...

...kicsit bajban vagyok. Mert nem tudom mit tegyek ide a Neked, és mit - a Nekem oldalra. 

Azt hiszem 'Salamoni' húzás lesz.... 

Neked is - nekem is - mindent....

Nagy László:    -
    ADJON AZ ISTEN
 
    Adjon az Isten
    szerencsét,
    szerelmet, forró
    kemencét,
    üres vékámba
    gabonát,
    árva kezembe
    parolát,
   lámpámba lángot,
    ne kelljen
    korán az ágyra
    hevernem,
kérdésre választ
    ő küldjön,
    hogy hitem széjjel
    ne dűljön,
    adjon az Isten
    fényeket,
    temetők helyett
    életet --
    nekem a kérés
    nagy szégyen,
    adjon úgyis, ha
    nem kérem.

Megelőző csapás - bevezető ellentengernagyi kézikönyvekhez

Mindenképpen szeretném hangsúlyozni, hogy ellentengernagy magától értetődően csak rendkívüli rátermettséggel bíró férfi lehet, akinek szinte nincs is szüksége kézikönyvre, hiszen magától Istentől kapja rendkívüli bölcsességét. Mégis, az ördög (és a politikai ellenfelek többsége) nem alszik, nem árthat, ha adott válsághelyzetben van mihez nyúlni.

Gróf Békéssy Polgár Lajos tollából hiánypótló kézikönyv kerül kiadásra a Demagóg Kiadó gondozásában Ki, ha én nem? címmel június közepén. Egyelőre csak a nagyszerű könyv bevezetőjébe olvashattunk bele, de bizton állíthatom, érdemes lesz kézbe venni a művet.

A bevezetőt átolvasva megrendülten olvashatjuk mindazt a szívmelengető tanácsáradatot, melyet a szerző népünk nagy vezéreinek, bocsánat, illetve vezetőinek szán. A teljesség igénye nélkül álljon itt most néhány szép gondolat:

- Egy ellentengernagy fontossága teljes tudatában tartson beszédeket lehetőleg havonta, de évente egyszer mindenképpen hívjon meg rá száz újságírót és 50-60 celebet.

- Ha nem megy minden jól, mérjen megelőző csapást ellenségeire.

-Ha a megelőző csapás több hónapja tart, üzenjen háborút. Ehhez nem kell nemzetközi egyezményeket felrúgni, elég ha elvont fogalmakkal háborúzik, mint pl. szegénység, munkanélküliség stb.

-Ha nincs jobb ötlete, fokozzon mindent a végtelenségig, de legjobb, ha önmagával kezdi.

-Felfokozott állapotban ne féljen demagóg fordulatokkal élni. Hasonlítsa önmagát Istenhez, a gazdaságot szupi autók motorjához, és dobálózzon a forradalom szóval minden harmadik mondatban.

-Ha több hasonlat nem jut eszébe, egy rátermett ellentengernagynak kötelessége idegen szavakat használni, hogy lássa a pórnép, ki van ám művelve.

-Legszerencsésebb, ha az összes bajt és hibát azimperialistákra, ja neeem a zúnióra, illetve a KÜLFÖLDIEKRE!!!! keni. Ha lehet beszédében is így, csupa nagybetűvel, hogy a magyarság nemzeti érzületének védbástyáira építhesse légvárait.

A hamarosan megjelenő szép kiállítású, kutyabőrbe kötött, tükörbetétes kötethez kis hímzett törlőkendőt is mellékel a kiadó, hogy szükség esetén gyors mozdulatokkal letörölhessük vele a tükröt.

Játék egy utolsó felvonásban

Dramatikus játék.

Szereplők:

Bridge Cezarina (minden titkok tudója)

TSB (mk vez.)

VM (mk vez.)

Biedermann (mk vez.)

Joe (mk vez.)

Gyé (mk vez.)

Aggresszív KM (nem mk vez.)

Háttérhangok, akik még ott voltak, de nem akartak feltűnni.

Bridge Cezarina: Beszéljünk akkor a tapasztalataimról, amik nagyon jók. Ebben egyébként egyetértek magammal.

Joe: A rendezvény kiváló, de igen nagy stresszt jelent a diákoknak.

Aggresszív KM: Az, de nekem jelent a legtöbb stresszt, mert én dolgozom a legtöbbet.

Biedermann: Lenne egy javaslatom ...

Bridge Cezarina: Jó, majd felírom, most úgy csinálok, mintha írnám. Ja, de jut eszembe, mindenkit szeretettel köszöntök, blablabla.

Agresszív KM (ordít): Ja, és azt is el akarom mondani, hogy azért a tanároktól több lojalitást várok. Hogy ti elhiszitek, amit a diákok mondanak!!! Ez undorító!

Bridge Cezarina: Akkor a következő napirendi pont, az osztályfőnöki órák eseménytelensége, mert ugye mondanom sem kell, hogy van olyan, aki korábban befejezi.

VM: Azt hittem, az időkeretek rugalmasak ebben az esetben.

Bridge Cezarina: Hogyne, tovább bármikor tarthatod. Különben majd legyen erről egy kérdőíves megkeresés, mert már panaszkodtak a diákok és a szülők is, hogy nem elég hasznosak az órák. Értitek. Dobjatok fel egy témát, hogy mondjuk "Adnál-e drogosnak vesét?" Ilyenek. Ami őket foglalkoztatja.

TSB: Most kicsit zavarban vagyok, mert nem értem, mire gondolsz. Kifejtenéd?

Bridge Cezarina: Nem. De majd elbeszélgetek veled négyszemközt.

Bridge Cezarina: Na a pályázatokról még azt szeretném elmondani, hogy szerintem ne az pályázzon, aki akar, bár tudom, ez a demokrácia lényege, ja na. Értitek, az pályázzon, akit mi akarunk, sőt támogatunk is.

VM: Ó

TSB: Ó

Joe: Ó

Biedermann: Ó

Agresszív KM: Mi ez női kar? Te is Joe?

Bridge Cezarina: Na a pénzről... Valahogy be kellene fizettetni velük.

Agresszív KM: Ne adjunk nekik bizonyítványt!

Háttérhang: Az nem jogszerű.

Agresszív KM: Lehet, de kit érdekel. És a neten se nézhesse meg.

Biedermann: A törvény kötelez minket a tájékoztatásra.

Agresszív KM: Tájékoztatjuk a bizonyítványban, ha befizeti a pénzt.

VM (ironikusan, meg neki mindegy is): Ez de jó ötlet!

Biedermann: Te hülye vagy.

VM (röhög)

Bridge Cezarina: Hát a személyi változásokról nem mondanék most semmit. De a tantárgyfelosztást péntekre kérem.

TSB, Biedermann: Akkor hogyan? Ki lesz osztályfőnök??

Bridge Cezarina: Biedermann, tényleg még nem is basztalak le ma, pedig nem jeleztél vissza, leszel-e osztályfőnök. Na nem baj, majd holnap utánatok nyúlok.

Biedermann: Inkább bemegyek hozzád.

