Ötperces

Biedermann Izabella bizottsági jelentése

(In memoriam Ö.I.)

Itt most a címből is lényegesen kiderül, hogy ez egy kicsit hosszabb lesz. Vagy manapság, és nagyon helyesen, lassabban olvasunk.

Tisztelt Jelentésolvasók, úgyismint Hölgyeim és Uraim, esetleg Kedvetlen Pályatársaim!

Mai jelentésemet retorikusan, eszközökkel fogalmaztam meg, egyfajta műfaji újításként, egy magánszónoklat keretében. Viszont ne szegje kedvüket önnön tájékozatlanságuk, ha ilyesmiről eddig még nem is hallottak. Nem tudom én ezt másképpen mondani, itt az idő végre ápdéjtelni a közkézen forgó tankönyveket, kedves kollégák, hogy a Modern Tudás birtokosává válhasson Diák és Tanár egyaránt.

Háromnapos bizottsági munkám során arra a megállapításra jutottam, hogy a szendvics átlagos volt, a kávé tűrhető, kollégáim viszont szemlátomást leragadtak egy-egy előző kiadású tankönyvnél, hiszen sokszor ámultam azon, mennyi ismeretlen, új kutatási eredménnyel voltak kénytelenek szembesülni a vizsgán.

Ez okból kifolyólag, kérem, illetve kötelezem a Tisztelt Tanárokat, az alábbi információkat tankönyveikbe ceruzával beírni szíveskedjenek, hogy elejét vegyük alapvető tájékozatlanságuk kínos vizsgakövetkezményeinek.

Irodalom könyv 9. osztály:

56. oldal Janus Pannonius --- Tanulmányait Padovában, Velencében és Ferrariban végezte. Egyébként téveszméje élete vége felé súlyosbodott, mert meggyőződése lett, hogy ő egy kis mandulafácska.

Irodalom könyv 10. osztály:

124. oldal. Kölcseyhez --- A költőnél ezt az elmúlást az is okozhatja, hogy látomásos műveit halála előtt írta.

216. oldal Bánk bán elemzéshez --- Bánk bán azért tragikus hős, mert nem hal meg, emiatt tovább él.

Irodalom könyv 12. osztály:

12., 34., 123. stb. oldalak --- A költő ír.

231. oldal Örkény István --- A groteszk egy orosz műfaj, mely Örkényt megérintette. Egyébként a háború is megérintette, de továbbra is nagy hatással volt rá gyerekkora.

280. oldal Sorstalanság --- Köves Gyuri egyáltalán nem volt szomorú, sőt inkább örült neki, hogy kimozdulhatott otthonról.

Magyar nyelvtan könyv :

20. oldal: Mondattan --- A mondatban tudjuk meg, hogy az alany és az állítmány a tárgyat. (18-as karikával kérem jelölni)

48. oldal Hangalak és jelentés --- A zsír, az szókincs.

49. oldal Többjelentésű szavak --- Ha van sír, van sírás is. (Ellenben nincs nő, nincs sírás.)

246. oldal Szóképek --- A szóképeket arra használjuk, hogy elemezzünk ilyen szép mondatokat.

Történelem könyv 10. osztály

113. oldal lap alja : Mátyás reneszánsz udvara --- Mátyásnak rengeteg görög könyve volt, ilyen iniciálékkal vagy mikkel.

Történelem könyv 12. osztály:

200. oldal: II. világháború előzményeihez --- A harmincas években a törvények a zsidó embereket 6%-ra csökkentették.

215. oldal: Holokauszt --- A zsidó embereknek egyébként munkatábort ígértek, de ezt nem tartották be, úgyhogy a végén csak Auschwitzba vitték őket.

280. oldal Hidegháború --- Zsdanov az USÁ-t impresszionistának minősítette.

Kedves kollégák! Együttműködésükben bízva búcsúzom most el. Kérem, ne felejtsék, a tananyagtartam szüntelen megújítása közös Nemzeti Érdekünk. Ápdéjteljünk együtt, hogy jövőre is legyen mit kiradírozni.

Pályatársaim! Egy életre szóló tudást adtunk! Ezt akkor se felejtsétek, ha jövőre már nem itt dolgoztok.

