Mandulavirág

Tudományos napokra menni jó. Tényleg. Ennél már csak az a jobb, ha utána borozni is adódik alkalom azokkal, akiket nagyon szeretünk. Hiszen mikor máskor zsebelhetne be az ember olyanféle bókot, mint hogy "az a helyzet, hogy neked szép az agyad". Mindezt persze azon morfondírozva, érdemes-e blogot írni egyáltalán, érdemes-e olyat mutatni magunkból, ami a hétköznapi beszélgetéseinken túlmutat. VM szerint, akitől a bók is származik, tulajdonképpen érdemes. Megnyugtató. Természettudósnál jobban még nem nyugtatott meg senki ezen a téren. Hogy a délutáni előadók gondolatait idézze, azt mondta, én az vagyok, akinek ez a blogírás bejött. Erre még visszatérek.
Tegnap, hogy kicsi Phyllisünket idézzem szó szerint, elmentünk 'mandulát virágoztatni'. Jó, hát ő nem matematikus, azért jut eszébe ilyeneket mondani.
Én csak ezen a délutánon jutottam el a Pécsi Egyetem tudományos rendezvénysorozatának előadásaira. Bridge megengedte ugyanis, hogy a pénteki hatodik órámat jövő héten pótolhassam. A nap témája: 'Jövőnk záloga a mentálisan és szomatikusan egészséges gyermek' végeredményben azért mégiscsak a szakmánkba vág. És azt kell mondjam, ma szegényebb lennék rengeteg dologgal, ha nem sikerült volna meghallgatnom az előadókat.
Persze kétségtelen, hogy a délután celebe az első előadó, Zacher Gábor volt. Egyrészt rengeteg dolgot megtudtunk, amit addig nem, másrészt a doktort hallgatva mindhármunkban (gyanítom a jelenlévő női hallgatóságot is bevehetném a rajongói klubba) felmerült a gondolat, hogy tulajdonképpen még egy varázsgombát is hajlandóak lennénk elfogyasztani, ha tudnák garantálni nekünk a kezelőorvos személyét. Az a helyzet, bár férfiak tekintetében nem egyezik az ízlésünk egyáltalán, most mégis megállapítottuk, szeretjük mi ezt a karakán kiállású, vonzóan humoros, művelt pasit, és még arra is hajlandóak lennénk, hogy fenntartsunk neki egy vendégszobát eljövendő közös otthonunkban.
Zacher Gábor természetesen a szerhasználatról beszélt. Hihetetlenül élvezetes stílusban. Ő mondta, a tudatmódosító szerek használóinak három csoportja van, akinek bejött, akinek bejött, de nem annyira, és akinek nem jött be. Az első csoportba azok a művészek tartoznak, akiknek ezek a szerek segítettek abban, hogy kiteljesítsék önmagukat, a második csoportba azok, akiknek szintén, de ebbe azért mégiscsak belehaltak, a harmadik csoportba, akik egyszerűen csak belehaltak mindenféle művészi teljesítmény nélkül. Neveket nem sorolok, az első csoport tagjait azért ismerjük jól, persze volt pár meglepetés, a második csoportot pláne ismerjük, a harmadik csoportban pedig nagy nevek ugyan nincsenek, de sajnos onnan is tudunk mondani példákat. Mindenki a saját életéből.
A második előadó, Révész György a gyermekkori bántalmazásról, az elhanyagolt gyerekekről beszélt. Arról többek közt, hogyan tűnik el mára a gyerekkor, hogyan alakult ki a 'kidult', a gyermeteg felnőtt, és a felnőtt feladatokat kapó, felnőtt igényekkel élő gyermek.
A harmadik előadó Stark András a gyermekkori öngyilkosságokról beszélt. Azt hiszem, mindenki számára ez volt a mélypont.
Majd következett a kedvesen és rutinosan előadó Aknai Tamás, aki a huszadik század művészetében megjelenő gyermekről mesélt rengeteg képpel, és olyan gyönyörű mondatokkal, mint például: 'Picasso viszonya feleségével, szavahihetőségének fogyatékossága miatt, megromlott.'
A délutánt Király József (alias Józsi atya) zárta, tegnap teológusként, aki a test és a lélek egységéről beszélt. Nagy bölcsességgel. Ő azt mondta, ha a gyerek nem kap értékrendet a családban, később már elveszíteni sem tud semmit. Még VM is feljegyezte a II.Vatikáni zsinat szót a kis füzetébe.
Az utolsó előadó említette azt is, hogy a legfontosabb a gondolatok életre váltása. Mi ennek jegyében az előadások után gyors látogatást tettünk egy dunántúli mandulafához, majd bevettük magunkat a Paulusba, hogy megfogadjuk a tanácsot.
Mivel hamar kettesben maradtunk VM-mel, kicsi Phyllisünk (alias TSB) lelépett, pillanatok alatt a racionalitás és az irracionalitás témájánál kötöttünk ki. Jól van na, miről beszélgessen az ember egy matematikussal? Még ha éppen az én házasságom és életem lett is a téma fókusza.
Jó felé halad-e a világ? Ezt a kérdést tette fel Zacher Gábor az előadása végén. Nem tudjuk. Vannak kérdéseink. Jó felé halad-e az én életem? Nem tudom. Csak kérdéseim vannak.