Bridge Cezarina: Ja, persze, így gondoltam.

A megbeszélés után:

TSB: Nem hiszem el, hogy nem hoztál piát.

Biedermann: Hát elfelejtettem, most mit csináljak??

Bridge Cezarina: Biedermann, holnap más ügyben is az irodámba kéretlek.

Biedermann: Öööö

Bridge Cezarina: A tanárok miatt gondoltam. Hogy én maximálisan a Te szakmai érveid előtt meghajolok, szóval te mondd meg, kit rúgjak ki.

Biedermann: Nos, ...

Bridge Cezarina: Ja, akire most gondolsz, őt nem, mert olyan jó a kiállása. De nyugodtan. Tényleg gondold át. Menni fog.

Az udvaron:

Biedermann: Hihetetlen!!! Életem utolsó vezetőségi megbeszélése! Csodálatos!

VM: Nekem is. Hurrá!

TSB: Magányos alkoholista leszek ...

(Az idézett mondatok egy része a képzelet szüleménye. Sajnos egy másik jelentős része szó szerinti idézet. Mindenféle hasonlóság a valós személyekkel csak amiatt lehet, hogy nem rúgtunk be. De pótoljuk.)

xx

A lejátszón egy brit, na jó, ha nem is kisiskolásokból, de nagyon fiatalok emberekből álló csapat, a The xx játszik kellemes, érfelvágós zenét. Imhol az egyik népszerű dal vizuálisan is:

A csapat egyik érdekessége, hogy az iskolatársakból alakult, és mára trióvá fogyott zenekar egyik tagja Jamie XX, egy rendkívül tehetséges remix zenész. Jamie legutóbbi remix lemeze alig pár hónapja jelent meg a két napja elhunyt Gil Scott-Heronnal együttműködésben We're new here (Újak vagyunk itt) címmel.

Efféle munkái illusztrálására álljon itt Adele egyik legnagyobb sikerének feldolgozása.

A The xx-hez pedig jó hallgatást. (Aki nem bírja őket, vegye le a hangot.)

3D - kung-fu és eperlekvár

Nem bírom a háromdét. Illetve moziban nem bírom. Valahogyan biológiailag inkompatibilis az agyam a 3D-s információ feldolgozására, a vége meg az, hogy hányingerem van, és mint valami fuldokló, tépem le magamról a szemüveget minden tizedik perc táján.

Pedig a Kung Fu Panda 2 egyébként egészen jó kis mozi lett volna, na nem mintha bármi újdonságot fel tudna mutatni maga a történet, de a megfogalmazás, a csomagolás élvezetes volt. Nem árt meg a mai gyerekeknek egy kis keleti bölcsesség, még akkor sem, ha nyugati humort is csomagolnak hozzá bőven. Összességében egy olyan tipikus második rész, sőt a film befejezése miatt már most borítékolom, hogy lesz harmadik is. Kár ezekért a dolgokért.

A való életben viszont szeretem a háromdét, sőt a négydét is, amikor az idő, ez a barátságos, mindennek értelmet adó dimenzió behatárolja a történéseket. Ha lehetne ötödik dimenzió az meg TSB környékén lenne, nem a világűrben, az is biztos. Ha az ember jól ismeri ezt a nőt, tulajdonképpen meg sem lepődik, hogyan lesz egy tervezett balatoni kiruccanásból itthoni filmnézés ... helyett eperlekvár-főzés és borsópucolás Malenával, aztán meg hajnalig mozizás annyi sangriával, hogy még ebből az ártalmatlan szeszből is sikerül kicsiholni egy kis kora reggeli ingerült fejfájást.

Különben meg nagyon szeretem, hogy TSB ilyen tevékenységorientált ember, mert ez rendkívül hasznos a mindennapokban. Azt nem mondom, hogy nem hiányzott a Végtagspecialista, de addig főztünk meg pucoltunk, hogy az időbe csak TSB szomorú egymondata, és az én epergőzbe küldött sóhajaim fértek bele.

Majd július elején kibeszéljük, kihallgatjuk magunkat a teraszon, miközben egészen nyilvánvalóan az univerzum három különböző pontja felé száguldunk. Azért kíváncsi vagyok, megmarad-e ez az origó, ahova majd vissza lehet térni nyaranta. Nagyon jó lenne.

Régi...

"Lehettem volna valaki más,
de más az valaki más lett,
mert a szerencsét keserű cseppekben
diktálta belém akkor az élet.
Mert egy furcsa tanár nem engedte meg,
hogy igazi művész legyek.
Bár a keserű lassan édes lett,
most valamit mégis kérdezek:

Hé, mondd, mi lesz velem,
ha halkabban szól a rock and roll?
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha elfáradtál a dalomtól?

A kalapács lassan a két kezemből
az olajos földre hullt,
mikor először hallottam igazán szólni
az ezüstös hat húrt.
És ma semmi más nem érdekel,
csak a zene, a zene, a zene,
és most azt játszom, amit én akarok,
de kalapálni már rég nem tudok.
 

Hát hé, mondd, mi lesz velem,
ha kihullott a gitár a kezemből?
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha elfáradtál a zenémtől?

Én éltem úgy, ahogy te is éltél,
mikor gyerekek voltunk még,
s aztán oldalba vágtak:
"Ideje már, hogy komolyabb ember légy!"
Hát megráztam magam, és játszani kezdtem,
hogy ne legyen velem gond.
De azóta is csak gondolkodom,
csak azon, csak azon, csak azon, csak azon:

Hé, mondd, mi lesz velem,
ha kihullott a gitár a kezemből?
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha elfáradtál a zenémtől?

Hé, mondd, mi lesz velem,
ha halkabban szól a rock and roll?
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha elfáradtál a dalomtól?

Hé, mondd, mi lesz velem,
ha kihullott a gitár a kezemből?
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha elfáradtál a zenémtől?

Hé, mondd, mi lesz velem,
ha halkabban szól a rock and roll?
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha nem kapsz semmit a dalomtól?

Hé, mondd, mi lesz velem,
ha kihullott a gitár a kezemből?
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha elfáradtál a zenémtől?

Hé, mondd, mi lesz velem,
ha halkabban szól a rock and roll?
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha halkabban szól a rock and roll?

Hé, mondd, mi lesz velem?

Hé...." 

Új

"Nem lettem valaki más,

és nem is akartam más lenni.

De új vagyok itt, kérlek, vezess körbe.

Mindegy, milyen messzire tévedtél,

mindig van visszaút.

Találkoztam egy nővel egy bárban,

azt mondtam neki, engem nehéz ám kiismerni,

és szinte lehetetlen elfelejteni,

mire azt mondta, akkora az arcom, mint egész Texas,

De új vagyok itt, és elfelejtettem,

Kicsi az vagy nagy?"

Gill Scott-Heron: Új vagyok itt

Tényleg új lesz most ott, ahova elment. De lesz, aki körbevezeti, ebben biztos vagyok, mert Gill Scott-Heron nagyszerű ember volt.

