Az eddig alkalmazott vegyületkombináció nem sokat használt, az mondjuk igaz, hogy az elefánt súlya csökkent, de még mindig a mellkasomon ül, és ez kezd idegesíteni. A görcsös köhögés mellé társult valami üvegbúra-szerű fejfájás, meg nátha. Na mit tudunk meg ebből? Igen. Két dolgot. Egy: az antibiotikumot nem sikerült eltalálni. Kettő: vírus ellen szart sem ér az antibiotikum.
Következtetés: menjen a beteg Izabella Castorpként röntgenre. Mondjuk, fogalmam nincs, a röntgen éppenséggel megmutatja-e, pláne ez az 1952-ből itt maradt modell, milyen is a bacilus, de sebaj. Különben Csernus doktor (sic!) szerint nincs tüdőgyulladásom. Én meg örültem marhára, hogy nem kellett vele elbeszélgetnem. Nem tudhatjuk ...
A drága háziorvos aztán Mekka felé fordulva újabb vegyületet álmodott meg egy újabb hétre. Ez alkalommal klatromicint. Veszélyes a kis dög, ebből már csak egyet kell naponta. Jóvanna, retard, azért. Én meg leszek a másik retard.
Komolyan mondom, szerintem ott csesztem el ezt igazán, hogy nem erőltettem a pálinkát tovább. Az ember igenis hallgasson a kémikusokra. Meg Rejtőre. Legyen nagystílű az a belenyugvás. (Idéztem.)
Szóval itt rohadok. Persze odakint marha hideg van, az iskola nem hiányzik súlyosan, szóval ez van. Olvasni nem tudok, ma egy filmből megnéztem 20 percet. Bori is itthon dekkol, állítólag fáj a hasa. Enterovírus, mondta az ő doktora. Közben mosolygott. Ja, gasztroenteritis iskolaundoritis. Eszti nem lát a takonytól, ma még ment, mert kémia dolgozat volt (én lányom), Zé úr dögledezik, egyedül Dani van talpon a vidéken. Ő meg depis. Megviseli a 16 éve.
Szeretnék meggyógyulni mielőtt beállít az a nyálas (Sova bocsánat!!!) Blazej doktor.
