Jáde párnája

Szinte lehetne a Jadvigáé is, de csak szinte. Mert pont az hiányzik belőle, az a személyesség, ami a Jadvigáéban benne van, Ondriskó szívem, ugyebár. Mondhatni legfeljebb a huzat, az a kis virágminta, volt virágminta?, úgy képzelem igen, tudod, olyan aprószemű kék virág ...

De a Jáde párnája az a sajátunk, szóval azért mondom, hogy csak hasonlít egy kicsit, de ez éppen attól, hogy a miénk, nem lesz személyes, hanem az univerzalitásban való helykeresés miatt nagyon is általános.

Reggel így kezdtem, ezzel a dobolással a Jáde párnáján, amitől jó érzés keríti az embert hatalmába, legalábbis Yang mester szerint. Ezt most azért nehéz egészen biztosan állítanom, mert tulajdonképpen tényleg jó érzés kerített hatalmába, de reggel eleve nem ébredtem rossz érzéssel, tehát nem tudhatjuk egészen biztosan, hogy esetleg Izabella párnája, Jadviga párnája avagy Jáde párnája nyújt-e pihentetőbb alvást, esetleg mindnek ugyanaz a szerelmes tölteléke okozza a fülről levett kéz után azt a langyos, bőrön végigsimító érzést, amitől mosolyogni is könnyebbnek tetszik.

(Akimotonak köszönet a tekercsekért, amiből Jáde párnáját ideidézem, elkerülendő az elmebetegség alapos gyanúját:

3. Dobolás a Jáde Párnán

Az előző mozdulatsor folytatása. Tenyereddel betakarod a füledet, a középső ujjaidat a koponyád hátoldalán, a kiugró csont alatt tartod (ezt nevezik Jade Párnának), és a mutatóujjaidat csettintve lecsúsztatod a középső ujjakról. Sokszor ismételd, hogy a mozdulat és a hang, a csettintő hang rezgéseket keltsen a fejedben. Ha leveszed a kezed a füledről, különös jó érzés fog eltölteni, mintha éppen most ébredtél volna, tiszta fejjel, vidáman.)

Homok

Minden évben eljön az a pillanat, amikor legyőzhetetlen vágyat érzek arra, hogy vegyek egy repülőjegyet, felüljek egy ismeretlen emberekkel teli járatra, és napokig feküdjek bikiniben a meleg homokon valami pálmafák alatt. Csak annyit szeretnék, hogy a bőrömre ráfeszüljön a napfény, a gondolatok pedig visítva meneküljenek a fejemből.

Hangsúly

Úgy ül a kishölgy, fontosságának teljes tudatában, mintha felelne.
Azt kérdezi, boldogok voltunk-e itt. Azt mondom, igen. De nagyon kell igyekeznem, hogy a voltunk szót ne hangsúlyozzam túl.
A Klimo könyvtárban is ezt éreztem, ezt az elmúlást, amikor megláttam, hogyan fosztották csupasz falakká a kutatószobát, ahol Gyurival annyi szép órát töltöttünk a latin könyvek fölött.

A hitről

Ma azt kérdezte tőlem egy tanítvány, hívő ember vagyok-e. A kereszt miatt kérdezte, amit Claudia hozott nekem Mexikóból, és aminek a hátoldalára azt írták: CUIDAME.

A semmiből a semmibe tartva, legyen az Sarakrael bicikliútja, avagy ez a másik, amit életnek szoktunk hívni, én hiszek. Nem a védelem, nem a vigasz, és nem az örök jövő ígérete miatt. Egyáltalán. Nem valami miatt. Nem valamiért cserébe.

Úgy emlékszem, nem mindig hittem Istenben, de ez valahogyan megváltozott.

Nem tudom ezt szebben mondani, mint ahogy éppen ma olvastam Flora blogján Pilinszky egyik levelében: "A világ évről évre veszít a súlyából ..." Ahogy a világ, én is évről évre veszítek a jelentőségemből.

Szombatra

Na azt ki hazudta, hogy akarok lenni?

Veszélyek

Igen, értettem, amikor azt írta, majdnem elhitte, nyár van. Én is majdnem elhittem, hogy lehetek boldog. De már este tudtam, hogy ez csak egy majdnem. Nem is lett volna szükség rá, hogy a kis mezítlábas nő gyomorszájon vágjon kora reggel.

Mű hely

Nincsen baj, de lelkesedés sincs. Én még minden reggel kutatom magamban, hogy legalább a tanterembe van-e kedvem bemenni. Azzal, hogy nem valami szellemi műhelybe vonszolom be magam reggelente, már megbarátkoztam. A munka öröme megvan-e még, az kérdés. Mondjuk nyolcvan százalékban még igen, de egyre többször viszem a terembe az elégedetlenségem, ez pedig nem helyes.

Emiatt az van, hogy egyrészt minden másodpercet kihasználok az olyan emberekkel, akiket szeretek a kollégáim közül, és igyekszünk a lehető legtöbbet nevetni. Ez irritálóan hat, tudom, de nem ezért csináljuk, hanem hogy életben maradjunk.