Már megint egy költővel több odafent, és eggyel kevesebb idelent.

Ünnepélyre

Ezt az édeskésen bomló fehérje illatú hiábavalóságot kellett volna ma jó mélyre, 'six feet under', temetni. Aztán ráhordani a kilátástalan munka betontömbjeit, hogy az utolsó ítélet földet feltépő hullámai se szabadíthassák ki onnan.

Ez volt már a reggeli versben is a fiúkkal, és hát ezért van, hogy a másik Jánosra is illik most egy pohár borral gondolni, mert éppen ma harminc éve, hogy az Isten önzésében magához vette felolvasónak. Azért tényleg van, amit még neki is nehéz megbocsátani.

Akár a föld

Akár a föld, hol mozdulatlan

szárnyalok majd és porladok;

akár a víz, olyan közel van

a sírás ünnepélye.

Pilinszky János

Gitárosokról

Csakhogy Gyuri tekintetében is képbe kerüljünk. Mármint ebben a (zenei) formájában. :

Doboz

Csak úgy valahogy a tojásosnokedli és a saláta közt jegyezte meg szép halkan, hogy felhívták. Nem is értettük először pontosan TSB-vel, hogy mit mond, úgyhogy kétszer is visszakérdeztünk, hogy mi??? És tényleg. Felhívták. Elmegy ő is.

Mondjuk annyira nem lepődtem meg, mert tudom, hogy kicsit olyan, mint én, hogy mindenki azt hiszi, hülyéskedik, közben meg nem. És amikor meg becsukja az ajtót minden teatralitást nélkülözve, akkor pofára esés van.

Szeretném, ha már én is tudnék valami biztosat, de ezek a keleti népek nem sietik el. Emiatt aztán szoktam kicsit keseregni, hogy biztos nem kellek neki, máskor meg ilyen önvígasztaló üzemmódomban meggyőzöm magam, hogy ki kellene nekik, ha nem én.

Közben meg még egy nyomorult dobozt sem raktam össze itthon sem, ami meg már nem is itthon.

Légnyomás

Napok óta nyom. Ha nem nyomna, persze tudom, tanultam fizikát, az agyvelőm milliárdnyi csodálkozó sejtje már a világmindenségben úszna.

De akkor is túlzás már ez, és ettől a külső eltúlzástól minden, ami belül van, összeszorul, összetöpped, sőt türelmetlenségében kirobbanni vágyik.

Lehet, hogy így lesz vége a világnak. Hogy az utolsó megkönnyebbült levegővétellel az agyak milliárdnyi sejtje robban ki csillogva a világmindenségbe.

Sárvár

Ez a találkozó jutott eszembe huszonöt évvel ezelőttről. (Talán a Facebook lesz az én Biloba kapszulám, hogy olyasmire is tud emlékeztetni, amit rég magával ragadott az agyamból az idő.)

Én nem is akartam oda elmenni, az biztos, de mégis tetszett az ötlet, hogy be lehet küldeni fordításokat, szóval lefordítottam egy tuti jó novellát valami nyerőautomatáról. Hogy minek küldtem verseket is, arra sajnos nem emlékszem. Biztatott volna a magyartanárom? Szinte elképzelhetetlen.

Mindegy. Meghívtak pár napra. Mondtam is otthon, pályát módosítok, bár pályám még nem volt. Először fordítok, máris ott a helyem egy országos találkozón. Anyámék mosolyogtak, és hümmögtek. De mehettem.

Fogalmam sincs, hogy jutottam oda, de odajutottam. Néztem a kollégiumot vagy mit, néztem a kisértelmiségi csapatot, és kezdett valami fura érzésem onnan gyomortájból felfelé indulni. Akkor jöttem rá, hogy itt aztán komolyan veszik magukat ezek a kamaszok, nem ám csak úgy hobbiból csókolgatják a múzsa seggét, hanem ez itt véresen komoly. Na akkor azért pánikba estem.

Ez csak azért volt kellemetlen, mert elég hamar kiderült, az én fordítói karrierem egyelőre a ködös messzeségbe vész, ellenben és de engem a vers szekcióba úgyismint diákköltő (sic!) hívtak. Erre a részletre, hogy ott állok, és nézek mereven, na erre emlékszem. Hogy így röhögni kellett volna nagyon ezen, meg szomorkodni is, hogy ezért utaztam én ennyit, hogy lássam a fordítói karrierem porba hullani ...

De nem csak ez, mert a fordítók olyan normálisforma gyerekek voltak, a teremben meg, ahova betereltek ... Jó, akkor még gimnazista voltam, és hittem a rendezettség életformáló hatásában.

Én azt el nem tudom képzelni, mi a fenét is csináltunk ott ebben a pár napban így szakmailag. Annyi van csak meg, hogy valami teremben üldögéltünk, és akkor bejött két vagy három ember, akiket nem ismertem, bár az egyikük rémlett a tévéből, és akkor ott valami okosságokat mondtak a költészetről, én meg legszívesebben sírva menekültem volna, mert ki a szart érdekelt a költészet. A terem kicsit sötét volt, Tóth Kriszta minden egyes alkalommal elkésett, és minden egyes alkalommal megállapította mindenki, hogy milyen 100%-ig nő.

Hogy érdemi szakmai munka folyt, azt csak gondolom, nekem emlékem sincs arról, mondtak-e nekem valami előremutatót, hogy hogy legyek afféle irodalmi sikertörténet. Ha mondtak is, gyorsan elfelejtettem.

Ami maradandó volt, az a sok fura figura. A hálóteremben egy lány arról mesélt könnyes szemmel, micsoda tehetség az én volt szerelmem, a BL, és hogy mennyire fantasztikus volt a filmben, és hogy igazi költő ... Hát én erre nem akartam mondani, hogy a nagy szart költő, dehogy, de hát volt még négy-öt lány, akik szintén szerelmesek voltak egyszer belé, szóval csak vonogattam a vállam, és mondtam, hogy szerintem egy paraszt. És tulajdonképpen rövidtávon ebben igazam is volt.

Én ott a lányokkal valahogy nem nagyon barátkoztam össze. Vagyis egyáltalán nem. A fiúk viszont kevésbé voltak életidegen elemek, szóval lehetett velük menni sörözni például, meg lehetett beszélgetni velük normális dolgokról. Nagy barátkozás nem volt azért, de legalább teátrális sírógörcsöktől mentesen lehetett eltölteni a kínos versizé órák utáni időt, sőt volt a fiúk közt kifejezetten jóképű fiatalember is, mint Kemény István, meg vicces és szórakoztató, mint a másik Pista.

Aztán hála az égnek, haza lehetett menni, és lehetett visszamenőleg hitetlenkedve mesélni, hogy hmmm, diákköltők, diákírók között jártam.

Tigris a plafonon

Tekintsünk el most attól a kissé zavaró (na értsük, másokat zavaró) ténytől, hogy tigris tök fekete, és ne akarjuk megfejteni, miért nem párduc akkor. Tigris, na, ritka, a világ egyetlen fekete tigrise.

