Hogy az Úr ír, azt tényleg tudjuk, ha olvastuk Karinthyt, ha nem. Körülbelül nekünk is az az elképzelésünk az úrról, hogy magas ember volt (nemesi származású, azok nőnek hiszen magasra, akiknek a krumpli vagy a szelet kenyér mellé jutott a disznóból meg a csirkéből is rendszeresen), és cilindert viselt (mert a cilinder az olyan komolyságot kölcsönzött, amitől az úr nem valami kis vézna írókedvű csepűrágó, daloló parasztlegény, esetleg valami ágrólszakadt, Párizsba szalajtott ingyenélő, hanem a komoly férfi benyomását tudta kelteni a szivarszobákban).
Tehát a férfi írhat. Írhat tudományos művet. Ha hülye is, majd a tévedését is oly magabiztossággal magyarázza, mintha az a tudományos elegancia elengedhetetlen része volna. Írhat irodalmat, nagyregényt, kisregényt, ponyvát, verset, vásárlócetlit. Ha író, olvassák. Sőt manapság már éppen a cilinder sem szükségeltetik feltétlenül, hiszen ha az úr időben meghal, úgyismint életét az irodalomnak, testét valami ihletgyarapító vegyületeknek áldozza, a megemlékezésekben úgy szólnak róla: "Akár cilindert is viselhetett volna."
A nő meg? Nos, a szentem jódarabig nem is olvashatott, hiszen "éppen menstruált, szült, szoptatott, nagymosást végzett, az unokákra vigyázott". Hm. Most hümmögök, mert nem tudom, az idézett hozzászóló mire is gondolt, hogy talán (és nyilván) egy dugás az úr életéből mintegy tíz percet vett csupán igénybe, ezzel szemben az asszonyi állatnak az elkövetkező negyven évre elfoglaltságot jelentett. Ebbe ne is menjünk bele súlyosan. A lényeg, a nő igen sokáig nem olvasott. Pláne nem írt, hacsak valami fatális véletlen okán az iskolában, a házitanítótól meg nem tanult valamit saját nevén kívül is.
Csakhogy, hajjaj, eljött az újkor. A nők olvasnak már. Sőt az az érzésem, hogy nagy átlagban többet olvasnak, mint az urak. (Hagyjuk ezt most drága uraim, hogy azzal jönnek, a nők manapság, világos, nem menstruálnak olyan elmélyülten, nem szülnek annyit és különben is rengeteg időt megspórolnak a mosógépek miatt. Igazuk van, de nem ez a lényeg.) Az urak ugyanis, hát szegények, nem spóroltak időt a mosógéppel, vagy ki tudja, több időt töltenek a cilinderek fényesítésével. Ezt sem kutatjuk. Más az érdekes.
Az érdekes az, hogy manapság a nő olvas, de továbbra is az úr ír. És a nő szereti, ha az úr ír. Az úr meg valahogyan megbékélt azzal, hogy a nő olvassa. Az urak által nőirodalomnak csúfolt valami, amit a nő akkor ír, ha nincs cilindere, és maga is kicsit bizonytalan abban, ki fogja elolvasni, nos tudja a fene, de az olyan nőszerű, olyan hormonviselt. Férfiirodalom meg nincs. Csak még irodalom van.
A nagy kérdés, a tesztoszteron elviselhető, a női hormonok meg nem? Vagy a megszokás az úr nézőpontját évszázadok alatt kánonná betonozta az olvasóban? Miért ritka a jó író, aki nem férfi? Én nem tudom.
Nem tudom, de abban biztos vagyok, ha valaha eszembe jutna, hogy bármi irományomat nyomdába adjam, kizárólag Nagy Kázmér néven próbálkoznék. Az az érzésem, a kritikusok szájából is szívesebben hallom, hogy "Ez hülye", mint hogy "Ez egy hülye nő". Pláne, ha éppen menstruálok.
(A női szerzőkről Flóránál olvashatunk gondolatébresztő jelleggel. Ez a poszt azonban nem jött volna létre, ha nem olvasom a Laudator blog egyik hozzászólóját. Különben a bejegyzés kiváló, mindenkinek ajánlom. Még egy kiegészítés, Flórának köszönöm a linket Galgóczi Erzsébetről. Divatja van most a gondolatnak.)
Nagyon élveztem a stílusodat, kedves Zé! (Ha tudnék még ilyen könnyed és ugyanakkor csípős humorral fogalmazni magyarul! Valamikor ment...)
ReplyDeleteHja, az előítélet nagy úr! Valljuk be azonban, hogy a női irodalomhoz kapcsolódó számos makacs előítélet alapja többek között a sok könnyes melodráma, mely női tollforgatók keze alul is kikerült, s sokszor elhomályosította az igazi irodalmi művek fényét...
Marguerite Yourcenart is fiúként nevelte a korán megözvegyült apja, 4-5 éves korában latinul, görögül beszélgetett hozzá séta közben...
