Jáde párnája

Szinte lehetne a Jadvigáé is, de csak szinte. Mert pont az hiányzik belőle, az a személyesség, ami a Jadvigáéban benne van, Ondriskó szívem, ugyebár. Mondhatni legfeljebb a huzat, az a kis virágminta, volt virágminta?, úgy képzelem igen, tudod, olyan aprószemű kék virág ...

De a Jáde párnája az a sajátunk, szóval azért mondom, hogy csak hasonlít egy kicsit, de ez éppen attól, hogy a miénk, nem lesz személyes, hanem az univerzalitásban való helykeresés miatt nagyon is általános.

Reggel így kezdtem, ezzel a dobolással a Jáde párnáján, amitől jó érzés keríti az embert hatalmába, legalábbis Yang mester szerint. Ezt most azért nehéz egészen biztosan állítanom, mert tulajdonképpen tényleg jó érzés kerített hatalmába, de reggel eleve nem ébredtem rossz érzéssel, tehát nem tudhatjuk egészen biztosan, hogy esetleg Izabella párnája, Jadviga párnája avagy Jáde párnája nyújt-e pihentetőbb alvást, esetleg mindnek ugyanaz a szerelmes tölteléke okozza a fülről levett kéz után azt a langyos, bőrön végigsimító érzést, amitől mosolyogni is könnyebbnek tetszik.

(Akimotonak köszönet a tekercsekért, amiből Jáde párnáját ideidézem, elkerülendő az elmebetegség alapos gyanúját:

3. Dobolás a Jáde Párnán

Az előző mozdulatsor folytatása. Tenyereddel betakarod a füledet, a középső ujjaidat a koponyád hátoldalán, a kiugró csont alatt tartod (ezt nevezik Jade Párnának), és a mutatóujjaidat csettintve lecsúsztatod a középső ujjakról. Sokszor ismételd, hogy a mozdulat és a hang, a csettintő hang rezgéseket keltsen a fejedben. Ha leveszed a kezed a füledről, különös jó érzés fog eltölteni, mintha éppen most ébredtél volna, tiszta fejjel, vidáman.)