Ha ez megvan, könnyebben értjük meg, mit miért is tesz e ritka példánya a macskáknak.

A tigris ragadozik, s azt már tudjuk, azt hiszem Karinthy óta, ja nem, valami másik vicces könyv óta, hogy ez nem jelent mást, mint hogy, ha bekenjük ragasztóval, akkor jó eséllyel ragad a falhoz. De nem kenjük.

Tigrist ennek ellenére vonzzák a falak, és nem csak hogy ragadozik, hanem egy húron is pendül, empatikus vagyis, mármint velem, aki nem vagyok a gazdája, de szeret. Érdekből? Persze. Tőlem kapja reggel a kaját.

Engem tegnap elég sok dolog húzott fel, de leginkább a tény, hogy teljesen hülyének néznek, és ez okból kérdőíveket küldözgetnek nekem egy rakás pénzért. Gondolom, Tigris ezt a lelki rezdülést kapta el, mert hajnalban felkúszott a hálószobai könyvespolc tetejére, majd átmászott a karnisra, és ott aztán csekély értelmével felfogta, hogy szarban van, szóval elkezdett nyávogni. Ezt a biztonság kedvéért hajnali ötkor.

Hát Tigris már csak ilyen érzékeny lélek, biztosra veszem, hogy tulajdonképpen így szerette volna kifejezni egyet nem értését a hazai baromságokkal. Vagy simán hülye, mert megint tüzel, és még véletlenül sem tudtam prezentálni egyetlen kandúrt sem.

Mindegy. Leszedtem a karnisról.

Búcsúajándék

Megkaptam ez első tulajdonképpeni búcsúajándékom. Egészen szíven ütött. Fannie Flagg Sült, zöld paradicsoma várt reggel az asztalon. "Hogy legyen neked, mert annyira szereted." Honnan tudja??? Nem tudom. Szeretettel adta. Mik vannak?! Mondjuk azt nem mondta, hogy búcsúajándék...

Nade ki olvas?

Hogy az Úr ír, azt tényleg tudjuk, ha olvastuk Karinthyt, ha nem. Körülbelül nekünk is az az elképzelésünk az úrról, hogy magas ember volt (nemesi származású, azok nőnek hiszen magasra, akiknek a krumpli vagy a szelet kenyér mellé jutott a disznóból meg a csirkéből is rendszeresen), és cilindert viselt (mert a cilinder az olyan komolyságot kölcsönzött, amitől az úr nem valami kis vézna írókedvű csepűrágó, daloló parasztlegény, esetleg valami ágrólszakadt, Párizsba szalajtott ingyenélő, hanem a komoly férfi benyomását tudta kelteni a szivarszobákban).

Tehát a férfi írhat. Írhat tudományos művet. Ha hülye is, majd a tévedését is oly magabiztossággal magyarázza, mintha az a tudományos elegancia elengedhetetlen része volna. Írhat irodalmat, nagyregényt, kisregényt, ponyvát, verset, vásárlócetlit. Ha író, olvassák. Sőt manapság már éppen a cilinder sem szükségeltetik feltétlenül, hiszen ha az úr időben meghal, úgyismint életét az irodalomnak, testét valami ihletgyarapító vegyületeknek áldozza, a megemlékezésekben úgy szólnak róla: "Akár cilindert is viselhetett volna."

A nő meg? Nos, a szentem jódarabig nem is olvashatott, hiszen "éppen menstruált, szült, szoptatott, nagymosást végzett, az unokákra vigyázott". Hm. Most hümmögök, mert nem tudom, az idézett hozzászóló mire is gondolt, hogy talán (és nyilván) egy dugás az úr életéből mintegy tíz percet vett csupán igénybe, ezzel szemben az asszonyi állatnak az elkövetkező negyven évre elfoglaltságot jelentett. Ebbe ne is menjünk bele súlyosan. A lényeg, a nő igen sokáig nem olvasott. Pláne nem írt, hacsak valami fatális véletlen okán az iskolában, a házitanítótól meg nem tanult valamit saját nevén kívül is.

Csakhogy, hajjaj, eljött az újkor. A nők olvasnak már. Sőt az az érzésem, hogy nagy átlagban többet olvasnak, mint az urak. (Hagyjuk ezt most drága uraim, hogy azzal jönnek, a nők manapság, világos, nem menstruálnak olyan elmélyülten, nem szülnek annyit és különben is rengeteg időt megspórolnak a mosógépek miatt. Igazuk van, de nem ez a lényeg.) Az urak ugyanis, hát szegények, nem spóroltak időt a mosógéppel, vagy ki tudja, több időt töltenek a cilinderek fényesítésével. Ezt sem kutatjuk. Más az érdekes.

Az érdekes az, hogy manapság a nő olvas, de továbbra is az úr ír. És a nő szereti, ha az úr ír. Az úr meg valahogyan megbékélt azzal, hogy a nő olvassa. Az urak által nőirodalomnak csúfolt valami, amit a nő akkor ír, ha nincs cilindere, és maga is kicsit bizonytalan abban, ki fogja elolvasni, nos tudja a fene, de az olyan nőszerű, olyan hormonviselt. Férfiirodalom meg nincs. Csak még irodalom van.

A nagy kérdés, a tesztoszteron elviselhető, a női hormonok meg nem? Vagy a megszokás az úr nézőpontját évszázadok alatt kánonná betonozta az olvasóban? Miért ritka a jó író, aki nem férfi? Én nem tudom.

Nem tudom, de abban biztos vagyok, ha valaha eszembe jutna, hogy bármi irományomat nyomdába adjam, kizárólag Nagy Kázmér néven próbálkoznék. Az az érzésem, a kritikusok szájából is szívesebben hallom, hogy "Ez hülye", mint hogy "Ez egy hülye nő". Pláne, ha éppen menstruálok.

(A női szerzőkről Flóránál olvashatunk gondolatébresztő jelleggel. Ez a poszt azonban nem jött volna létre, ha nem olvasom a Laudator blog egyik hozzászólóját. Különben a bejegyzés kiváló, mindenkinek ajánlom. Még egy kiegészítés, Flórának köszönöm a linket Galgóczi Erzsébetről. Divatja van most a gondolatnak.)

Homok

Minden évben eljön az a pillanat, amikor legyőzhetetlen vágyat érzek arra, hogy vegyek egy repülőjegyet, felüljek egy ismeretlen emberekkel teli járatra, és napokig feküdjek bikiniben a meleg homokon valami pálmafák alatt. Csak annyit szeretnék, hogy a bőrömre ráfeszüljön a napfény, a gondolatok pedig visítva meneküljenek a fejemből.

Hedonizmus

Irigykedtem tegnap. Azt a csillogást irigyeltem a szemekben. Azt a bájosan ártatlan rácsodálkozást a világ nagyszerű bonyolultságára.