Menne az ma is, ha nagyon kellene, ebben biztos vagyok. :)
ReplyDeleteAz előítélet, igen, de azért bevallom, hát én sem bírom a nagy hormontartalmú műveket. Ezért vagyok kicsit tanácstalan a kérdést illetően. Hogy akkor most a Zsigmond mondott valamit ezzel az irigységgel, vagy a lélek őrzi az eredeti oldalborda-lakhely nyomát a vágyakozásban, esetleg éppen csak a nőnek, a Nőnek éppen elég saját viharos érzelmi élete, ha olvas, erre már nem vágyik.
A magyarázat, gyanítom, sok apró darabból áll egésszé. Van ebben kulturális meghatározottság, nyelvi kötődés, ezer és egy miegymás.
És hogy mégis bosszant, ha az értékítélet, hogy nő írta, na az meg talán a zabolátlan kamaszlány emléke. :::)))
Előítéletek nemcsak a női irodalommal kapcsolatban léteznek. A harcos szüfrazsetteknek csak hálásak lehetünk, hogy legalább az európai nők jogait kivívták. Mint hallom, Amerikában egyetemi tanszékeket nyitnak a feminizmus tanulmányozására és tanítására. A magam részéről örülök, hogy nem kell Amerikában laknom, és annak is nagyon örülök, hogy nem abban a bizonyos afrikai törzsben élek, ahol a kislányokat megfosztják nemes szervük nemesebb részétől. Én nagyon szeretek nőnek lenni, minden képzelt és valódi hátrány ellenére.
ReplyDeleteNőnek lenni jó. Naná. És hálás is vagyok a szüfrazsetteknek is. Különben hogy a fenében blogolnék?
ReplyDeleteDe a fene se érti, tényleg miért mondott le az emberiség egyik fele a másik fél szellemi teljesítményéről. Nem is sejtették, hogy lehet nekik olyan???
Á, minek engedett volna be konkurenseket, az addig egynemű uralom alatti területre? Nem volt elég kihívás a férfi vetélytársakat legyőzni? Aprózza tovább a piacot?
ReplyDeleteHát jó. És most??
ReplyDeleteNálunk is vannak feminista tanszékek. És vannak remek kezdeményezések is, itt van például ez:
ReplyDeletehttp://szomjasoazis.blog.hu/
És az egésznek persze hogy ideológiai háttere volt/van, ahogy a kék N'avi mondja... :)
De a fentieknek köszönhetően szerintem már nem olyan súlyos a helyzet, csak jó helyen kell körülnézni meg beszélgetni.
A nők iránti előítéleteket egyébként sokszor maguk a nők is erősítik.... és sokszor úgy, hogy nem is tudnak róla.
És ezt is lehet olvasni (bár néha vannak túlkapásaik), a facebookra is kinyomnak sokszor jó cikkeket meg ajánlókat. Ott is jelöljétek, imádják a tömeget. :)
ReplyDeletehttp://www.nokert.hu
Feminista tanszékek? :D :D (Bocsánat.)
ReplyDeleteKülönben én meg azt tartanám egészségesnek, ha mindegy lenne.
Bocsánat, de nem értem a poént. Korábban felvetődött, hogy Amerikában vannak a feminizmust kutató tanszékek. Hát itt is.
ReplyDeleteÉs hát nem mindegy, bármit is szeretnénk... úgyhogy kell ezzel foglalkozni.
Hát azért nevettem, mert hogy ez milyen vicces, hogy feminista tanszék, merthogy Amerikával kapcsolatban semmin se csodálkozom, node itthon?! Nekem ez vicces.
ReplyDeleteKülönben meg nem kell morcoskodni, inkább találjuk ki, mi volna a feminista tanszék ellentéte? Mert azért a hímsoviniszta, ámbár sok esetben szépen fedi a valóságot, mégsem lehet jó, mert nagyon negatív kifejezés.
Szerintem az ugyan tényleg mindegy, én mit szeretnék ebből a szempontból, viszont megismétlem, az lenne az egészséges, ha mindegy volna.
Nekem, bár tejesen értem a pozitív diszkrimináció hátterét, ebben az esetben sem ezt tartom az üdvözítő megoldásnak.
Bunkón fogalmazok. Nekem ne legyen egyszerűbb az életem, mint egy pasinak, csak azért, mert menstruálok, mert reggel hosszasan sminkelek (dehogy!), mert melltartót hordok, de ne is legyen bonyolultabb. Számomra az emancipáció ezt az egyenlőséget jelenti, nem azt, hogy privilégiumokat szeretnék.
Az én véleményem az, hogy az esély legyen egyenlő. Aztán mindenki hozzon ki belőle, amit tud. A nemétől függetlenül. ::))
4. bekezdés 1. szó: én.
ReplyDeleteFlórának köszönöm a linket az Irodalmi Jelenhez. Be is írtam a végére.
ReplyDeleteNa várjunk, itt valami félrement.
ReplyDeleteEgyrészt van olyan is, men's studiesnak hívják. Ahogy a feminizmust lehet women's studiesnak hívni. És igen, vannak ilyen tanszékek nálunk is, bár kétségtelenül később alakult ki az ennek kedvező ideológiai háttér...
