Az ki? Ja, színész? Igen. Ez a három minden tüntetésre kell: a zenész, a színész, meg a politikus.
A gyerekekről:
Ők még gyöngyvirágok ...
A családról:
Apám már nagyon lent van. Van, hogy az iskolában esik össze, annyira begyógyszerezi magát.
A tanításról:
Már nem tanítok. El kellett küldeniük, mert nem voltam követendő példa. Igazuk van, na.
A munkáról:
Elegem van, hogy sosincs pénzem. Most takarítok egy kórházban, de felmondtam.
A rehabról:
Öt hónapomba telt, míg rendbe raktam a fejemben az apámmal való problémámat. Pedig nem is tudtam, hogy van ilyenem.
A sebekről a csuklón:
Kellett valami, ami jobban fáj, mint ami belül van.
A gondolatok erejéről:
Nincs olyan nap, hogy ne akarnék atom mód beállni vagy megölni magam.
A szabadidőről:
Minden este elmegyek a gyűlésre, és akkor jobban érzem magam.
A társaságról:
Poppert olvasok minden nap. De tessék, ő is fogta magát és meghalt.
A tenniakarásról:
Szívesen bemegyek az iskolába, ha gondolják, és beszélek arról, hogyan éltem.
A kapcsolattartásról:
Ez a számom, azt hiszem. Most nincs nálam a telefonom, de szombaton talán elmegyek érte.
A célokról:
Most megyek, már így is késésben vagyok a gyűlésről. Ott mindig találok valakit, aki pont azt érzi, amit én. És akkor jobban leszek...
29 éves. Névtelen Narkós. Szerintem tíz éve nem láttam. Szép, mint régen, törött, mint régen. Mi nem sokat beszélünk TSB-vel, csak öleljük és simogatjuk a karját. Boldogan mutatja a bilétáját. Több, mint hat hónapja tiszta.
Az ember nem ezért megy el egy demonstrációra a városháza elé. Aztán kiderül, hogy ezért van ott.