Bizottság, 2011. június 23.

Biedermann Izabella sk.

Ápdéjtügyi Megbízott

Ez a bejegyzés a teljesség és az igény nélkül készült. Gofrinak külön köszönet a Sorstalanság tananyagtartamának megújításáért.

Naptárreform

Nem szeretek napokat eltölteni a vizsgateremben. Egyrészt idén már olyannyira az érdektelenség és a tájékozatlanság középszerű mocsarába fulladnak a feleletek, hogy alig vannak aranyköpések, másrészt három nap alatt összesen tíz vizsgázóm van, úgyhogy sok az üresjárat, félő, elalszom két orbitális marhaság között.

A teremből kiszabadulva azonban tegnap kénytelen voltam naptárreformot végrehajtani, így a keddből csütörtök lett. Csütörtök ugyanis az elmúlt tanévben gyakorta volt színtere hármunk fékezhetetlen ökörködésének, hiszen általában az volt az egyetlen nap, amikor együtt tudtunk ebédelni, meg kiereszteni a héten felhalmozódott feszültséget. Tegnap mindenki elemében volt, ahogy anyám szokta mondani: "A veszteteket érzitek...", úgyhogy már ebéd előtt sikerült meghatározást barkácsolniuk rám; intellektuális paraszt(lány)ként lettem definiálva földig érő hímzett ruhámban, amint mezítláb Jerofejev: Moszkva Petuski című művéből olvastam fel az utolsó oldalakat a kistanárinak nevezett önkéntes száműzetésünkben. Ebéd közben pedig részletbe menő összehasonlító elemzést folytattunk a ping-pong asztal, illetve az ebédlőasztal szexuális tárgyú felhasználását illetően.

Egy érkező fiatalember miatt az is kiderült, hogy Norbert egy sárkány, de Balázs nem vörös, sőt nálunk dolgozott, TSB is emlékezett, csak VM tett úgy, mintha nem ismerné. Picit később persze kiderült, hogy TSB sem ismerheti, mert sosem dolgoztak együtt. A hír ismertté tesz.

A suliba visszasétálva láttunk egy napozó rigót is, aki döglött volt, de elrepült. Ebből is látszik, hogy tulajdonképpen elég random megoszlásban vagyunk hülyék.

Régen röhögtem ennyit, az a helyzet, de nagyon jól esett. Ebéd után TSB a lendületet kihasználva gyorsan felolvasott valami internetes hírcsokrot a legdurvább szexuális balesetekről, amit még Joe is, aki végighallgatta!!!!, ajakbiggyesztve gyengécske fikcionalista megközelítésnek ítélt. Annyira röhögtünk a csukott ajtó mögött, hogy ha Bridge, (aki most már Emese is, csak az a rohadt busza nem indul időben,) arra járt volna, egész biztosan a szegedi Grand Café vagy a Tűzraktér sorsára jutunk. Mondjuk, valószínűleg így is. Hacsak nem mondjuk neki, hogy majd hétfőn átköltözünk a nagytanáriba.

Erre ugyanis nem tud sor kerülni, ha minden nap csütörtök van.

Megelőző csapás - bevezető ellentengernagyi kézikönyvekhez

Mindenképpen szeretném hangsúlyozni, hogy ellentengernagy magától értetődően csak rendkívüli rátermettséggel bíró férfi lehet, akinek szinte nincs is szüksége kézikönyvre, hiszen magától Istentől kapja rendkívüli bölcsességét. Mégis, az ördög (és a politikai ellenfelek többsége) nem alszik, nem árthat, ha adott válsághelyzetben van mihez nyúlni.

Gróf Békéssy Polgár Lajos tollából hiánypótló kézikönyv kerül kiadásra a Demagóg Kiadó gondozásában Ki, ha én nem? címmel június közepén. Egyelőre csak a nagyszerű könyv bevezetőjébe olvashattunk bele, de bizton állíthatom, érdemes lesz kézbe venni a művet.

