Na mindegy, persze mosolyogva fogadom a kicsit kényszeres köszöntést a diákok részéről, hát mi a fenét csináljak...
De azért mára jutott egy igazi meglepi is. Még két éve egyszer regisztráltam egy (akkor azt hittem) utazós közösségi portálra, végeredményben fogalmam sincs miért. Pillanatnyilag jó ötletnek tűnt. Na mindegy, azóta sem iratkoztam le, néha bejelöl valami busman törzs, egy madagaszkári szálloda, ilyenek. De ma...
Ma kaptam egy értesítést, hogy C.T. budapesti ember találkozna velem. Na mondom, mi van? Mi a szar ez, valami társkereső adatbázist is csatoltak? Megnéztem a fickó képét. Az egyik alapján nagyon meg tudnám magam győzni, de a másikon eléggé felismerhetetlenül ül valami kapucnis felsőben valahol.
Mielőtt ugyebár bejelölném az IGEN-TALÁN-NEM gombok közül a megfelelőt, tájékozódtam. Mert ugye, ha az egy automata, érdekelne, mégis mi alapján döntött úgy a net istene, hogy egymásnak szánna minket. Mi lehet közös bennem és ebben a pasiban? Mivel le van tiltva a Facebook, a Google-ra hagyatkoztam.
A helyzet az, hogy a következő infókat tudtam meg róla a bájos arcocskája mellett:
- 45 éves, - fogékony az újdonságokra (fent van a Facebookon), - hivatásos katona volt, - mostanság túlélő táborokat szervez, -fent van valami onlány társkeresőn, -koreai katonai közelharcot is oktat, - békefenntartó volt a harmadik világban, - megtaláltam a mobilját, így felhívhatom, ha túl akarok valamit élni.
Hát nem tudom, mi lenne vajon az a közös téma, amivel elütnénk pár kedves órát. A csajok azt mondták, a pasi jó, de ne felejtsük, még nem túl vonzó közös ismerőseinkről is készült vonzó fotó. Végül TSB megvonta a vállát, és úgy döntött, a bolíviai fennsíkra elhozhatom, ha nagyon akarom. Már csak a túlélés végett.
Nem döntöttem. Most honnan a fenéből tudjam, kijön-e egy toxikológussal?