A feminizmus pedig nem pozitív diszkriminációt szorgalmaz v. sürget (bár vannak radikális irányzatai), hanem egy olyan filozófia v. gondolati háttér, ami a nőknek, a nőségnek szeretne teret biztosítani. Manapság már van feminista történetírás, feminista irodalomtudomány, stb., és azért feminista, mert ezek mind abból indulnak ki, hogy a tudományok története sokáig alapvetően maszkulin szemszögből íródott és íródik.
(Mert hogy azt nem lehet eltagadni szerintem, hogy ezek a szempontok igenis másmilyenek.)
Vegyük például azt a tök egyszerű esetet, hogy a középiskolai irodalom tananyagban Szapphón kívül nincsen női szerző. Mondhatjuk, hogy ez azért van, mert nem voltak jelentős női szerzők, de ez egy önmagába visszajutó körkörös érvelés lesz: nincsenek jó női szerzők, mert nem tudunk róluk, mert nem írták meg a történetüket, stb.
Legyenek egyenlő esélyek, persze, de ehhez magasabb szinten is kell valamit csinálni, na ezt is csinálja a feminizmus, ami egy politikailag eléggé aktív filozófia, és más kisebbségekért is elég sokat tesz, illetve azokat is beemeli a köztudatba.
Akkor itt valamit félreértettem. Merthogy a feminism és a women's studies az nem ugyanaz. És a men's studies pedig jó párja, igen.
ReplyDeleteTalán én láttam rosszul, de nekem azért van felhangja a feminizmusnak, talán éppen a szélsőséges irányzatai miatt.
De nincs nekem bajom a feminizmussal, legyen olyan irodalomtudomány is, csak hát attól a szonett még szonett nem? ;)
Mindössze azt szerettem volna érzékeltetni, hogy nem kell nekem női nézőpont, és férfi nézőpont sem. Általános emberi nézőpontra vágyom.
Hogy miért csak Szapphó van? Vagy nem írták meg a történetüket, vagy nem veszik a könyveiket, vagy szarul írnak, vagy sok a könnycsepp és a rózsaszirom. És körbe-körbe. És szerintem Flórának abban igaza van, hogy a nők is gyakran tehetnek a velük kapcsolatban kialakult előítéletekről.
De az van, hogy tudok jó írókat mondani, akik nők. Költőket is (talán) tudok. De ha komolyan megkérdezel, kit olvasok a legszívesebben, férfiakat tudok mondani. Nem a feminizmus érdekel ebben az egészben, hanem az, miért "szívás női írónak" lenni, és miért mond nekem többet mondjuk Tóth Krisztinánál Jónás Tamás.
De igenis kompenzálják (pozitív diszkriminálják) csak azt a rengeteg hátrányt, amit mióta világ a világ a nők nyakába varrtak.
ReplyDeleteMás kérdés, hogy a női önérzetet is megértem. De szépanyáink már jócskán, előre megfizették ennek (a pozitív diszkriminációnak) az árát, úgyhogy egyáltalán nem ingyen van, nem díszposzt/díszállás ez, hanem vérért, verítékért kései kárpótlás. Vedd csak el, jár.
Hogy neked miért mond többet, arra a válasz benned van, nem az egyik nőségében és a másik férfiségében... Tán az egyik jobb költő?? :)
ReplyDeleteMaradjunk annyiban, hogy a feminizmusnak sok jelentése lehet, és azok egyikével rokon a women's studies... Pl. Simone de Beauvoirt nevezheted feministának, holott nem is radikális...
Általános emberi nézőpont pedig nincs, csak egyéniek vannak, és annak része az, hogy az ember férfi-e v. nő...
Ami a nőírókat illeti, a könnyes-nyálas irodalom sztereotípiája is egy előítélet velük kapcsolatban... Mindig is írtak szép számban mást is (ahogy a férfiak is írtak, írnak lektűrt, ponyvát meg pornót), csak ez került előtérbe, és kerül most is.
Jó értelek, hogy az egyik jobb, a másik meg nem annyira, de az értékek egy része mégiscsak valami konszenzus eredménye.
ReplyDeleteSzeretnék túllépni ebben a párbeszédben a feminizmus, de a "nőirodalom" témáján is, ha lehet. Inkább próbálok maradni a jelenségnél: a férfi ír, a nő megveszi a könyvet, és olvassa a férfit. Túlnyomó részben. Legalábbis ezt mutatják a számok, meg a tapasztalat. A jelenség érdekes. Vajon miért?
Közben, hogy a felvilágosult hölgyeket vigasztaljam, természetesen elismerem, hogy régen és ma is írtak nők is nagyszerű tudományos és irodalmi műveket. Manapság jóval több nő ír, mint mondjuk 200 éve. Sikeresebbek is. Mégis. Valamiért nehezebben veszik az olvasók a kezükbe a könyveiket. És itt természetesen nem a lektűrről beszélek. :)