Summer time

Reggelek

Ruben:

Mióta kitavaszodott, minden reggel Havannán keresztül megyek dolgozni. A téren jobbra öreg, vasaltnadrágos kubai férfiak üldögélnek a padokon. A zebránál két csontjaira aszott húsú vénasszony beszélget egymással fogak nélkül. A lehúzott ablakon keresztül elkapok egy mosolyt, és a szökőkút mellett álló két lány csípőmozdulatát.

Sámán:

A Sámán, meg a Harcos az egyetem melletti parkolóban beszélgetnek. A Harcos keres. A Sámán csak áll. Kicsit csalódottak, a nagy kuka fogantyúja hideg, pedig nyár van. A Harcos megunja, és vállat von. Nincs semmi. Talán tegnap voltak a kukások.

A Sámán biccent, kimérten odalép a kukához, belenyúl, és kihúz belőle egy báránybőrt. A vállára veti, és most már mindenki látja, hogy ő tényleg a Sámán. Mennek tovább. A Harcos fázik.

Hedonizmus

Irigykedtem tegnap. Azt a csillogást irigyeltem a szemekben. Azt a bájosan ártatlan rácsodálkozást a világ nagyszerű bonyolultságára.

Tegnap volt a jövő évi (tanévre gondoljunk) ösztöndíjasok orientációs napja. Ilyenkor rengeteg információt kapnak, aztán mindig meghívnak pár (4) volt ösztöndíjast is, hogy beszéljenek mindenféle praktikus dologról mint munka, hivatalos ügyek, szabadidő, kulturális sokk ésatöbbi.

Jó volt beszélni, jó volt beszélgetni, kifejezetten időutazás hangulatom lett. Annyira láttam két évvel ezelőtti önmagam jegyzetelni az asztal mögött ülve, koncentrálni a számokra, úgy, hogy tulajdonképpen fogalmam sem volt, mi vár majd odakint.

Az nyilván lehetetlen, hogy a tapasztalatok mindenki számára relevánsak legyenek, az adott szituációban majd mindenkinek ugyanúgy ad hoc döntéseket kell hoznia, de a volt ösztöndíjasok élményei esetleg eszükbe jutnak, ha hasonló helyzetbe kerülnek. Persze úgysem a helyzet számít majd, hanem a hozzáállás.

Jó volt, na. Annyira jó sok tehetséges, érdeklődő embert egy helyen látni. Annyira szórakoztató és érdekes az emberi gondolkodás sokfélesége.

Persze mindig van kedvenc. Tegnap a legérdekesebb kutatási területet egy fickó nyerte nálam gondolatban, aki a fizika és a filozófia határterületén kutat, valamit a kvantumelmélet és a gondolkodás tárgykörében. Az a terve, hogy kimegy, beül a könyvtárba és dolgozik. Tök jó.

Éjjel az M6-oson hazafelé száguldva félálomban arra gondoltam, milyen nagyszerű eltölteni egy napot hülyék nélkül. Ezt meg tudnám szokni. Pláne ha még a bónuszsörözést is hozzáveszem Luciferrel a Dunapark kávéházban.

Na így szeretném. Okos, kedves és érdekes emberekkel eltölteni az életem, lakni a teraszon, élvezni a napfényt és az olajfák illatát, és írni, olvasni beszélgetni míg el nem fárad a szám és a szemem, akkor meg csak ülni csukott szemmel és hallgatni boldogan.

Alles in ordnung

A világ rendben van. A dolgok szabályosan, a megszokott keretek között folynak. Ha egy szervezet vezetője váratlanul meghal, és ha az a szervezet demokratikusan működik, az utód megválasztásáig ideiglenes vezetőt jelölnek ki. Aztán választanak. Gondolom.

Osama bin Laden halála után az al-Kaida egy ideiglenes vezetőre bízta a szervezet irányítását. A világ rendben van. Gondolom, majd választás is lesz.

Bővebben

Nem annyira hosszan mondom ... de a lényegest azért nem hallgatom el, nehogy Sándor, a Lénárd mármint, a szememre vesse majd egyszer.