Aztán a tanteremben hazudok. Igyekszem. Mosolygok, csak pozitív dolgokról beszélek, szép világok képét festem, terveket kovácsolok velük a jövőre nézve. Egy olyan jövőre nézve, ami vagy nem lesz, vagy nem velem lesz.

Attól tartok, az elkövetkező éveket csak magunkat a valóság iránt érzéketlenné hazudva lehet majd túlélni itt. Sajnos nem vagyok magabiztos hazudozó.

Ideiglenes

Az öregség majd elveszi a látásom.

Az öregség majd elveszi a hallásom.

Az öregség majd elveszi a szaglásom.

Az öregség majd elveszi a tapintásom.

A fal melletti koszcsík illegalitásba vonul.

A rossz hírek a világ peremén várakoznak.

A tavaszi virágok illata nem ígér feleslegesen.

A szerelmes hiánya nem bizsereg az ujjaimon.

Ha végre öreg leszek, ideiglenes vízumot kapok Csodaországba.

Szezonális

Szezonális jókedvem éves depresszióval oldom.

Veszteségek

A heti lista túl hosszú. Húsz éve, mióta ebben az iskolában dolgozom, még nem volt példa arra, hogy fegyelmi intézkedésként diákot másik iskolába helyeztünk volna. Olyan természetesen akadt szép számmal, akit eltanácsoltunk az intézményből. Ez azt jelenti, hogy tanulmányi eredménye (eredménytelensége) miatt a szülővel egyetértésben másik iskolatípust javasoltunk. Ennek sok oka lehet, vagy azért volt mindez, mert nem tudta teljesíteni a követelményeket, vagy azért, mert nem akarta. Egyik esetben sem volt arra remény, hogy sikeresen be tudja fejezni az iskolát nálunk. Aztán olyan is volt, hogy a diák nem volt már tanköteles plusz a fenti két dologból valamelyik fennállt, ezért az iskola vezetője megszüntette a diák tanulói jogviszonyát.
Egyik eset sem lélekemelő, de ez a tegnapi döntés különösen rossz érzéseket generál. Nem gondolom, hogy a döntés lenne hibás, egyszerűen csak rossz szembesülni azzal, nem találtunk eszközt arra, hogy a diákot motiváljuk. Sem arra, hogy tanuljon, sem arra, hogy bejárjon. Minden eszközön túl ez az egyetlen lehetőség maradt. Veszteség.
A másik: egy ismerős kamasz fiú bűncselekménybe keveredett. Loptak a haverjaival. A kisgyereknek, jaj igen, elmúlt tizenhat, büntethető, nem is kicsi akkor, szembe kell nézzen a tettei következményeivel. Mi lesz vele, nem tudjuk. Javító, nevelő intézet? És ott mi történik majd?
A harmadik: egy baráti házaspár fia tizenévesen meghalt a héten. Félrekezelték kiskorában. Sosem nőtt meg, beteg is lett.
Az ember sokféleképpen elveszíthet egy gyereket. Akkor is elveszítheti, ha nem az övé volt.

Mi vida

A jó közérzet az emberi élet nagy rejtelmei közé tartozik. Ezt is olvastam. Hát tudok olvasni, ez van.

A felsorolt kitételek közül alig-alig van, amire igent tudnék mondani, mégis ...

Mondjuk, azt nem merem hazudni, hogy nincs oka a jókedvemnek. Van oka, Életem. Persze. Semmi sincs ok nélkül. Ehhez most kellene valami zene, ugyebár.

Indigó

Miért van az, hogy ennyire hihetetlenül elegem van mindenből? Komolyan, ennyi erővel húzhatnám a beleimet a porban, akkor se lennék kevésbe búval bélelt. Már igazán vége lehetne ennek az állandó nyűglődésnek.

Levegőt kellene változtatni.

Szelektor

Azt mondta a diákjaim egy része, hogy az utóbbi időben morcos vagyok. Ezt a minden félévben kitöltetett kérdőíven mondták. És azzal együtt is, hogy ez egy marha hasznos kérdőív, eléggé szar kedvem lett tőle. Akkor ezek szerint igazuk van.

Persze lehetne mentegetőzni, hogy igen, nehéz jó pofát vágni, ha nem vagyok mindazzal elégedett, amit magam körül látok, de tényleg semmi értelme nincs, mert olyan ez, mint a boltban, hogy a vevőnek mindig igaza van.

Most mit mondjak, ember vagyok én is. De megígértem nekik, hogy megpróbálok változtatni, és amikor nem rájuk vagyok dühös, akkor azért mosolygok. Szerintük több viccet kellene mesélnem megint. Próbálok.

Az jutott eszembe erről az egészről, hogy amikor tanítani kezdetem, akkor a kollégáim elkönyveltek valami komoly nőnek. Aztán elmentünk tantestületi kirándulásra Erdélybe, és szétröhögtük az agyunkat. Sokan csodálkoztak.

Pedig szeretek jókedvű lenni. Sokkal jobban áll, mint amikor búvalbélelt pofával vánszorgok fel és alá. Majd jókedvet kérek névnapomra ...