A bevezetőt átolvasva megrendülten olvashatjuk mindazt a szívmelengető tanácsáradatot, melyet a szerző népünk nagy vezéreinek, bocsánat, illetve vezetőinek szán. A teljesség igénye nélkül álljon itt most néhány szép gondolat:

- Egy ellentengernagy fontossága teljes tudatában tartson beszédeket lehetőleg havonta, de évente egyszer mindenképpen hívjon meg rá száz újságírót és 50-60 celebet.

- Ha nem megy minden jól, mérjen megelőző csapást ellenségeire.

-Ha a megelőző csapás több hónapja tart, üzenjen háborút. Ehhez nem kell nemzetközi egyezményeket felrúgni, elég ha elvont fogalmakkal háborúzik, mint pl. szegénység, munkanélküliség stb.

-Ha nincs jobb ötlete, fokozzon mindent a végtelenségig, de legjobb, ha önmagával kezdi.

-Felfokozott állapotban ne féljen demagóg fordulatokkal élni. Hasonlítsa önmagát Istenhez, a gazdaságot szupi autók motorjához, és dobálózzon a forradalom szóval minden harmadik mondatban.

-Ha több hasonlat nem jut eszébe, egy rátermett ellentengernagynak kötelessége idegen szavakat használni, hogy lássa a pórnép, ki van ám művelve.

-Legszerencsésebb, ha az összes bajt és hibát azimperialistákra, ja neeem a zúnióra, illetve a KÜLFÖLDIEKRE!!!! keni. Ha lehet beszédében is így, csupa nagybetűvel, hogy a magyarság nemzeti érzületének védbástyáira építhesse légvárait.

A hamarosan megjelenő szép kiállítású, kutyabőrbe kötött, tükörbetétes kötethez kis hímzett törlőkendőt is mellékel a kiadó, hogy szükség esetén gyors mozdulatokkal letörölhessük vele a tükröt.

Feljegyzések a Nobel díj árnyékából

Jézus anyja, Andrea nevére esküszöm, hogy enyém a felfedezés, nem másé. Minden ott kezdődött, hogy olvastam valahol erről a híres japán tudósról, a Hiroshima-Nagasakiról, aki a 18. században felfedezte az atombombát, de még jó, hogy azt aztán csak sokkal később, a 20. században dobták le az amerikaiak Csernobilra.

Ezzel összefüggésben jutottam az érző neutronok nyomára, hiszen az elemi részecskék hogyúgymondjam érzelmi életét tudós ember még nem vizsgálta ezidáig. Pedig nem ismeretlen előttünk a tény, hogy arról már a híres angolszász Lev Tolsztoj is megemlékszik a francia nyelven írt Az utolsó érző neutron című verseskötetében. (Őt természetesen eredetileg LOVE Tolsztojnak hívták, csak a Cote d'Azuron/ön/val/nek üldögélve franciásított Levre, hogy jobban fogyjanak azok az elbeszélő költeménynek álcázott önéletrajzi lírák.)

Korszakalkotó felfedezésem méltán tarthat számot legalább egy kémiai Nobel díjra, ámbár az érző neutronok gazdaatomjai által alkotott hatszögek térben sík elhelyezéséért esetleg kaphatnék egyet matematikából is, ha lenne ilyen díj.

De ne mondják, hogy nagyravágyó vagyok, megelégszem eggyel is. Azt viszont kérem az új bankszámlaszámomra átutalni, mert a régit annyit használtam, hogy az sajnos elkopott, ezért bevonták.

(Örök hálám a tegnapi kincsek megosztásáért és kreatív feldolgozásáért magyar, matematika, kémia, biológia és közgazdaságtan szakos kollégáimnak és az iskola tanulóifjúságának. Nélkülük ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre. Vagy legalábbis kevésbé lenne embivalens. És mi sem röhögtük volna könnyesre magunkat dohányzás közben. )

A vákuum fenomén

Előre szólok, (én szóltam), a címet kicsit loptam. A ma látott Tüke fenomén című filmből.

Az érettségi ügyeletek közül mindig is a matek volt a kedvencem, mert míg a diákok számolnak, nekem jut időm ránézni a feladatokra. Ilyenkor azt szoktam nézni, mennyit tudnék ott helyben megoldani függvénytáblázat és számológép nélkül. Régen még végig is csináltuk a feladatsort délután. Most, hogy az új rendszer van, ha másodikként ügyelek, bele szoktam nézni , hogyan sikerült az első, az alapvető matematikai képességeket mérő feladatsort megoldani a diákoknak.

