A manilai doboz Manilában készült. Legalábbis ezt gondoljuk, bár nem győződtünk meg róla, mert még csak elbeszélésből ismerjük. Kedves T barátnőm leendő rokona kapta jó munkája elismeréseképpen odakint. Amikor a leányzó elmesélte T-nek, milyen hihetetlenül randa a doboz, T nem hitt neki. Így aztán egy adandó alkalommal megkapta, győződjön meg saját szemével arról, mi mindenre képesek a kis filippínó gyerekek egy marék kagyló és egy ragasztópisztoly társaságában.
T tegnap, a Szent Patrikot és az ő születésnapját ünneplő Guiness esten, javasolta, ezentúl legyen a manilai doboz, illetve bocsánat: a Manilai Doboz, amolyan vándorajándék, melyet a négy fős társaságból mindig aktuálisan az kapjon, akinek éppen születés- vagy névnapja van.
Szerintem ez egy kiváló ötlet. Persze valamivel meg kell majd tölteni az alapvetően papírzsebkendő tárolására létrejött esztétikai bűntettet, de azt majd kitaláljuk.
Még hollywoodi sikerfilmet is írhatunk belőle
Tegnap persze nem erről volt szó, hanem amolyan kibővített Gyémánt-körré lettünk. Jól megvitattuk az új alaptörvény ötletét, a füstölgés betiltását, valami színházi darabokat, amiket én nem láttam, de megtudtam, hogy Börcsök Enikő. Viszont rengeteg dologban voltunk bizonytalanok. Például, hogy ki volt a kettővel ezelőtti pécsi főépítész. Meg hogy ki az a közgazdász, aki nem rég jött vissza Amerikából, és valami láma van a nevében. Meg volt még pár dolog. Majd ne felejtsem megguglizni őket, mert azt ígértem, utánanézek.
Legfeljebb majd ezeket a válaszokat tesszük a dobozba április 18-dikán.
