Hedonizmus

Irigykedtem tegnap. Azt a csillogást irigyeltem a szemekben. Azt a bájosan ártatlan rácsodálkozást a világ nagyszerű bonyolultságára.

Tegnap volt a jövő évi (tanévre gondoljunk) ösztöndíjasok orientációs napja. Ilyenkor rengeteg információt kapnak, aztán mindig meghívnak pár (4) volt ösztöndíjast is, hogy beszéljenek mindenféle praktikus dologról mint munka, hivatalos ügyek, szabadidő, kulturális sokk ésatöbbi.

Jó volt beszélni, jó volt beszélgetni, kifejezetten időutazás hangulatom lett. Annyira láttam két évvel ezelőtti önmagam jegyzetelni az asztal mögött ülve, koncentrálni a számokra, úgy, hogy tulajdonképpen fogalmam sem volt, mi vár majd odakint.

Az nyilván lehetetlen, hogy a tapasztalatok mindenki számára relevánsak legyenek, az adott szituációban majd mindenkinek ugyanúgy ad hoc döntéseket kell hoznia, de a volt ösztöndíjasok élményei esetleg eszükbe jutnak, ha hasonló helyzetbe kerülnek. Persze úgysem a helyzet számít majd, hanem a hozzáállás.

Jó volt, na. Annyira jó sok tehetséges, érdeklődő embert egy helyen látni. Annyira szórakoztató és érdekes az emberi gondolkodás sokfélesége.

Persze mindig van kedvenc. Tegnap a legérdekesebb kutatási területet egy fickó nyerte nálam gondolatban, aki a fizika és a filozófia határterületén kutat, valamit a kvantumelmélet és a gondolkodás tárgykörében. Az a terve, hogy kimegy, beül a könyvtárba és dolgozik. Tök jó.

Éjjel az M6-oson hazafelé száguldva félálomban arra gondoltam, milyen nagyszerű eltölteni egy napot hülyék nélkül. Ezt meg tudnám szokni. Pláne ha még a bónuszsörözést is hozzáveszem Luciferrel a Dunapark kávéházban.

Na így szeretném. Okos, kedves és érdekes emberekkel eltölteni az életem, lakni a teraszon, élvezni a napfényt és az olajfák illatát, és írni, olvasni beszélgetni míg el nem fárad a szám és a szemem, akkor meg csak ülni csukott szemmel és hallgatni boldogan.