Eheti

Nem mondanám, hogy arra számítottam, majd ez egy pihenős hét lesz, de akkor is... Nyilván tudom, hogy az mindig egy agybaj, amikor leadok egy fordítást, mert mindig elégedetlen vagyok. Most meg még bizonytalan is, mert hogy ott tartok, már csukott szemmel össze tudok szerelni egy katódsugár-csövet, de ez sem elég a cikkhez, folyton újabb terminológiai mocsarakba süppedek, és kapálózom, hogy beleférjek a hasábokba, hogy magyarul legyen mégiscsak, és hogy esetlegesen az egész szarnak még legyen legalább egy fél füle, meg egy viszonylag kicsi farka.

De mindez semmi, ahhoz képest, hogy közben ezerrel kellene csinálnom 200 dolgot, amiből 100 a munkámhoz elengedhetetlen, 100 meg ahhoz lenne, hogy szeptembertől ne ez legyen a munkám. Viszont ez nálunk (vagyis az iskolámban) elképzelhetetlen. Ezért ma ügyelek kettőt, utána elrohanok az Egyetemi Könyvtármúzeumba (aka Klimó Könyvtár), holnap nem ügyelek ugyan, de részt veszek a közgazdászok projektnapján, ahol olyan felemelő feladataim lesznek, mint négyesben ügyelni 30 gyerekre, akik filmet néznek, biztosítani a tömeg látszatát itt-ott, majd négykor elhúzhatok a picsába. Jó, világos, cserébe majd beírhatom az óráimat, és ááá dehogy zavar, hogy kamu az egész, mert ugyebár nem tanítottam semmit. Nah, aztán csütörtökön elmegyek osztálykirándulni azzal az osztállyal, akikből ismerek 8 embert, pénteken pedig mehetek emelt szintes érettségit javítani. Erről tegnap kaptam papírt. Még jó, hogy nem csütörtök este. Ez utóbbiért természetesen hálás vagyok.

Egyelőre fogalmam sincs, mikor fogom megcsinálni a szóbeli tétel frissítését (ápdéjt 3.6), mikor fogok rendet rakni a fiókjaimban és mikor fogom elküldeni az önéletrajzomat mindenféle helyekre. Ami biztos, hogy ma este segítünk TSB-nek leszedni a képeket a galériában, ahova busszal megyek, mert mindhárman úgy éreztük már tegnap, hogy a mai este az etilalkoholé kell legyen, meg hogy holnap reggel a kedvenc berlini varrónőmnél kezdek.

Lehet persze mondani, hogy az itt említett két program miatt rengeteg időt veszítek, pedig nem, mert valószínűleg meg sem érném a csütörtököt, ha ezek nem lennének.