Volt már párszor, hogy ilyenkor csak nagy önuralommal tudtam megállni, hogy ne szóljak semmit, tegnap a hatodik feladatlap után viszont úgy éreztem, kimegy a vér az arcomból. Hálát adtam Istennek, hogy sosem lett belőlem matektanár, mert a harmadik után elővenném az öngyújtómat, és felgyújtanám a dolgozatokat.

Jó, tudom én, hogy nem mindenki egy matekzseni. Sőt van olyan is, aki nem szereti a matematikát. Bölcsészek ugyebár gyakran és büszkén verik a mellüket, hogy na az nekik hogy nem ment. Csakhát vigyázat, a matematika nem természettudomány. Egyrészt. (Inkább filozófia.) Másrészt ez a feladatlap nem a matematikatudást méri ad abszurdum, hanem mondjuk inkább azt, tud-e a delikvens gondolkodni.

Az a gyászos hírem, hogy legtöbbjük nem tud. Most egy példát mondok, ezen, hogy divatos szóhasználattal éljek, hát besírtam. A kérdés az volt, melyik a 201. pozitív páros szám.

A vizsgázó eredménye jó. 402. De nézzük a megoldás módszerét: A papíron ezt látom:

2,4,6,8,10,12,14,16,18,20, .... 398,400,402.

Nem folytatom több példával. Fáj ez az egy is eléggé.

Pedig akár mindegy is lehetne nekem, nem is vagyok matekszakos... De nagyon nem mindegy, mert az én feladatom az lenne, tanítsam meg arra, hogyan kell a gondolatait kifejezni angolul. Csakhogy ahhoz előbb gondolkodni is kellene.

Nem tudom, hol tűnik el, hol az a pont, amikor kiveszik a természetes, az emberben születésétől fogva meglévő kíváncsiság, a felfedezés, a kutatás, a megértés öröme. Voltunk tegnap a Klimo könyvtárban á la projektdélután, mondjuk humán műveltségterület fejlesztése céljából. Csak rá nem hánytak a gyűjteményre, de tényleg. A huszonegykét gyerekből három hallgatta a vezetőt, a többi látványosan halálra unta magát. Ilyeneket tudtak mondani: Mi van? Ennyi könyv? Ja. Klassz. Jó porosak. Itt nem takarítanak? Na megyünk? Mér' ne fogjam meg? Hogyhogy szétesik? Na, mér'és mennyibe kerül egy ilyen szar? Eeeeez? Á, ezek a szentes könyvek nekem mindig nagyon gyanúsak voltak.....

VM-mel csak álltunk, és néztünk. És szégyelltük, hogy nem tudtunk annyit adni ennek a társaságnak az elmúlt egy-három évben, hogy legalább érdekelje őket pár könyv. Hogy ne legyenek ilyen mérhetetlenül taplók. És most egy egész normális osztályról beszélek.

(Azért ma BV = berlini varrónő azzal vigasztalt a villásreggeli közepette, hogy az aranyköpéseket gyűjtik a könyvtárosok, így legalább ők is szórakoznak valamin.)

De tényleg nincs nagy baj. VM-nek kiváló ötlete támadt. Ha a semmiből kell katódsugárcsövet összeraknom egy napon, a nagyvákuumot egy egyszerű koponyalékeléssel tudom biztosítani. A csőben ugyanis vákuumra van szükség, jó nagyra. Istenem, csak a világot be ne szippantsa egy ilyen koponya egyszer.

Génekről

Ki gondolta volna, éppen húsvétkor derül fény az én szakmai motivációmra. Vagyis inkább a pályaválasztási titok mélységeire. Mármint hogy miért is választ az ember egy ilyen nem túl elismert, fárasztó, ám maximális felkészülést igénylő hivatást, mint amilyen a tanárság. Ez is genetika. Bizony ám! Van ez az okosvagyok-megmondomatutit gén. A hülyevagyok-denemszégyellem gén mellett kettővel.