Tegnap volt a jövő évi (tanévre gondoljunk) ösztöndíjasok orientációs napja. Ilyenkor rengeteg információt kapnak, aztán mindig meghívnak pár (4) volt ösztöndíjast is, hogy beszéljenek mindenféle praktikus dologról mint munka, hivatalos ügyek, szabadidő, kulturális sokk ésatöbbi.

Jó volt beszélni, jó volt beszélgetni, kifejezetten időutazás hangulatom lett. Annyira láttam két évvel ezelőtti önmagam jegyzetelni az asztal mögött ülve, koncentrálni a számokra, úgy, hogy tulajdonképpen fogalmam sem volt, mi vár majd odakint.

Az nyilván lehetetlen, hogy a tapasztalatok mindenki számára relevánsak legyenek, az adott szituációban majd mindenkinek ugyanúgy ad hoc döntéseket kell hoznia, de a volt ösztöndíjasok élményei esetleg eszükbe jutnak, ha hasonló helyzetbe kerülnek. Persze úgysem a helyzet számít majd, hanem a hozzáállás.

Jó volt, na. Annyira jó sok tehetséges, érdeklődő embert egy helyen látni. Annyira szórakoztató és érdekes az emberi gondolkodás sokfélesége.

Persze mindig van kedvenc. Tegnap a legérdekesebb kutatási területet egy fickó nyerte nálam gondolatban, aki a fizika és a filozófia határterületén kutat, valamit a kvantumelmélet és a gondolkodás tárgykörében. Az a terve, hogy kimegy, beül a könyvtárba és dolgozik. Tök jó.

Éjjel az M6-oson hazafelé száguldva félálomban arra gondoltam, milyen nagyszerű eltölteni egy napot hülyék nélkül. Ezt meg tudnám szokni. Pláne ha még a bónuszsörözést is hozzáveszem Luciferrel a Dunapark kávéházban.

Na így szeretném. Okos, kedves és érdekes emberekkel eltölteni az életem, lakni a teraszon, élvezni a napfényt és az olajfák illatát, és írni, olvasni beszélgetni míg el nem fárad a szám és a szemem, akkor meg csak ülni csukott szemmel és hallgatni boldogan.

...

...péntekre - rózsát (?)

Feljegyzések a Nobel díj árnyékából

Jézus anyja, Andrea nevére esküszöm, hogy enyém a felfedezés, nem másé. Minden ott kezdődött, hogy olvastam valahol erről a híres japán tudósról, a Hiroshima-Nagasakiról, aki a 18. században felfedezte az atombombát, de még jó, hogy azt aztán csak sokkal később, a 20. században dobták le az amerikaiak Csernobilra.

Ezzel összefüggésben jutottam az érző neutronok nyomára, hiszen az elemi részecskék hogyúgymondjam érzelmi életét tudós ember még nem vizsgálta ezidáig. Pedig nem ismeretlen előttünk a tény, hogy arról már a híres angolszász Lev Tolsztoj is megemlékszik a francia nyelven írt Az utolsó érző neutron című verseskötetében. (Őt természetesen eredetileg LOVE Tolsztojnak hívták, csak a Cote d'Azuron/ön/val/nek üldögélve franciásított Levre, hogy jobban fogyjanak azok az elbeszélő költeménynek álcázott önéletrajzi lírák.)

Korszakalkotó felfedezésem méltán tarthat számot legalább egy kémiai Nobel díjra, ámbár az érző neutronok gazdaatomjai által alkotott hatszögek térben sík elhelyezéséért esetleg kaphatnék egyet matematikából is, ha lenne ilyen díj.

De ne mondják, hogy nagyravágyó vagyok, megelégszem eggyel is. Azt viszont kérem az új bankszámlaszámomra átutalni, mert a régit annyit használtam, hogy az sajnos elkopott, ezért bevonták.

(Örök hálám a tegnapi kincsek megosztásáért és kreatív feldolgozásáért magyar, matematika, kémia, biológia és közgazdaságtan szakos kollégáimnak és az iskola tanulóifjúságának. Nélkülük ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre. Vagy legalábbis kevésbé lenne embivalens. És mi sem röhögtük volna könnyesre magunkat dohányzás közben. )

Alles in ordnung

A világ rendben van. A dolgok szabályosan, a megszokott keretek között folynak. Ha egy szervezet vezetője váratlanul meghal, és ha az a szervezet demokratikusan működik, az utód megválasztásáig ideiglenes vezetőt jelölnek ki. Aztán választanak. Gondolom.

Osama bin Laden halála után az al-Kaida egy ideiglenes vezetőre bízta a szervezet irányítását. A világ rendben van. Gondolom, majd választás is lesz.

Majd a szél

Az is mindegy, hogy behívat a főnököm, mert van neki ez a behívatós génje, hogy átszól telefonon, esetleg (ritkábban) átüzen a tanáriba, hogy fáradnék át "beszélgetni". Ebből általában meg nem lehet túl jól kijönni, ezekből a beszélgetéseknek hívott monológokból, ahol a kinyilatkoztatás csodáját lehetséges megtapasztalni itt a földön. Mindegy. Legyek osztályfőnök jövőre, nyilatkoztatta ki, én meg mondtam, hogy meggondolom. Ezen azt értettem, hogy nem, ő meg azt, hogy igen. Remélem, egyszer majd mégis csodálkozni fog, amikor elveszik a játékát, ezt az az van, amit én akarok játékot. Merthogy társasozunk, csak ez neki még nem tűnt fel.

Különben az is mindegy, hogy július végében állapodtunk meg a vevővel, hogy akkor költözünk ki. Megint dobozolhatok. Már csak az a kérdés, a saját könyveimet mindjárt külön dobozba-e.

A fontos az lenne, hogy találjak valami állást valahol, ami nem itt van, ehhez első lépésként motivációs levelet kellene írnom végre: "Szeretnék dolgozni valahol, ami nem ez a kupleráj, kérem szépen." Talán a héten Gofri tart továbbképzést. Azt hiszem, tulajdonképpen mindegy, mit csinál az ember, ha örömét leli benne. És különben, hogy egy tanítványát idézzem még a reggeli közhelyek kedvéért: megszületünk és egyszer meg is halunk. Bizonyám.

Tökéletes

A világ tökéletessége a meleg eper és a citromsörbet találkozásánál lakik. Ez szinte biztos.

Hogyan javítsunk érettségi dolgozatokat

Ilyenkor van szezonja, hogy úgy mondjam, ilyenkor érik be az érettségi dolgozatnak nevezett gyümölcs. A munkáé, reméljük mindig .

A főszezon árnyoldalán a narancsszedők sanyarú élete mellett említést érdemel a javító tanárok ugyancsak nehéz munkája. De nézzünk néhány jótanácsot, hátha még nem késő.

Általánosságban, eltekintve a dolgozat szintjétől és tárgyától, a rutinos tanár NEM kezdi javítani a dolgozatokat azonnal, hanem szép komótosan kivárja a javítási kulcs módosításait. Mert lesznek. A minimális kivárás két nap, töriseknek egy hét. (Egyik évben legalább öt módosítás volt nekik, ha jól emlékszem.)

