Sunday, May 22, 2011
Homok
Minden évben eljön az a pillanat, amikor legyőzhetetlen vágyat érzek arra, hogy vegyek egy repülőjegyet, felüljek egy ismeretlen emberekkel teli járatra, és napokig feküdjek bikiniben a meleg homokon valami pálmafák alatt. Csak annyit szeretnék, hogy a bőrömre ráfeszüljön a napfény, a gondolatok pedig visítva meneküljenek a fejemből.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Hát álmodj királylány! :))) Azt az egyet úgysem tudják elvenni Tőled!
ReplyDeleteAz. Látod, ezzel semmi gondom a világon. Minden évben odálmodhatom magam a homokra. :::)))
ReplyDeleteTudod Zé! Hetek óta Dalmáciával álmodom, és tavaly, meg előtte, és előtte... ilyenkor már akkora legyőzhetetlen vágy volt bennem és úgy számoltam visszafelé a napokat, mint a kisgyerekek.... Most pedig jócskán 365 - 400 vagy még annál is több lenne, ezért aztán nem is számolok, csak megszakadok, és nézem az elmúlt évek sokfotóit róla. És nagyon portugálul vagyok tőle.....
ReplyDeleteJól van Sasó, csak leszünk egyszer kevésbé portugálul. De elhiszem. Dalmáciára én is sokat gondolok, pedig évek óta nem jártam arra sajnos. Viszont ha odagondolok, még a meleg követ is érzem a talpam alatt. :D :D
ReplyDeletehát még azokat a sós szeleket... és a kabócák harsogását délidőben ahogy a píneaerdők mellett elsuhansz(?) Soha nem suhanok, csak gördülök. Mert ott ráérek mindenre. Ráérek élni... Vajjon miért van ez? A tenger teszi, azt hiszem.... Na wazze - már megint ez a "portugál dolog" :))))))))
ReplyDeleteAz kéne. Ráérni élni. :)
ReplyDelete