Erre a húsvét vasárnapi ebéd közben döbbentem rá. Az van ugyanis minálunk, hogy a családi ebédek alkalmával valamiért felszínre tör ez a gén. Ez minden bizonnyal egy zsírra aktivizálódó gén lehet. (???) Szóval ülünk az aranysárga húsleves felett, bennem amolyan Szindbádi hangulat uralkodna el, (az én génemet nem a zsír aktivizálja, ezek szerint), nem így a családtagokban. Anyám azonnali nevelésbe kezd (na ja, tőle örököltem a gént, bár ő mindig csak ilyen nyilvános szituációkra ugrik, hogy én a buszon rendesen kihúzva magamat álljak, és szimmetrikus vállakkal kapaszkodjak), Borit nyilván, amúgy jogosan, de miért éppen a leves felett, na mindegy. Aztán a nevelési gén aktivizálódik a kamaszokban, akik egymást, majd a kistesót rendszabályozzák. Különös tekintettek a könyök és az asztal által bezárt szög felező merőlegesére tükrözött egyenlő szárú háromszög és a világmindenségben eluralkodni készülő káosz egyértelmű összefüggésének bizonyítása foglalkoztatja őket. Z. úr is bekapcsolódik persze, ami azért is meglepő, mert ő végül is nem vérrokonom.

Én csak az ebédemet szeretném élvezni, ha már hajnali fél hatkor keltem, jó, nem csak a leves, hanem a mise miatt is, de hiába. Mindenki nevel mindenkit. Én meg csak ülök, és értem, miért lettem tanár. És főleg értem, mit nem értenek énbennem a diákok. Ők is egy másik bolygón vannak, én is. Én ma a húslevesbolygón voltam. A mentális utazásból pont akkor értem vissza, amikor a Tigris új hobbiját szerette volna gyakorolni, vagyis szeretett volna felmászni a konyhaszekrény tetejére, csak ... Csak közben volt a rétes, amibe véletlenül, elszámítva a szöget, landolnia sikerült a konyhapulton.

Akkor aztán meghallgattam, hogy a pedagógiai szakértőim csoportja miben is látja a hibát. Hogy én nem nevelem a macskát (Z.úr), hogy egyáltalán a macskának nincs helye a konyhában (anyám, bár megjegyezném, hogy a konyhánkon nincs ajtó, vagyis leginkább vagy meg kellene kötöznöm Tigrist, vagy nem is tudom, szuggerálnom kéne?), hogy a hirtelen mozdulatom ijesztette meg (Kamasz 1.), hogy néha fel kellene rúgnom (Kamasz 2.), hogy na őnála nem lenne állat, ha ilyen neveletlen lenne (anyám ismét).

Én meg úgy voltam, hogy vontam egyet a vállamon, rendbehoztam a rétest, elővettem a medvehagymás csirkemellet, és a medvehagyma galaxisba távoztam.

Nemrég láttam egy fickót a TED-en, aki túlélt egy repülőgép balesetet. Három dolgot említett, amire rájött kényszerleszállás közben. Az egyik az volt, hogy nem kell, hogy az embernek igaza legyen. Hogy nem fontos. Nincs jelentősége.

Én sem tudom, kinek van igaza. De nincs jelentősége. Lehet, hogy mutálódott bennem a gén.

Zenekari károk

Nehéz néha eldönteni, áldás vagy átok tanárnak lenni. Hogy mit tudnak a fiatalok (=tanítványok), illetve mit nem, arról hosszasan lehet elmélkedni, de nem fontos. Vagyis nem ez a lényeg.

Az elme szintetizál, abból ami van, újat, tudást alkot. Két éve Pablo Shakespeare munkásságának örülhettünk meg, idén zenetörténeti megújulásról tudok beszámolni.

Kérem szépen, csak hogy tudjuk, sok jelentős klasszikus zeneszerzőt ismerünk. Köztük Mozartot és Beethovent, Mozartot és Beethovent és én is pont ezeket akartam mondani... Ja, volt az a Haydn. Milyen év van idén? Melyik zeneszerző éve??? Ezeknek van évük? Hát nekem Kodály jut eszembe vagy ő nem írt? Operát? Ühüm, tudom. Beethoven? Jó, na akkor volt még a Luther Márton. Leghíresebb műve a 95 tételből álló nagysikerű szimfónia, de említésre méltó az Úrvacsora című méltán sok előadást megélt operája is.