Az érettségi dolgozatokat két nagy csoportra oszthatjuk, úgyis mint amiknek a fedőlapján az emelt szint, illetve a középszint kifejezések szerepelnek. A kétféle dolgozatot írók felkészültsége és a feladatok nehézsége nem minden esetben függ össze a kategorizálással, a különbség abban áll, hogy az emelt szintesek kóddal ellátott dolgozatait egy központi javítóhelyen kell javítani nagyon rövid határidővel, a középszintes dolgozatokat viszont akár otthon is lehet hétvégén, hála az égnek, hiszen otthon mégis szabadabban káromkodhat az ember.

Általánosságban az a legfontosabb tanács, hogy nagy türelem szálljon ránk, amikor kinyitunk egy dolgozatcsomagot, legyen az ismeretlen, avagy saját diáké. És ne szívjuk mellre, bármit is olvasunk. Nyugodtan meditáljunk előtte, esetleg gondoljunk Isten végtelen bölcsességére, melyben megalkotta az embert. Ha középszinteseket javítunk, persze káromkodjunk a négy fal között, és annak ellenére, hogy azt gondoljuk, adott diák agya az utolsó órához képest is hirtelen sorvadásnak indult, javítsuk ki ezredszerre is a hibáit.

Ha emelt szinten javítunk, nagyobb önuralomra lesz szükségünk, hiszen minden harmadik percben mégsem ordíthatunk fel, hogy 'Ez hülye!!!', hogy megint Esztit idézzem. És bár a javítószoba egészen olyan, mint egy közös vajúdásra kijelölt helyiség, a tanárok (mind nő!) csak sóhajtoznak, hajladoznak, fogják a fejüket, ordítani mégsem lehetséges. Sajnos.

Idén sokan írtak emelt szinten, viszont számomra megfejthetetlen maradt, miből gondolta egy egész diszlexiás csoport, hogy nekik ezzel kell próbálkozni. Az biztos, hogy én vért izzadtam, mert ennyire rosszul még az én középszinteseim is csak viszonylag ritkán tudnak írni, viszont legalább mosolyognak hozzá.

De nem kiabálom el, most bontom az ő borítékjaikat, még meglepődhetek.

Összefoglalva hát: ha érettségi dolgozatokat javítunk, költözzön belénk Buddha nyugalma, ha lehetőség adódik, tegyünk magunk mellé egy pohár könnyű rosét, és gondoljuk azt, a világban vannak fontosabb dolgok is, mint az emberi hülyeségen bosszankodni. 'Small things please small minds.' - tartja az angol mondás. Hát így.

Inkább jutalmazzuk meg magunkat, ha pár dolgozattal megvagyunk. Virágozni kezdtek az édes, olajos illatú olajfák itt délen, úgyhogy irány a szabad levegő. De akinek van olyan gyereke, aki hétfőn lesz kilenc éves (!), az össze is pakolhat, és eltölthet egy hétvégét állatkertezéssel, csodapalotázással és margitszigetezéssel.

Süssön ránk a nap!

...

szellőrózsá(k)t péntek (13.) - re/a :)

Na ez mi a fene volt? És hol az amarillisz? Elvitte a Big Brother?

...

csütörtökre amariliszt...

 

Hangszínekről

Az emberi hang fontosságát gyakran az írás kényelme sem írja felül. Hogy szép-e a hang, hogy elhallgatja-e szívesen a meséjét az ember, annyi mindentől függ.
Vitéz Mihálynak (végtagspecialista barátnőmnek, nem a költőnek), volt egy megjegyzése arra nézve, hogy énnekem két beszédhangom van, mert magyarul lassabban beszélek, és a hangom valamivel mélyebb, mint ha angolul. Aztán egyszer beszéltünk Amerikában, és megállapította, hogy nincs már meg a különbség, angolul is a természetességbe mélyült a hangom...
Ha választhatnék magamnak beszédhangot, férfiként megfontolt Bartis Attila hangot szeretnék, nőként búgó Németh Krisztát. De nem választhatok, marad, ami van, ez a kissé komolyan vehetetlen, itt-ott szopránba csúszkáló mezzo. Ezt (kritikaként? nem, inkább meglepetésként) gyakran említik, akik esetleg csak valamelyik blogból ismernek. Gondolom, talán nem is a hangmagasság a döntő, hanem ... hát nem tudom, mi. A hangszín? A melegség a szavak közötti szünetben?
Sosem felejtem el, egyszer beszéltem egy jó barátommal telefonon, aki ugyan látta, hogy én hívom, de munkahelyi lendületben volt, és egészen máshogyan szólt, mint ahogy egyébként szokott. Aztán kapcsolt, hogy valami nem stimmel, vagy csak meglepetésemben én nem tudtam megszólalni, de váltott, és elnézést kért, hogy a 'munkahelyi hangszínét' használta.
Azt figyeltem meg, ilyen munkahelyi hangszíne szinte mindenkinek van. Amikor a szigorúság megzavarja a hangszálak rezgését, a játékos hangszín szemrehányóvá lesz, a mondatok pedig furcsa, fontoskodó álruhát öltenek magukra.
A beszéd az egyik legnagyobb ajándék, amit egymásnak adhatunk. Ha ír az ember, az a fontosabb, amit leír. Ha beszél, inkább az, ahogyan mondja. Gondolom, Isten ezért találta ki a mesét a gyerekeknek, a felolvasóesteket meg a felnőtteknek.

Bodysurf

Az a benyomásom, hogy a fizikai fájdalom egészen érdekesen tudja lenullázni az ember céljait és törekvéseit. Ami reggel még fontosnak tűnik; határidők, megbeszélések, munka, úgy úszik el a lumbális idegdúcok felől terjedő fájdalomban, mint szörfös a Nagy Hullám tetején.

Nem fontos már semmi, csak a másodpercekre beálló fájdalomszünet heurékája, amiről aztán az újra a jobb és baloldalon végigfutó elektromos impulzus kideríti, megint csak egy hamis mennyország ígérete volt. Ilyenkor a felismerés, a szív tompábban fáj, és belehalni is szebben lehet, mint a nyers idegszálat a bőr fölé tépő fájdalomba.

Kupleráj BT

Amikor vállalkozást indítunk, nem árt tisztázni, ki lesz a kültag, és ki lesz a beltag. Ez nem olyan egyértelmű, mint elsőre gondolnánk: a választást megnyerők=beltag, elvesztők, lényegtelen elemek=kültag. Egy dinamikusan fejlődő bétében ugyanis könnyen kültaggá lehet a beltag, amennyiben nem az ügyvezető szája íze szerint beszél, ír, gondolkodik, néz, vonja fel bal szemöldökét.

A betéti társaság működésének viszont nemcsak a belső fegyelem, hanem a megfelelő kommunikáció is kulcsa, és mint tudjuk, ebben a tekintetben sem engedhető meg semmiféle lazaság, itt is a nemzeti magasztos célt kell szem előtt tartani.

