Én eddig soha életemben nem voltam még vakrandin. Nem is gondoltam, hogy valaha ilyesmiben lesz részem, mert ugyan barátkozó természet vagyok, hiszek abban, hogy az időnek fontos szerepe van a szerelemben és a barátságokban . Se a meglátni és megszeretni, se a meglátni és megbarátkozni gondolatában nem hiszek. Vagy nem tapasztaltam meg, ha ez így kényelmesebb.
Igaz, mielőtt súlyosan félreért valaki, nem pasizásról van itt szó most, hanem egy olvasókörről, ahova meghívtak könyvekről, olvasásról beszélgetni.
Tegnap este nyolcan gyűltünk össze, hogy Jerofejev Moszkva Petuski című könyvének apropójából beszélgessünk ... Miről is? Ami eszünkbe jutott. Jó, nyilván és jellemzően a szövegekhez kapcsolódva.
Nem mondom, hogy eleinte nem voltam kicsit zavarban, hiába, hogy megszokott környezetben kifejezetten extrovertált tudok lenni, egy rakás ismeretlen emberrel spontán beszélgetni számomra nem könnyű. És persze még ott a csoportdinamika, merthogy az első fél, egy órában még nem világos, ki kap valamiféle irányító szerepet, ki szeretne a háttérben maradni, ki áll elő új ötletekkel stb.
Azt hiszem, ha valaki ilyen csoportot szervez, leginkább arra érdemes törekednie, minél sokszínűbb társaságot verbuváljon össze, hiszen annál sokszínűbb olvasatban bízhat. Ebben nagyon ügyesek voltak a szervezők, volt ott Gilvánfán tanító történész jogi diplomával, szociális munkás, pszichiáter, pszichológus, tanárdiplomás cégvezető és szerb anyanyelvű költő is.
Magáról a beszélgetésről nem szeretnék hosszasan írni, inkább arról, számomra miért volt érdekes ez az este. (Attól tartok, a két és fél óra gondolatait amúgy sem tudnám ügyesen összefoglalni egy rövidke bejegyzésben.)
Ami leginkább élményként megmaradt az estéből, az a türelem. Hogy emberek milyen türelemmel tudnak olvasni, és milyen türelemmel tudnak beszélgetni egymással. Azt már megszoktam, hogy a barátaimmal tudunk egymáshoz türelmesek lenni, az viszont nagy újdonság volt, idegeneknek is megy ugyanez. És ez nagyon is jól van így, mert manapság ebben a türelemben elég nagy hiány mutatkozik. Elhatároztam, hogy tanulok belőle, és én is igyekszem türelmesebbnek lenni az emberekkel és a könyvekkel. Ezt most ráadásul könnyen is ígérhetem, mert hétfő reggel elmegyünk hármasban TSB teraszára, és haza sem jövünk egy hétig.
No comments:
Post a Comment