Természetesen vannak más zenei műfajok is, ezeket röviden ismertetem. Van a metál, ami jó, és a rock, amit sokan szeretnek. A blues, azt ismerjük, meg a reggae-t is. A kicsoda? A Bob Marley? Azt nem ismerem. És akkor van a jazz. Az ugyebár az, ami lassú és szar. Ja jó, tudom. Van aki még azt is szereti. A house-nak az a lényege, hogy mondok egy nevet és elémondom, hogy dídzsé. Az olyan elektronikus. (Megjegyzem, persze. DJ Biedermann.)

Ha zenét hallanak, akkor azért nem ilyen tragikusak. Még a soult is megismerték.

Talán elölről kellene kezdeni ezt is, mint minden mást.

Addig is, ha van kedvünk, hallgassuk meg, mit mond Benjamin Zander a zenéről. Hátha nem megy el a kedvünk az élettől. (Alul lehet feliratot választani.)

Honfoglaló

Mindig utáltam a stratégiai játékokat. Még sakkozni sem tudok tisztességgel. Azt hiszem, az a bajom, nem tudok beáldozni dolgokat ahhoz, hogy később biztosan nyerjek. Leegyszerűsítem: mindig azt a nyomorult parasztot sajnálom.

Magyarázzuk az egészet szűklátókörűséggel, romantikus naivitással (kérem, mégis mi a fenéért hívnak engem Biedermannak!?), ostobasággal, mittudomén mivel még. Amivel csak tetszik. Nekem aztán édes mindegy.

Ezért nem játszom Honfoglalót sem, meg Catan telepeseit sem, meg ... több nem is jut eszembe. Különben nem ezért bosszantott, hogy van kollégám, akinél a diákok feszt honfoglalóznak tanórán, míg a tisztelt kolléga vakarja a (tökét) fejét. Eddig ugyanis azt gondoltam, ez a kollégám kibújik a tanítás alól, nem dolgozik, és szarik arra, a diákok mit tanulnak meg a tananyagból ésatöbbi. Értjük. Ma meg simán rájöttem, hogy méltatlanul alábecsült kollégám csak az életre készít fel. Nem is akárhogyan.

Bár nem ismerem a Honfoglaló nevű stratégiai játékot, szégyellem is, annyit azért tudok róla, hogy kérdések vannak, aztán ha jól felel az ember, akkor megszerezhet megyéket. Vagy ott már vármegyék vannak? Gondolom, mint minden stratégiai játékban, néha fel kell adni ezt, azt, ki kell várni, hagyni kell, hadd hulljon a férgese, aztán az nyer, aki megszerzett magának mindent. Hurrá.

Most teljesen igazságtalan leszek. Ha jó sokat tudok, és átgázolok mindenkin, sikerem lesz. És ünnepelhetem magam. Ez tök jó.

Ma, ahogy nyeltem vissza a tehetetlen düh könnyeit az autóban, rájöttem, hogy, bár nem regisztráltam, sőt a barátaim se nagyon, benne vagyunk mi ebben a Nemzeti Honfoglaló partiban. Ma búcsúztattuk a kolléganőnket, akit a főnök 55 évesen kirúgott. Kirúghatott volna mást is, olyat, aki nem végzi tisztességgel vagy hozzáértéssel a munkáját, de nem tette. Egy vármegye az övé. Ennek következtében felmondott az egyetlen épeszű, hozzáértő operátorunk. Két vármegye az övé. VM férjét, aki a helyi közlekedési vállalatnál dolgozott, ma már nem engedték be a munkahelyére, mert a város elfoglalta a céget. Na azért ez már valami! Ez legalább két vármegye. VM férje persze nem egy nagy stratéga, tisztességét nem volt hajlandó beáldozni, tehát marad az egy pedagógus fizetés. No meg a fejtörés, hol is kaphat a környéken egy közlekedésmérnök állást. Mondjuk sok helyen nem. Akkor végeredményben ez még pár ember esetében jár némi otthonfoglalással is. Az hány vármegye?

