Hangsúly

Úgy ül a kishölgy, fontosságának teljes tudatában, mintha felelne.
Azt kérdezi, boldogok voltunk-e itt. Azt mondom, igen. De nagyon kell igyekeznem, hogy a voltunk szót ne hangsúlyozzam túl.
A Klimo könyvtárban is ezt éreztem, ezt az elmúlást, amikor megláttam, hogyan fosztották csupasz falakká a kutatószobát, ahol Gyurival annyi szép órát töltöttünk a latin könyvek fölött.

Will

Nem, ezúttal nem Shakespeare, hanem a (szerintem) nem kevésbé tehetséges zenész, DJ, producer, Holland.

A brit születésű fickó egy ideje elköltözött a ködös Albionból, és Kolumbiában élvezi a napsütést, no meg a zenélést.

A lejátszón a latinos, jazzes Quantic Soul Orchestra formációt lehet hallgatni éppen most. A srác viszont szeret többfélét is csinálni, ezért aztán hol Limp Twins néven zenél, hol egyszerűen csak Quantic néven. Ez utóbbit például Bonobo-kevelőknek meleg szívvel tudom ajánlani. A Limp Twinst, meg nem tudom, kiknek. Az egy kicsit talán britesebb beütésű. Akkor britesebb beütésűeknek talán.

Nekem mindenhogy tetszik a pasi.

Kis ízelítő a sokoldalúságból:

A vákuum fenomén

Előre szólok, (én szóltam), a címet kicsit loptam. A ma látott Tüke fenomén című filmből.

Az érettségi ügyeletek közül mindig is a matek volt a kedvencem, mert míg a diákok számolnak, nekem jut időm ránézni a feladatokra. Ilyenkor azt szoktam nézni, mennyit tudnék ott helyben megoldani függvénytáblázat és számológép nélkül. Régen még végig is csináltuk a feladatsort délután. Most, hogy az új rendszer van, ha másodikként ügyelek, bele szoktam nézni , hogyan sikerült az első, az alapvető matematikai képességeket mérő feladatsort megoldani a diákoknak.

Volt már párszor, hogy ilyenkor csak nagy önuralommal tudtam megállni, hogy ne szóljak semmit, tegnap a hatodik feladatlap után viszont úgy éreztem, kimegy a vér az arcomból. Hálát adtam Istennek, hogy sosem lett belőlem matektanár, mert a harmadik után elővenném az öngyújtómat, és felgyújtanám a dolgozatokat.

Jó, tudom én, hogy nem mindenki egy matekzseni. Sőt van olyan is, aki nem szereti a matematikát. Bölcsészek ugyebár gyakran és büszkén verik a mellüket, hogy na az nekik hogy nem ment. Csakhát vigyázat, a matematika nem természettudomány. Egyrészt. (Inkább filozófia.) Másrészt ez a feladatlap nem a matematikatudást méri ad abszurdum, hanem mondjuk inkább azt, tud-e a delikvens gondolkodni.

Az a gyászos hírem, hogy legtöbbjük nem tud. Most egy példát mondok, ezen, hogy divatos szóhasználattal éljek, hát besírtam. A kérdés az volt, melyik a 201. pozitív páros szám.

A vizsgázó eredménye jó. 402. De nézzük a megoldás módszerét: A papíron ezt látom:

2,4,6,8,10,12,14,16,18,20, .... 398,400,402.

Nem folytatom több példával. Fáj ez az egy is eléggé.

Pedig akár mindegy is lehetne nekem, nem is vagyok matekszakos... De nagyon nem mindegy, mert az én feladatom az lenne, tanítsam meg arra, hogyan kell a gondolatait kifejezni angolul. Csakhogy ahhoz előbb gondolkodni is kellene.

Nem tudom, hol tűnik el, hol az a pont, amikor kiveszik a természetes, az emberben születésétől fogva meglévő kíváncsiság, a felfedezés, a kutatás, a megértés öröme. Voltunk tegnap a Klimo könyvtárban á la projektdélután, mondjuk humán műveltségterület fejlesztése céljából. Csak rá nem hánytak a gyűjteményre, de tényleg. A huszonegykét gyerekből három hallgatta a vezetőt, a többi látványosan halálra unta magát. Ilyeneket tudtak mondani: Mi van? Ennyi könyv? Ja. Klassz. Jó porosak. Itt nem takarítanak? Na megyünk? Mér' ne fogjam meg? Hogyhogy szétesik? Na, mér'és mennyibe kerül egy ilyen szar? Eeeeez? Á, ezek a szentes könyvek nekem mindig nagyon gyanúsak voltak.....

VM-mel csak álltunk, és néztünk. És szégyelltük, hogy nem tudtunk annyit adni ennek a társaságnak az elmúlt egy-három évben, hogy legalább érdekelje őket pár könyv. Hogy ne legyenek ilyen mérhetetlenül taplók. És most egy egész normális osztályról beszélek.

(Azért ma BV = berlini varrónő azzal vigasztalt a villásreggeli közepette, hogy az aranyköpéseket gyűjtik a könyvtárosok, így legalább ők is szórakoznak valamin.)

