Doboz

Csak úgy valahogy a tojásosnokedli és a saláta közt jegyezte meg szép halkan, hogy felhívták. Nem is értettük először pontosan TSB-vel, hogy mit mond, úgyhogy kétszer is visszakérdeztünk, hogy mi??? És tényleg. Felhívták. Elmegy ő is.

Mondjuk annyira nem lepődtem meg, mert tudom, hogy kicsit olyan, mint én, hogy mindenki azt hiszi, hülyéskedik, közben meg nem. És amikor meg becsukja az ajtót minden teatralitást nélkülözve, akkor pofára esés van.

Szeretném, ha már én is tudnék valami biztosat, de ezek a keleti népek nem sietik el. Emiatt aztán szoktam kicsit keseregni, hogy biztos nem kellek neki, máskor meg ilyen önvígasztaló üzemmódomban meggyőzöm magam, hogy ki kellene nekik, ha nem én.

Közben meg még egy nyomorult dobozt sem raktam össze itthon sem, ami meg már nem is itthon.