A gyakorlatban ez a kommunikációs fegyelem igen könnyen elérhető, egyszerűen minősítsük az addigi főszerkesztőket köznyomdásszá egy hétig, hátha jobban megértik a kommunikációs stratégia lényeget. Igaz, ha szerencsénk van, semmi ilyesmire nincs szükség, elég, ha megzsaroljuk őket valamivel.

A továbbiakban az általunk fontosnak vélt kommunikációs eszközben szánk íze szerint jelentethetünk meg hazugságokat, vélt igazságokat vagy a bété működéséhez elengedhetetlenül szükséges vezérlő híreket, melyek hivatottak elterelni az istenadta figyelmét a döcögő üzletmenetről.

Hogy könnyebb legyen követni, mondok példát. Géza a bété barátja, de legalábbis már nem emlékszik, hogy pár éve miért is távolították el a mocskos szemetek. Most viszont némi üzleti haszon reményében mégiscsak kéne neki vissza ez a szociális ellátásért felelős alapítvány. Tehát Géza, ahogyan egy derék állampolgártól az elvárható, ír egy névtelen feljelentést az ügyészségnek, akik ezt hivatalból kivizsgálják. Mivel szabálytalanságot nem találnak, csak annyira hívják fel a figyelmet, hogy egy törvénycikk kétféleképpen is értelmezhető, ezért a vezető esetleg jobban tenné, ha lemondana erről az alapítványi posztjáról, és maradna csak egynél. Vezető lemond, jobb ötlete nem lévén, Géza pedig hoppá visszakapja, amit politikailag eloroztak tőle.

Ez eddig egy teljesen szokványos történet bármely bété alakulása közepette. A Kupleráj BT azonban nem véletlenül épít sokat a kommunikációra. Időt és pénzt nem kímélve odafigyel arra, hogy az újságban megfelelő mennyiségű információ jelenjen meg Géza álláspontját támogatandó. Nyilván felrémlik a beltagok előtt gyermekkoruk egyik kedvenc nótája (Ez a harc lesz a végső), mert ennek jegyében fantáziájuk szárnyra kap, és azt írnak/íratnak le egy helyi újságban, amit lázálmukban/vágyálmukban kiötlöttek, esetleg egy Petrocelli sorozatban annak idején a vádbeszédben hallottak.

Hiába jut eszembe az a klasszikus vicc, amiben arról van szó, hogy különben minden stimmel, csak nem Budapesten, nem Mercedest, és nem osztogatnak, akkor sem tudok ezen nevetni. Sőt itt mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a Kupleráj BT alkalmazottai azért mégiscsak kurvák és stricik. Azzal fekszenek le, akitől a pénzt kapják.

Azt viszont a bété vezetése még nem biztos, hogy világosan látja, hogy ez csak a felszín, mert a kurvák az utca királynői, a stricik pedig az utca királyai. Kijár nekik a tisztelet, különben a királyságuk elsöpri a Kupleráj Bt-t, méghozzá villámsebesen.

Égi és földi vizekről

Reggelre megállt a víz. Az apát és a kapitány aggódva nézett az égre. Imádkozott mindkettő, akihez tudott. Aztán estig számolgathatták a lelkiismeretüket, és beszélhették az istenükkel, mit, mikor vétettek. Addigra takarodott csak el a vihar.

Itt

Itt égi és földi vizekről álmodunk.

...

...szombatra szitakötőt :)

(a többi fotó pedig az énblogomban /Útilapu(m)/ megnézhető)

Riviérákról

Megyek, megnézem a vizet az északi oldalról. És kialszom magam. Talán még olvasni és írni is lesz időm.

És bár nekem azért, na jó, ... szóval megnézném a francia változatot is igaz, ha arra járnék, de arra most nincs időm.

Hangsúly

Úgy ül a kishölgy, fontosságának teljes tudatában, mintha felelne.
Azt kérdezi, boldogok voltunk-e itt. Azt mondom, igen. De nagyon kell igyekeznem, hogy a voltunk szót ne hangsúlyozzam túl.
A Klimo könyvtárban is ezt éreztem, ezt az elmúlást, amikor megláttam, hogyan fosztották csupasz falakká a kutatószobát, ahol Gyurival annyi szép órát töltöttünk a latin könyvek fölött.

Will

Nem, ezúttal nem Shakespeare, hanem a (szerintem) nem kevésbé tehetséges zenész, DJ, producer, Holland.

A brit születésű fickó egy ideje elköltözött a ködös Albionból, és Kolumbiában élvezi a napsütést, no meg a zenélést.

A lejátszón a latinos, jazzes Quantic Soul Orchestra formációt lehet hallgatni éppen most. A srác viszont szeret többfélét is csinálni, ezért aztán hol Limp Twins néven zenél, hol egyszerűen csak Quantic néven. Ez utóbbit például Bonobo-kevelőknek meleg szívvel tudom ajánlani. A Limp Twinst, meg nem tudom, kiknek. Az egy kicsit talán britesebb beütésű. Akkor britesebb beütésűeknek talán.

Nekem mindenhogy tetszik a pasi.

Kis ízelítő a sokoldalúságból:

A vákuum fenomén

Előre szólok, (én szóltam), a címet kicsit loptam. A ma látott Tüke fenomén című filmből.

Az érettségi ügyeletek közül mindig is a matek volt a kedvencem, mert míg a diákok számolnak, nekem jut időm ránézni a feladatokra. Ilyenkor azt szoktam nézni, mennyit tudnék ott helyben megoldani függvénytáblázat és számológép nélkül. Régen még végig is csináltuk a feladatsort délután. Most, hogy az új rendszer van, ha másodikként ügyelek, bele szoktam nézni , hogyan sikerült az első, az alapvető matematikai képességeket mérő feladatsort megoldani a diákoknak.

Volt már párszor, hogy ilyenkor csak nagy önuralommal tudtam megállni, hogy ne szóljak semmit, tegnap a hatodik feladatlap után viszont úgy éreztem, kimegy a vér az arcomból. Hálát adtam Istennek, hogy sosem lett belőlem matektanár, mert a harmadik után elővenném az öngyújtómat, és felgyújtanám a dolgozatokat.

Jó, tudom én, hogy nem mindenki egy matekzseni. Sőt van olyan is, aki nem szereti a matematikát. Bölcsészek ugyebár gyakran és büszkén verik a mellüket, hogy na az nekik hogy nem ment. Csakhát vigyázat, a matematika nem természettudomány. Egyrészt. (Inkább filozófia.) Másrészt ez a feladatlap nem a matematikatudást méri ad abszurdum, hanem mondjuk inkább azt, tud-e a delikvens gondolkodni.

Az a gyászos hírem, hogy legtöbbjük nem tud. Most egy példát mondok, ezen, hogy divatos szóhasználattal éljek, hát besírtam. A kérdés az volt, melyik a 201. pozitív páros szám.

A vizsgázó eredménye jó. 402. De nézzük a megoldás módszerét: A papíron ezt látom:

2,4,6,8,10,12,14,16,18,20, .... 398,400,402.

Nem folytatom több példával. Fáj ez az egy is eléggé.

