Kétségtelen, hogy az értelem vezérel. Ez a felnőttség ismérve. A biokémia meg belepofázik. Ez az emberségé. A kettő közötti lavírozás, az egyensúly ... az nagy kérdés. És örök kérdés.
Tegnap megnéztem a Stéphane Brizé rendezte Mese a szerelemről című francia filmet. Kényszerűségből itthon, mert a hétfői vetítésről lemaradtam.
Amúgy is nagy véleménnyel vagyok a francia filmekről, de ez megint arról győzött meg, a francia alkotók jó látószögből közelítenek ahhoz, amit mondani szeretnének. Ez alkalommal a szerelem természetéhez.
A film egy szerelem története. Szó alig akad benne, alig beszélnek. De minek is. Az ész működésének tere a szó. A biokémiai folyamatok leírására mindez alkalmatlan. Még szerencse, hogy a kép és a zene viszont alkalmas, így születhetnek nagyszerű filmek.
A azt mondta, a film ritmusa tetszett neki, és az, valóban ilyen lehet, amikor egyszer csak kialakul a szerelem. Egyetértek. Szerintem is ilyen. Szó nélkül egymásra néző, egymás mellett ülő két ember közötti kötelék. A megmagyarázhatatlan kémiai kötés.
Persze az értelem beleszól. Vagy beszól. Morál képében. Kívülről nézve, logikusan végig gondolva, minden szerelmi viszony őrültség. A másik mellett ülve, az egyetlen járható út.
Ésszel kell élni. Ha az ember felnőtt, ezt megtanulta. Szeretni is kell, ezt viszont mindenki megtapasztalja.
A józan ésszel kapott tanácsot megértjük, felfogjuk, követni igyekszünk. Magunk is ezt tanácsolnánk magunknak. Aztán persze az történik, hogy ülünk, bámuljuk valakinek a kezét, beszélünk dolgokról, amiknek semmi köze mindahhoz, amit érzünk. De nem baj. Nem lehet mindent kimondani sem. Kell csak ülni, és nézni a másikat. Aztán haza kell menni.
A Mese a szerelemről nagyjából erről szól. Hogy érezzük is, mi minden történik a kimondatlanság perceiben, nagyszerű színészek segítenek. Elsősorban Vincent Lindon, de a nők is kiválóan játszanak, név szerint Sandrine Kiberlain és a nekem különösen tetsző Aure Atika.
Stéphane Brizétől még semmi mást nem láttam eddig, de pótlom, mert ez a fickó ért a szerelemhez. Na meg a filmekhez is.
Csak szólok, ezt nem vasaláshoz ajánlom. Sőt. Legjobb lenne moziban megnézni. Aki budapesti, annak mondom, hogy február másodikán adják a Cirko-Gejzírben.
Ez egy trailer:
De a film mégiscsak ilyen:
Ha jól emlékszem, Eric Holder "Mademoiselle Chambon" c. régényéből készült.
ReplyDeleteÉrdekes a szerelem és a biokémia kapcsolata : ez az egyetlen "járható", bár a többség számára annyira prózainak tetsző magyarázat, hogy sietve igyekeznek valami anyagtalan delejes sugárzással, esetleg isteni sugallattal helyettesíteni és az agyat kikapcsolva, az ártatlan szívizmokra hárítani, amelyeket amúgy is megvisel az irdatlan hormon- és egyéb lecsapódás...
Kíváncsi lennék a regényre is.
ReplyDeleteA biokémia, azt hiszem, pont ugyanúgy megviseli az ártatlan szívizmokat, mint valami anyagtalan delej. ;)