De tényleg nincs nagy baj. VM-nek kiváló ötlete támadt. Ha a semmiből kell katódsugárcsövet összeraknom egy napon, a nagyvákuumot egy egyszerű koponyalékeléssel tudom biztosítani. A csőben ugyanis vákuumra van szükség, jó nagyra. Istenem, csak a világot be ne szippantsa egy ilyen koponya egyszer.

Eheti

Nem mondanám, hogy arra számítottam, majd ez egy pihenős hét lesz, de akkor is... Nyilván tudom, hogy az mindig egy agybaj, amikor leadok egy fordítást, mert mindig elégedetlen vagyok. Most meg még bizonytalan is, mert hogy ott tartok, már csukott szemmel össze tudok szerelni egy katódsugár-csövet, de ez sem elég a cikkhez, folyton újabb terminológiai mocsarakba süppedek, és kapálózom, hogy beleférjek a hasábokba, hogy magyarul legyen mégiscsak, és hogy esetlegesen az egész szarnak még legyen legalább egy fél füle, meg egy viszonylag kicsi farka.

De mindez semmi, ahhoz képest, hogy közben ezerrel kellene csinálnom 200 dolgot, amiből 100 a munkámhoz elengedhetetlen, 100 meg ahhoz lenne, hogy szeptembertől ne ez legyen a munkám. Viszont ez nálunk (vagyis az iskolámban) elképzelhetetlen. Ezért ma ügyelek kettőt, utána elrohanok az Egyetemi Könyvtármúzeumba (aka Klimó Könyvtár), holnap nem ügyelek ugyan, de részt veszek a közgazdászok projektnapján, ahol olyan felemelő feladataim lesznek, mint négyesben ügyelni 30 gyerekre, akik filmet néznek, biztosítani a tömeg látszatát itt-ott, majd négykor elhúzhatok a picsába. Jó, világos, cserébe majd beírhatom az óráimat, és ááá dehogy zavar, hogy kamu az egész, mert ugyebár nem tanítottam semmit. Nah, aztán csütörtökön elmegyek osztálykirándulni azzal az osztállyal, akikből ismerek 8 embert, pénteken pedig mehetek emelt szintes érettségit javítani. Erről tegnap kaptam papírt. Még jó, hogy nem csütörtök este. Ez utóbbiért természetesen hálás vagyok.

Egyelőre fogalmam sincs, mikor fogom megcsinálni a szóbeli tétel frissítését (ápdéjt 3.6), mikor fogok rendet rakni a fiókjaimban és mikor fogom elküldeni az önéletrajzomat mindenféle helyekre. Ami biztos, hogy ma este segítünk TSB-nek leszedni a képeket a galériában, ahova busszal megyek, mert mindhárman úgy éreztük már tegnap, hogy a mai este az etilalkoholé kell legyen, meg hogy holnap reggel a kedvenc berlini varrónőmnél kezdek.

Lehet persze mondani, hogy az itt említett két program miatt rengeteg időt veszítek, pedig nem, mert valószínűleg meg sem érném a csütörtököt, ha ezek nem lennének.

Röviden

Persze, hogy nem kell mindent mondani. Tulajdonképpen mindig kevesebbet kellene, mint ami kívánkozik.

Gyors játék

Játsszunk egy gyorsat. A beküldési határidő: május 2. reggel 8 óra.

Kérek szépen három tippet a holnapi magyar nyelv és irodalom érettségi írásbeli tételeire. Vers, novella és érvelés kategóriában kell megnyilatkozni.

Az nyer, aki legalább egy szerzőt eltalál. A nyeremény... kitalálom.

Hogy kedvet csináljak, tippelek én is:

1. Összehasonlító verselemzés: Ady Endre / József Attila

2. Novella: Grecso Krisztián

3. Érvelés: Márai Sándor

Mindenkinek jó szórakozást.

Szeretetidő

Annyira nem akartam különben anyáknapi bejegyzést írni, hogy nem is írok. Nem azért, mert nem szeretem anyámat, szeretem. Hát a szeretet ilyen, hogy van. Nem lehet megszabadulni tőle.

Inkább ezekkel a kijelölt napokkal van gondom, hogy akkor most ma, nem máskor, érted, akkor na ma különösen. Szóval legyél te csak bunkó, meg rúgjál bele másokba, ha akarsz, bántsd meg, de azon a napon... na azon könnyek közt emlékezz meg arról, milyen csodálatos és magával ragadó érzés kerít hatalmába, ha NAPja van.

Pedig nincsen a szeretetnek kijelölt ideje. Ha megszeretsz valakit, elmúlik a hétfő meg a kedd jelentősége. A találkozás ideje marad, a mosoly ideje, a séta ideje, esetleg éppen a tangóé, már annak, aki tud. Ilyen szeretetidőket mutat a Mesék a szerelemről rendezője, Stéphane Brizé a Tétova tangó című 2005-ös filmjében. Az apák és fiúk közötti szeretetet, a férfi és nő közöttit, és persze a mindent kicsit összekavaró szerelmet is. Ahogy az már Brizénél lenni szokott.

Két ember között a szeretet időtlen. Nincs jókor, sem rosszkor, nincs alkalmas ideje a kimondásának, nincs alkalmatlan ideje. A virág, az ölelés, a csók, a kedves szó bármelyik napon adható. Minden nap lehet NAP.