A kórház folyosója olyan szokásosan kegyetlenül objektív. Ilyenkor mindig fájni is szokott a torkom. Meg kiszárad. Mindegy, idegesen vedelem a vizet az üvegből, és drukkolok, hogy ne akkor kelljen pisilnom, amikor szólnak. De nem kell pisilnom, biztos a veseműködésem is leáll. Várom a Szalay doktort. Vajon a Szalay doktor vár énrám? A mai negyvenharmadik betegre? Nem is vagyok beteg. Csak száraz a torkom. Azt közben végig tudom gondolni azért, azt a szalagcímet a holnapi Dunántúliban, hogy B.I. önnön torkába fulladt.
Végre lehet menni. Szalay doktor helyett a szép Lendvai doktor tessékel befele. Hogyaszongya, pajzsmirigye. Mondom, hogy-e. Hanem a szép Lendvai doktor fiatalos homloka kicsit befelhősödik, merthogy van egy kis disszonancia itt, kérem szépen. Mondom, azt látom, mert nem annyira a Szalay doktornak tetszik lenni, ami nem olyan nagy baj, mert a szép Lendvai doktor kicsit szebb. Jó'van, de ő nem fog engem nyakon szúrni, itt a disszonancia, mondja, mert ő csak néz. Hát nem bánom, még ha aggódik is, hogy akkor megint időpont izé satöbbi. Nem vitatkozom, mondom nézze csak, nem zárhatjuk ki, hogy szublimált. Jógázom, bizonygatom, erre azért kicsit röhög, és akkor lesz egy gyenge ránc a homlokán.
Szóval a szép Lendvai doktor néz. Jó sokáig néz, meg méricskél a radiológikus egerével kattintgat is, míg a zselét egészében szétoszlatja a nyakamon. Remélem, van benne ránctalanító, mert a nyakam be is szívja. Aztán azt mondja, rendben is vagyunk. Ekkor örülök, hogy ilyen közösen van ragozva az ige, mert ő kifejezetten jól néz ki. Még mesél is, megnyugtató szépdoktor hangon, hogy minden olyan, mint volt, és csak egyszer használja a degeneratív jelzőt, de exkuzál, és jár hozzá egy bátorító mosoly is. Most ránc nélkül.
Na az van, hogy a szép Lendvai doktor szerint túl van az én nyakam lihegve egyelőre. Ennek megmondom, örülök végülis, mert vannak olyan helyzetek, amikor ... Na jó. Örülök, és kész. Azt javasolja, szerezzek magamnak egy endokrinológus menedzsert. Én ezzel tényleg egyet is értek, mondom neki, egy menedzseren már régóta gondolkodom. Hogy kéne. Erre azért kicsit megijed, hogy azt mondja, csak hülyéskedett, de megnyugtatom, hogy én is, és ezen is lehet vigyorogni.
Még azt meg akarnám kérdezni, hogy van-e endokrinológusban is ilyen szép Lendvai doktor féle, de nem merem, hátha megsértődik, hogy nem a szakmai énjét becsülöm. Azért a végén tanácsolja, intézzem a többi átvilágítóst is itt náluk, mert szakmailag megbízhatóság van, szóval nem a csillogás miatt, mondja. De az a helyzet, nekem azért a szép Lendvai doktor csillogása is jó volt.
