A tábláról

Itt a Cippo vonatkozó fotográfiája, mert kölcsönbe adta nekem egy kis időre.

Nyilvánvaló, hogy mindez még azelőtt esett meg a szépreményű Nobel-díjas Gorcsev Ivánnal, hogy huszonegy éves korában elnyerte a Nobel-díjat. Azért is állítható ez ilyen nagy bizonyossággal, mert az említett díjat a Rangoon teherhajó matróza egy makao nevű tiltott szerencsejátékon nyerte el Bertinus professzortól, mely játékot történetünk kezdetéig ifjú barátunk még soha nem játszotta.

Korábban Gorcsev Iván nem nagy szerencsével kártyázott, csak a kockázásban ért el váltakozó sikereket, éppen úgy, ahogyan egy húsz éves fiatalember a kuplerájokba is csak váltakozó sikerekkel jutott be. A bejutás és a kockanyeremények sikere azonban mutatott némi összefüggést, mely Gorcsev Ivánt arra sarkallta, hogy a biztosabb megélhetés (és bejutás) érdekében komolyabban vegye a matematika tudományát.

Ebben az időben vetődött Gorcsev Budapestre, ahol nagy szerencséjére a Zöld matróz nevű elegáns oktatási intézményben volt szerencséje találkozni Szombathelyi Balázs matematikatanárral, aki a minden délután a Zöld matrózban tartott alkalmazott matematikai stúdiumaira sok szeretettel meghívta a tehetséges fiatalembert, akivel egyébként egy hűvös áprilisi éjszakán a budai rakparton találkozott. A tanár jó emberismerő volt, így azt is megérezte, Gorcsev majd nem lesz hálátlan, és igyekezett rávenni a reményteljes ifjút, hogy a bizonyításokat egy-egy vodkával erősítse meg.

A tanár középiskolai oktatói tevékenysége mellett egy korszakalkotó elméletet is kidolgozott a makao nevű kártyajátékban szerezhető stabil bevételek biztosítására, melyet aztán a kurzus végén hajlandó volt Gorcsevnek kizárólagosan - és a jó barátság emlékére - negyven pengőért eladni. Az atletikus fiatalember cseppet sem habozott beleegyezni az üzletbe, holott teljességgel tisztában volt azzal a ténnyel, hogy nincs a birtokában negyven pengő, ám azt javasolta nagyrabecsült tanárának, menjenek el a Centrálba, és ott legyen a vizsga. Abból a nyereményből aztán Gorcsev Iván magátől értetődően kifizeti a tandíjat Szombathelyi Balázsnak.

Sajnos azzal a ténnyel, hogy a Centrálban éppen Közép-Európa legtehetségesebb makao-játékosa tölti a lefogatása előtti utolsó órákat, egyikük sem lehetett tisztában. Maga Tiszaújvári László sem gyaníthatta, hogy ezek lesznek utolsó elnyert pengői az elkövetkező három évben.

A játék teljes tisztasággal folyt a bejárat melletti második asztalnál, ahol 23 rövid játszmában Tiszaújvári elnyerte Gorcsev maradék 10 pengőjét, valamint Szombathelyi tanárúr vadonatúj zakóját és nadrágját, melyet feleségétől tizenötödik házassági évfordulójukra kapott búcsúajándékként.

Mindez este hat órakor történt. Öt perccel később lépett a Centrálba Szomorú Gábor rendőrszázados kilenc rendőrtiszt kíséretében és lefogták a régóta körözött Tiszaújvári László szerencsejátékost, aki mind az elnyert pénzt, mind a ruhadarabokat magával vitte, így esélyt sem adott Gorcsevnek az említett ruhadarabok visszanyerésére.

Hat óra tíz perckor érkezett a Centrál főpincére munkahelyére, ahol is legnagyobb megrökönyödésére az ajtó melletti második asztalnál ülő két úriember közül az egyik mindösszesen egy inget, és egy alsónadrágot viselt, bár azt meg kellett állapítsa, hogy az inghez kellő ízléssel az úriember reggel tűpettyes csokornyakkendőt vett. Csak egy percig bizonytalanodott el, majd a raktárhelyiségbe lépve fentről a második polc széléről egy táblát halászott elő. Kimért eleganciával lépett az asztal mellé, és diszkréten felszegelte a táblát a falra.

Később amikor visszanézett, elégedetten állapította meg, hogy a hiányos öltözetű férfi minden feltűnést kerülve távozott, bár az nem töltötte el maradéktalan jókedvvel, hogy az asztalnál ülő kevésbé jó ízléssel öltözködő fiatalember is a szívére vette a gyengéd célzást, ezért sértettségében kénytelen volt a férfi vécé ablakán át elhagyni a nagy múltú kávéházat. A főpincér előtt ekkor világossá vált, hogy az ilyenfajta táblák használata nem szolgálja a zökkenőmentes üzletmenetet, ezért még aznap este levette a falról, és az unokaöccsének ajándékozta, aki egy hónap múlva a Palatinusz mellett nyitott kis italmérésében azt el is helyezte a pult felett, egy borvíz-reklám tőszomszédságában.