Inkább ezekkel a kijelölt napokkal van gondom, hogy akkor most ma, nem máskor, érted, akkor na ma különösen. Szóval legyél te csak bunkó, meg rúgjál bele másokba, ha akarsz, bántsd meg, de azon a napon... na azon könnyek közt emlékezz meg arról, milyen csodálatos és magával ragadó érzés kerít hatalmába, ha NAPja van.
Pedig nincsen a szeretetnek kijelölt ideje. Ha megszeretsz valakit, elmúlik a hétfő meg a kedd jelentősége. A találkozás ideje marad, a mosoly ideje, a séta ideje, esetleg éppen a tangóé, már annak, aki tud. Ilyen szeretetidőket mutat a Mesék a szerelemről rendezője, Stéphane Brizé a Tétova tangó című 2005-ös filmjében. Az apák és fiúk közötti szeretetet, a férfi és nő közöttit, és persze a mindent kicsit összekavaró szerelmet is. Ahogy az már Brizénél lenni szokott.
Két ember között a szeretet időtlen. Nincs jókor, sem rosszkor, nincs alkalmas ideje a kimondásának, nincs alkalmatlan ideje. A virág, az ölelés, a csók, a kedves szó bármelyik napon adható. Minden nap lehet NAP.
Itt, Franciaországban a hónap végén lesz Anyák napja, ezért sokszor nem gondolok időben a magyar dátumra. Itt is vannak megrögzött ellenzői, mivel még Pétain marsall vezette be annak idején, azokban a rosszemlékezetű kollaborációs időkben... Ha fiacskámnak is csak akkor jutnék eszébe, bizonyára nálam is rossz íze lenne...
ReplyDeleteAzt nem mondom, hogy ellenzem. Pláne, hogy megrögzötten. De jobb szeretem, ha minden napra jut szeretet. ::))
ReplyDeleteIsten éltesse a ANYUKÁKAT. Holnap is. :)
ReplyDeleteMeg az APUKÁKAT is. Holnap is. :)
ReplyDeleteIsmerek pár embert, aki képtelen kimutatni a szeretetét. Nem mintha nem lenne nekik, csak hát sérültek a kötődéseik, számukra a szeretet, odafigyelés valami elvont fogalmak. Ők azok, akik csak a kijelölt napokon tudatják a másikkal, hogy bár sokszor nem látszik, azért gondolnak rá. Ilyenek a születés- és névnapok, meg minden ünnep, ami alkalom lehet, leginkább valamiféle társadalmi elvárás, szokásrendszer miatt.
ReplyDeleteNekem erre a valentinnap a jó példa, hiszen pár éve még nem is ismertük, aztán egyszercsak lett, és a következmény az, hogy a legtöbb szerelmesnek rosszul esne, ha a párja nem gondolna rá azon a napon. Még akkor is, ha ő maga is hülyeségnek kiáltja ki.
Persze, értem én. Az ünnepnapok fontosak, ha alkalmat teremtenek mondjuk éppen a találkozásra, ha máskor már nem is. A semminél jobb. Csak hát akkor szegény apák? ::))
ReplyDelete