Pedig akár mindegy is lehetne nekem, nem is vagyok matekszakos... De nagyon nem mindegy, mert az én feladatom az lenne, tanítsam meg arra, hogyan kell a gondolatait kifejezni angolul. Csakhogy ahhoz előbb gondolkodni is kellene.

Nem tudom, hol tűnik el, hol az a pont, amikor kiveszik a természetes, az emberben születésétől fogva meglévő kíváncsiság, a felfedezés, a kutatás, a megértés öröme. Voltunk tegnap a Klimo könyvtárban á la projektdélután, mondjuk humán műveltségterület fejlesztése céljából. Csak rá nem hánytak a gyűjteményre, de tényleg. A huszonegykét gyerekből három hallgatta a vezetőt, a többi látványosan halálra unta magát. Ilyeneket tudtak mondani: Mi van? Ennyi könyv? Ja. Klassz. Jó porosak. Itt nem takarítanak? Na megyünk? Mér' ne fogjam meg? Hogyhogy szétesik? Na, mér'és mennyibe kerül egy ilyen szar? Eeeeez? Á, ezek a szentes könyvek nekem mindig nagyon gyanúsak voltak.....

VM-mel csak álltunk, és néztünk. És szégyelltük, hogy nem tudtunk annyit adni ennek a társaságnak az elmúlt egy-három évben, hogy legalább érdekelje őket pár könyv. Hogy ne legyenek ilyen mérhetetlenül taplók. És most egy egész normális osztályról beszélek.

(Azért ma BV = berlini varrónő azzal vigasztalt a villásreggeli közepette, hogy az aranyköpéseket gyűjtik a könyvtárosok, így legalább ők is szórakoznak valamin.)

De tényleg nincs nagy baj. VM-nek kiváló ötlete támadt. Ha a semmiből kell katódsugárcsövet összeraknom egy napon, a nagyvákuumot egy egyszerű koponyalékeléssel tudom biztosítani. A csőben ugyanis vákuumra van szükség, jó nagyra. Istenem, csak a világot be ne szippantsa egy ilyen koponya egyszer.

Eheti

Nem mondanám, hogy arra számítottam, majd ez egy pihenős hét lesz, de akkor is... Nyilván tudom, hogy az mindig egy agybaj, amikor leadok egy fordítást, mert mindig elégedetlen vagyok. Most meg még bizonytalan is, mert hogy ott tartok, már csukott szemmel össze tudok szerelni egy katódsugár-csövet, de ez sem elég a cikkhez, folyton újabb terminológiai mocsarakba süppedek, és kapálózom, hogy beleférjek a hasábokba, hogy magyarul legyen mégiscsak, és hogy esetlegesen az egész szarnak még legyen legalább egy fél füle, meg egy viszonylag kicsi farka.

De mindez semmi, ahhoz képest, hogy közben ezerrel kellene csinálnom 200 dolgot, amiből 100 a munkámhoz elengedhetetlen, 100 meg ahhoz lenne, hogy szeptembertől ne ez legyen a munkám. Viszont ez nálunk (vagyis az iskolámban) elképzelhetetlen. Ezért ma ügyelek kettőt, utána elrohanok az Egyetemi Könyvtármúzeumba (aka Klimó Könyvtár), holnap nem ügyelek ugyan, de részt veszek a közgazdászok projektnapján, ahol olyan felemelő feladataim lesznek, mint négyesben ügyelni 30 gyerekre, akik filmet néznek, biztosítani a tömeg látszatát itt-ott, majd négykor elhúzhatok a picsába. Jó, világos, cserébe majd beírhatom az óráimat, és ááá dehogy zavar, hogy kamu az egész, mert ugyebár nem tanítottam semmit. Nah, aztán csütörtökön elmegyek osztálykirándulni azzal az osztállyal, akikből ismerek 8 embert, pénteken pedig mehetek emelt szintes érettségit javítani. Erről tegnap kaptam papírt. Még jó, hogy nem csütörtök este. Ez utóbbiért természetesen hálás vagyok.

Egyelőre fogalmam sincs, mikor fogom megcsinálni a szóbeli tétel frissítését (ápdéjt 3.6), mikor fogok rendet rakni a fiókjaimban és mikor fogom elküldeni az önéletrajzomat mindenféle helyekre. Ami biztos, hogy ma este segítünk TSB-nek leszedni a képeket a galériában, ahova busszal megyek, mert mindhárman úgy éreztük már tegnap, hogy a mai este az etilalkoholé kell legyen, meg hogy holnap reggel a kedvenc berlini varrónőmnél kezdek.

Lehet persze mondani, hogy az itt említett két program miatt rengeteg időt veszítek, pedig nem, mert valószínűleg meg sem érném a csütörtököt, ha ezek nem lennének.

Röviden

Persze, hogy nem kell mindent mondani. Tulajdonképpen mindig kevesebbet kellene, mint ami kívánkozik.

Gyors játék

Játsszunk egy gyorsat. A beküldési határidő: május 2. reggel 8 óra.

Kérek szépen három tippet a holnapi magyar nyelv és irodalom érettségi írásbeli tételeire. Vers, novella és érvelés kategóriában kell megnyilatkozni.

Az nyer, aki legalább egy szerzőt eltalál. A nyeremény... kitalálom.

Hogy kedvet csináljak, tippelek én is:

1. Összehasonlító verselemzés: Ady Endre / József Attila

2. Novella: Grecso Krisztián

3. Érvelés: Márai Sándor

Mindenkinek jó szórakozást.

Szeretetidő

Annyira nem akartam különben anyáknapi bejegyzést írni, hogy nem is írok. Nem azért, mert nem szeretem anyámat, szeretem. Hát a szeretet ilyen, hogy van. Nem lehet megszabadulni tőle.

Inkább ezekkel a kijelölt napokkal van gondom, hogy akkor most ma, nem máskor, érted, akkor na ma különösen. Szóval legyél te csak bunkó, meg rúgjál bele másokba, ha akarsz, bántsd meg, de azon a napon... na azon könnyek közt emlékezz meg arról, milyen csodálatos és magával ragadó érzés kerít hatalmába, ha NAPja van.

Pedig nincsen a szeretetnek kijelölt ideje. Ha megszeretsz valakit, elmúlik a hétfő meg a kedd jelentősége. A találkozás ideje marad, a mosoly ideje, a séta ideje, esetleg éppen a tangóé, már annak, aki tud. Ilyen szeretetidőket mutat a Mesék a szerelemről rendezője, Stéphane Brizé a Tétova tangó című 2005-ös filmjében. Az apák és fiúk közötti szeretetet, a férfi és nő közöttit, és persze a mindent kicsit összekavaró szerelmet is. Ahogy az már Brizénél lenni szokott.

Két ember között a szeretet időtlen. Nincs jókor, sem rosszkor, nincs alkalmas ideje a kimondásának, nincs alkalmatlan ideje. A virág, az ölelés, a csók, a kedves szó bármelyik napon adható. Minden nap lehet NAP.