A déli

Az északról jövő zivatarok, pláne az estiek, nem nagy biztonsággal hoznak esőt. Valamiért rövidebb ideig tartanak, és a felhőket is gyakrabban fújja el a kiszámíthatatlan szél.

A délről jövők, különösen a hajnalban érkezők, ezzel szemben kitartóbbak, hosszabban készülődnek, hogy nekirontsanak a hegynek, és tovább is maradnak, mert a szél a felhőket beszorítja egészen a hegy lábához úgy, hogy mozdulni sem bírnak egy darabig. Mint a csapdába esett állat, olyan a déli ...

Ilyen sötét volt az érkező vihar reggele huszonhét éve is, mint a mai, csak akkor ötven kilométerrel (mondjuk) délebbről néztem a nagy nekikészülődést egy másik hegy lábánál egy kollégiumi szoba ablakából.

Akkor pihenőnapot, a nagy fáradtságban örömöt jelentett a 'hosszúvihar', ma majdnem semmit. Mindegy, milyen az idő, mennem kell vizsgáztatni, legfeljebb bőrig ázom előtte.

Pedig mennyivel természetesebb lenne, ha ilyen napokon az ember nem menne dolgozni, ágyba kapná a reggelit, utána pedig jóllakottan és elégedetten ölelne magához egy könyvet. Kellene egy törvénymódosítás erre. (Visszamenőleg.)

Felhőtan

Amikor a felhő alja északról egészen rácsúszik a hegyre, akkor azt kétféleképpen lehet értelmezni.

Egyrészt gondolhatjuk úgy, hogy Isten egészen közel akar ereszkedni a földhöz, és rosszkedvű csodálkozásában egy cumulonimbus capillatus aljára hasalva akar az itt lakó emberek szemébe nézni.

Másrészt értelmezhetjük fordítva is, hogy az emberi lélek igyekszik felfelé Istenhez, kihasználva a konvektív feláramlásokat. Ostobán bízva abban, hogy ha elég gyorsan halad, már nem is kell visszatérnie.

Mindegy. A vége mindig sírás.

Légköri zavarok

A kedvem, mint az április. Reggel borongtam, nap közben átmenetileg felhős voltam, de rövid időszakokra itt-ott kisütött a nap. Délutánra záporok érkeztek.

Még jó, hogy a tornádók viszonylag ritkák errefelé.