Ő mondta, ha nem érdemes élni, meghal az ember. Ezért mondtam a célt is, amit megmérni nem lehet, de ami nélkül az ember tapicskol csak a jelenében, meg ide-oda zavarja a lábszárára repülő legyeket, de odébb nem megy.

Vannak, akik nagy célokra születnek. Mások még nagyobbakra. Vannak, akik nyugalomra. Mások nyugtalanságra.

Ha az ember céltalanul néz a völgybe, éppen meg is halhat; ha van miért néznie, érdemes lesz továbbélni. De a két kép ugyanaz. Egy ember, aki a völgyet nézi.

(Cippo éppen az egyik kedvenc részemet olvassa. Meg kell hallgatni, na.)

Szóban

"Mert szóban sokkal egyszerűbb beszélni." (Én, pálinka előtt.)

Ha a hétvége legjelentősebb mozzanatait kellene összefoglalnom, talán az FT skála dinamikus rendszerének megalkotásával kellene kezdenem. Az FT skálát VM-mel közösen a kaposvári benzinkúton alkottuk meg, amikor is cigarettát vettük, s a kislány a pult mögött magabiztosan állította, hogy amit kinéztünk, az nullahármas. Mi bólintottunk, elvettük a dobozt, majd az ajtón kilépve megállapítottuk, hogy nem tudjuk, mi nullahárom. De akkor már úgy voltunk vele, hogy ellazultunk, kicsit talán túlságosan is, szóval ez lett az F(aszom) T(udja) skála, mely forradalmasítja a világ objektív leírásának lehetőségeit.

A három nap során aztán rájöttünk, ez a rendszer szinte bármire használható. Így lett aztán az FT skálán tízes a Léda fagyizó mellékhelyisége (tízből), gyenge nyolcésfeles a Torony étterem tojásosnokedlije (tízből), amin még a mellettünk ebédelő Csík zenekar sem javított. Sőt. Csalódottan állapítottuk meg, hogy a mosolytalan zenészeket inkább néztük unott pesti koncertszervező yuppiknak...

Aztán volt még valóban a tejeskávé színű Balaton megszelídítése VM-mel mezítláb a partról. Volt kultúrprogramként a József Attila Emlékház zárt kerítésének megtekintése, a fonyódi Menthol felár nélküli szabadtéri szoláriumának (=terasz) igénybevétele Szilvi poénjaival, a piac, sütizés ... Néztünk filmet, de az a helyzet, a Szívrablók széles vásznon sokkal ütősebb, A Mesék a szerelemről meg elég idegennyelvű falat volt, bár így letudtunk másfél óra angolozást a csajokkal. Mindenesetre VM annyit mondott a film után, 'Na bazmeg, azért néha kibújik belőled a bölcsész.' Ebből arra következtettem, hogy most nem annyira tetszettek neki a filmek.

Vasárnap már nem mentünk, csak a kertben dolgoztunk, amiről annyit tudok elmondani, hogy TSB biztatóan csak annyit mondott, hogy én majd inkább főzzek, ha mégiscsak eljön a világvége, és együtt próbáljuk létfenntartani magunkat. Kormi beköltöztette csöpp kis kölykeit a kisházba, mi VM-mel azért csak csináltunk egy meglepetés virágoskertet. Majd jól meglepődünk, mi lesz belőle.

Aztán hirtelen vasárnap délután lett. Megint ültünk az autóban, és úgy éreztem, minden alkalommal nehezebb szívvel megyünk haza...

Cicanaci

Hogy akár egy rakás felhőkarcoló is karcolhat felfele a lábszárból kinőve a combokon a bugyi felé igyekezve, na az már a hihetetlen kategória. És akkor a bevillanó kép, ott a nyolcvanas évek végén, ahogy Erzsi néni a lépcsőházat mossa öntudatos vádlijára feszülő kínai cicanaciban... Nietzsche is divatdiktátornak készült első körben.