Saturday, May 14, 2011

Hogyan javítsunk érettségi dolgozatokat

Ilyenkor van szezonja, hogy úgy mondjam, ilyenkor érik be az érettségi dolgozatnak nevezett gyümölcs. A munkáé, reméljük mindig .
A főszezon árnyoldalán a narancsszedők sanyarú élete mellett említést érdemel a javító tanárok ugyancsak nehéz munkája. De nézzünk néhány jótanácsot, hátha még nem késő.
Általánosságban, eltekintve a dolgozat szintjétől és tárgyától, a rutinos tanár NEM kezdi javítani a dolgozatokat azonnal, hanem szép komótosan kivárja a javítási kulcs módosításait. Mert lesznek. A minimális kivárás két nap, töriseknek egy hét. (Egyik évben legalább öt módosítás volt nekik, ha jól emlékszem.)
Az érettségi dolgozatokat két nagy csoportra oszthatjuk, úgyis mint amiknek a fedőlapján az emelt szint, illetve a középszint kifejezések szerepelnek. A kétféle dolgozatot írók felkészültsége és a feladatok nehézsége nem minden esetben függ össze a kategorizálással, a különbség abban áll, hogy az emelt szintesek kóddal ellátott dolgozatait egy központi javítóhelyen kell javítani nagyon rövid határidővel, a középszintes dolgozatokat viszont akár otthon is lehet hétvégén, hála az égnek, hiszen otthon mégis szabadabban káromkodhat az ember.
Általánosságban az a legfontosabb tanács, hogy nagy türelem szálljon ránk, amikor kinyitunk egy dolgozatcsomagot, legyen az ismeretlen, avagy saját diáké. És ne szívjuk mellre, bármit is olvasunk. Nyugodtan meditáljunk előtte, esetleg gondoljunk Isten végtelen bölcsességére, melyben megalkotta az embert. Ha középszinteseket javítunk, persze káromkodjunk a négy fal között, és annak ellenére, hogy azt gondoljuk, adott diák agya az utolsó órához képest is hirtelen sorvadásnak indult, javítsuk ki ezredszerre is a hibáit.
Ha emelt szinten javítunk, nagyobb önuralomra lesz szükségünk, hiszen minden harmadik percben mégsem ordíthatunk fel, hogy 'Ez hülye!!!', hogy megint Esztit idézzem. És bár a javítószoba egészen olyan, mint egy közös vajúdásra kijelölt helyiség, a tanárok (mind nő!) csak sóhajtoznak, hajladoznak, fogják a fejüket, ordítani mégsem lehetséges. Sajnos.
Idén sokan írtak emelt szinten, viszont számomra megfejthetetlen maradt, miből gondolta egy egész diszlexiás csoport, hogy nekik ezzel kell próbálkozni. Az biztos, hogy én vért izzadtam, mert ennyire rosszul még az én középszinteseim is csak viszonylag ritkán tudnak írni, viszont legalább mosolyognak hozzá.
De nem kiabálom el, most bontom az ő borítékjaikat, még meglepődhetek.
Összefoglalva hát: ha érettségi dolgozatokat javítunk, költözzön belénk Buddha nyugalma, ha lehetőség adódik, tegyünk magunk mellé egy pohár könnyű rosét, és gondoljuk azt, a világban vannak fontosabb dolgok is, mint az emberi hülyeségen bosszankodni. 'Small things please small minds.' - tartja az angol mondás. Hát így.
Inkább jutalmazzuk meg magunkat, ha pár dolgozattal megvagyunk. Virágozni kezdtek az édes, olajos illatú olajfák itt délen, úgyhogy irány a szabad levegő. De akinek van olyan gyereke, aki hétfőn lesz kilenc éves (!), az össze is pakolhat, és eltölthet egy hétvégét állatkertezéssel, csodapalotázással és margitszigetezéssel.
Süssön ránk a nap!

6 comments:

  1. Labels:scola
    Vagy: "Non scolae, sed vitae discimus."

    ReplyDelete
  2. ..avagy amikor kiderült, a tanár is ember:) / a diák is az, mégha maturáló is /

    ReplyDelete
  3. @Akimoto: Kizárólag az életnek, igen. :)
    @Sasó: Néha tényleg bárkiről kiderülhet bármi. :)

    ReplyDelete
  4. Megmosolyogtattál, köszi :) Nagyon találó minden szavad, ezt az agysorvadásos hasonlatot holnap el is mesélem a kollégáimnak. És a szóbelik még csak most jönnek,; én meg abban reménykedem, hogy majd ott megtáltosodnak.

    ReplyDelete
  5. @Manela: Örülök, hogy jó kedved lett. :) Ó, a szóbeli ... Na ott még aztán, hogy miket meg nem tud az ember! ;)

    ReplyDelete