Elég régóta nem volt Gyémánt Kör ülés. Nem is tudom, talán még egy hónapnál is régebb óta. Épp itt volt az ideje. Tulajdonképpen éppen erről beszéltünk. Az időről. Vagy hát is.
Vagyis arról, hogyan és milyen érték kapcsolható az időről alkotott fogalmainkhoz, a türelemhez, a cselekvésképtelenséghez. Arról beszélgettünk, az azonnali hozzáférés generációjának árnyékában mit is lehet mondani. Hogy van-e értékvesztés. Vagy nem értékvesztés van, hanem változás. Hogy hogyan is értelmezzük a ma egyre gyakrabban megjelenő azonnal! fogalmát, szemben a kivárás, az átgondolás, a türelem értékeivel szemben.
Mert hogyan is érdemes eltölteni a ránk kiszabott néhány évtizedet? Várni, kivárni, nem elsietni, az indulatoktól, közvetlen előnyöktől elvonatkoztatva a távolba nézni ... Vagy? Kihasználni az egyszeri lehetőségeket, a mostnak örülni, úgy élni, hogy a mostban találjuk meg a számunkra megfelelőt, mert most élünk, és talán holnap már nem fogunk ... Hiába gondolom, hogy mindkettőnek van létjogosultsága, ha a türelemből néha elegem van, a hirtelen előnyök meg ostoba lépésekre kényszerítenek.
Nem jó és rossz felosztásban gondolkodtunk, hanem a miérteket kerestük. A klasszikus 'keresztényi' értékrend alkonyát látjuk? A nők emancipációjához van ennek köze? Mi a férfi és a nő feladatvállalása között a különbség? Hova lettek a gyermekeiknek örülő joviális családapák? Csak itt nincsenek a mi közelünkben vagy ez valami országos kórság? Esetleg európai betegség?
Nem tudtuk meg önmagunktól. Majd olvasunk hozzá valamit. A ajánlott valami könyvet a változásokról, de sehol sem találom. Valamire rosszul emlékszem ...
Tanulság: Prosecco-ra ne igyunk vörösbort még akkor sem, ha jól fest a pezsgőspohárban. Sőt. Prosecco-ra már ne igyunk semmit.
