Monday, April 4, 2011

Kétperces

Utálom ezt a napot. Nem politikailag, hanem hosszasan, tíz évre visszanyúlva az időben. Tíz éve, ezen a tavaszi madárcsicsergős napon léptem be a szülészet kapuján. Másnap meg ki.
Ma reggel aneszteziológiai céllal lefotóztam két virágzó fát. Dolgoztam is.
Aztán Bridge áttelefonált, és az irodájába hívatott, hogy megtudjam, bár önként nem jelentkeztem valami projektfelelősnek, azért megnyertem valamit, amiről fogalmam sincs micsoda. De határideje az van. Nem baj, megcsinálom.
Zivatar jön. Ez a legkevesebb, amit Istentől elvárok. Majd holnap megint elnézem neki a virágzó fákat.

2 comments:

  1. Én nem nézem el neki holnap sem.

    ReplyDelete
  2. Az ember tudjon megbocsátani. Ami engem illet, Istennek már sikerült. Egyszer majd magamnak is biztosan.

    ReplyDelete