Amerre nézek, állás nélküli emberek. Barátok, szomszédok. Ők lennének a gyalogok? Az elkerülhetetlen veszteség? A szükséges áldozat? Észre kellett volna venniük, hogy ... De mit?

Demagóg leszek. Elérkezett a kiskirályok és a hűbéresek kora. Aki nem játszik, áldozat lesz. Aki kiáll önmagáért, a tisztességéért, elsöprik. A döntések megmagyarázatlanok és megmagyarázhatatlanok. Nincsenek szakmai érvek, csak lózungok vannak. Minden szinten.

Tegnap (ma?) a főnököm kedvesen megemlítette TSB-nek és VM-nek, hogy tíz évente váltani kell a munkában és a párkapcsolatban is. De legalábbis az egyikben.

Lehet, hogy regisztrálnom kellene a Honfoglalóra és megnézni, van-e Bridge nevű játékos, mert le merném fogadni, hogy valahol benne van az első százban. Csak az a baj, hogy én ilyet nem játszom.

Modern eszközök a pszichés zavarok kezelésében

A címről csak annyit, ha már lehetek én olyan, akire hivatkoznak egy Modern eszközök a pedagógiában (sic!) csoportban, gondoltam egye fene, örvendezzenek a kémikusok mellett a pszichiáterek is. A Google meg menjen a fenébe. (Naponta furdal a lelkiismeretem, hogy hány bátor otthoni kísérletező talál az antibiotikumos posztra.)

Tulajdonképpen csak arra akarok kilyukadni, hogy ha engem Isten valami pedagógiai eszköznek szánt, akkor valamit nagyon elnézett, mert nem tudnám belőni a felhasználási területem, esetleg kizárólag a pszichés zavarok sikertelen kezelésében. El van ez cseszve akárhogy is nézem.

Különben persze jó tanítani, az embernek évente kétszer van valami sikerélménynek aposztrofált helyzete, amiből esetleg pozitív önérzeti mutatókkal sikerül kijönnie. Az év többi részében meg ... hát abban nem.

Mert elég gyakran az van, hogy esetleg akkor érdekelné a diákokat, amit mondok, ha az valami VV vezetéknevű emberekről szólna, ha tényleg meg tudnám oldani a gyakorlatban is ezt a Facebook dolgot, ha tudnék percenként témát váltani, ha nem lennék reménytelen pókerjátékos, vagy ha végzett pszichiáter lennék, aki megbirkózik a csoportterápiával napi 6 órában.

Ez nekem nem megy. Én nagyon szeretek tanítani, nagyon szeretek a teremben érdekes és hasznos dolgokat elmondani, de be kell látnom, hogy nem akarják.

Ma a zsinórban hetedik megtartott órámon odáig jutottam, hogy csak ültem és hallgattam ezeket az óriásira nőtt csecsemőket, és ijedten tapasztaltam magamon, hogy bár még mindig tudom őket szeretni, egyre inkább amolyan Mechanikus Narancs érzésem támadt. Hogy már nem is értem, mi történik a fejükben. Aztán elmentem megenni a közösen rendelt tanári pizzánkat, ami azonban mind sajtos volt, úgyhogy hét megtartott óra után diszkréten elbőgtem magam, és lementem rágyújtani az udvarra.

Lehet, hogy tényleg nem kellene nekem már tanítani, csak ülni valami kis napfényes erkélyen egy olyan csinos kis muszájdzsekiben. (Ez egy nagyon kedvenc szó, mióta Mesi megtanította nekem. Legalábbis azt hiszem, hogy ő.)

Közben meg érzem én, hogy azért nincs ez rendben így. Hogy ki kellene valamit találnom, amitől úgy érzem, van értelme annak, amit csinálok. Mert tényleg kéne valami másik végzettség, hogy akár a saját, akár a diákok pszichés zavaraival meg tudjak küzdeni. Lehetnék mondjuk mentálhigiene-angol szakos pedagógus. Vagy amire tegnap a fogadó órán nagy szükségem lett volna, lehetnék családterápiás szakember. Ha egyiket se tudom elvégezni, elhagyom a pályát, mert amivel még konkrétan érdeklődést kelthetnék, ahhoz már túl öreg vagyok.

