Nem emlékszem, mikor volt utoljára, hogy rendesen aludtam.
Nem emlékszem, miért szerettem élni.
Nem emlékszem, hogyan kell reggel nyújtózkodás után belenevetni valakinek a szemébe.
Nem emlékszem, mindig itt és így akartam-e élni.
Nem emlékszem, ígért-e Isten boldogságot, mielőtt megszülettem.
(Ahova estem, ott maradok, igen.)
Elő kell vegyem a gyereket! Akinek van három ilyen szép, rosszcsont kölke, annak Isten nem csak ígért, de adott is boldogságot! :) Már bocsánatot kérek! :) Az élet nem habos torta, de vannak benne mazsolák. Már bocsánatot kérek! :)Tessék szemezgetni! Jó az idő futásra. Már bocsánatot kérek! :)
ReplyDeleteRendben. Akkor nem jókedvet, hanem futócipőt kérek névnapomra, mert amiben eddig futottam, az szétesett. Na most nagy kár, hogy ehhez is egy luxustanácsadót kell felvennem.
ReplyDeleteÉs persze. Nyilván nem az ígérgetésre kell hajtani, hanem a mazsolákra. Szar kedvem van.
Mi a tanulság? Higgyünk a rólunk kitöltött kérdőíveknek. Ettől persze nem lesz kevésbé szar a kedvünk. Merthogy a kedv, nem kedv kérdése.
És egy szóval sem mondtam, hogy nem térhet vissza az emlékezetem.
És nem kérek bocsánatot! Ezért is elő lehet majd venni. ::))
Elővenni? Elővenni legfeljebb a térdemet fogom, hogy ráültesselek és szép zsongó élettel teli meséket mondjak a holnap vonzó örömeiről. Meséket, amelyek igazak. Csak egy-kettőt kell aludni. :)
ReplyDeleteIgazad van, kedves Zé, nem mindig jobb azokat elővenni, amire már nem tudunk (még rosszabb : nem akarunk) emlékezni... Mert ilyen is van bőven! Ilyenkor veszem elő a jó örg Emile Coué módszerét, mert így valamivel könnyebb. Élet meg amúgy csak egy van, még csak a "piszkozat" kijavítására sincs lehetőség... Idővel megtanultam magammal belátó, sőt elnéző lenni : mert ugye, ki is lenne arra a legmegfelelőbb, ha nem én?...
ReplyDeleteRájöttem, mi az értelme blogot írni. Az ember egy csomó jó dolgot, egy csomó bölcs dolgot, és egy (kicsit nagyobb) csomó hülyeséget gondol és tesz. A blogból ez kiderül. És ha marha nagy szerencséje van, meg is mondják neki, hogy hülye. És ettől mégis az egyensúly felé taszítódik a lelke, mert azért ki szokott derülni, hogy esetleg, egy másik nézőpontból, van remény. A szó gyógyító ereje.
ReplyDeleteFlora, Couét nem olvastam, ha jól értem, valami olyasmit írt, hogy ezt a hülye vagy, de van remény dolgot, magunknak is érdemes mondani. Talán el kellene olvasnom ...
Lucifer, rendben. A meséket nagyon szeretem. Majd figyelmesen hallgatlak. :::)))
Emile Coué egy francia gyógyszerész volt, a pozitív gondolkodás és mellesleg a placebo föltalálója (1857-1926)
ReplyDeletewww.methodecoue.com esetleg franciául, de van több is! Itt F.o-ban mindenki ismeri legalább a nevét, még ha kicsit leereszkedően beszélnek is olykor a módszerről, ami lassan az önkéntes, naív elvakultság, a struccpolitika szimbóluma lett. Pedig többet érdemel! Amerikában, angolszász országokban jobban elismerik, de hát kiből lesz próféta saját hazájában?...
Köszönöm Flóra. Nem tudtam, hogy a placebo is az ő nevéhez fűződik. Megnézem az oldalt, bár a francia tudásom kimerül abban, hogy körülbelül megértem, mi van leírva. Sajnos. De két éve eszembe jutott, hogy meg kellene tanulni franciául. :)
ReplyDelete