Piaci rés zselatinban

Csütörtök van, együtt ebédeltünk hármasban. Utána még ráérősen sétáltunk is egyet, és közben üzleti jövőnkről tárgyaltunk. VM napja egy lágyzselatin-kapszula árnyékában telt, mert nehezen szívódnak fel a szervezetében a hatóanyagok. Közben szóba került, milyen új foglalkozásokban várják volt pedagógusok jelentkezését. VM valami kínai gyógyszeres cégtől kapott e-mailt.

Gondolkodtunk, mi is lehet az, ami eddig kínzóan hiányzott a magyar piacról.

A szép napsütötte séta alatt ki is találtuk:

Tavaszi hangulatú kardfarkú tigris ondója lágyzselatin-kapszulában.

Az ajánlott felhasználási területet még nem lőttük be, de esetleg kipróbáljuk, lehet-e belőle Zacher tortát sütni.

Szeretném jelezni, hogy teljesen józan vagyok, a poszttól azonban később talán elhatárolódom. Ilyenek ezek a csütörtökök.

Javaslat

Törvényjavaslatot szeretnék benyújtani. A jövőben legyen tilos a politizálás minden olyan helyen, ami közforgalmúnak számít. Így ne kerülhessen szóba a politika a vendéglátó-ipari helyeken, a munkahelyeken, a közösségi közlekedés eszközein. Ezeken a helyeken politizálásra kijelölt helyiségek se lehessenek. Javaslatom szerint ez a javaslat visszamenőleg lépne érvénybe tavaly májustól, és ez alól csak a pszichiátriai osztályok lennének kivételek. Esetleg néhány afganisztáni hotelszoba is.

A törvényszegőket 30 ezer forintos bírsággal lehetne büntetni, visszaesők esetében esetleg ki is toloncolhatnánk őket az országból.

Teljes körű politizálási tilalom lépne érvénybe az óvodákban, iskolákban, egészségügyi intézményekben. Itt majd a szabadban sem lehet politizálni.

Évente 70 ezer fővel fogy Magyarország lakossága. Ebből legalább 30 ezer fő a politizálással kapcsolatos ártalmak miatt hal meg.

A statisztikai adataim sokkolóak. Egy rakás pénzt spórolhatunk meg. A bírságokból befolyó pénzeket egészségmegőrzésre fogjuk fordítani. Én magam is megígérem, leszokom a politizálásról.

Azt viszont vállalom, hogy elég olcsón beszerzem a No Politics! matricákat, és gyógyszergyártó cégemmel kifejlesztjük a politikatapaszt. Akinek elvonási tünetei lesznek, otthon felragaszthat párat a felkarjára.

Köszönjük ...

Haláli jó hírt olvastam ma reggel az egyik internetes hírportálon. A hír arról szólt, megegyeztek a cseh orvosokkal, így véget ért tiltakozó akciójuk.

Állítólag mintegy négyezer cseh orvos mondta fel munkaszerződését a kórházakban még decemberben. Mivel felmondási idejük március elseje körül lejárt volna, és emiatt megbénult volna a cseh orvosi ellátás rendszere, az egészségügyi tárca beleegyezett követeléseikbe.

Nevetve olvastam fel a hírt a kollégáimnak, akik mind egyöntetűen állították, ilyen nemzeten átívelő összefogásra a hazai pedagógusok nem lennének képesek.

Pedig nem a hazai pedagógusokra gondoltam, hanem például a példátlan nemzeti összefogásra képes magyar lakosságra. Azt tervezem, lekoppintom a cseh mozgalom nevét: Köszönjük, távozunk, és felhívást adok közre, melyben arra lelkesítem az ország lakosságát, március elsejével mondjon fel. Mondjuk legyen a felmondási időnk három hónap. Május végére talán sikerül elérni valamiféle egyezséget.

(Ha mindenki felmond, az ugyebár majdnem tízmillió, de javaslom, hogy akinek gyereke van, az jusson plusz felmondási lehetőséghez, akkor én ugyebár magammal együtt négyszer is felmondhatok. Ha nagyon szeretnének, a határon túli magyarok is felmondhatnak.

Már előre örülök, Magyarország miniszterelnöke milyen boldog lesz az összefogás láttán.)