Az elmúlt hét meglehetősen borongós hangulatban telt ugyan (lásd félévzárás, szerénységem ordítozása a munkaközösségi megbeszélésen, szembesülés azzal, hogy pár kollégám magasról leszarja, hogy mi van a diákkal, és nem utolsó sorban ennek megfelelően hajlandó őszinte érdeklődésemre folyékony hazugsággal válaszolni), mégis voltak vicces pillanatok. (Igen, voltak!!)
A top pillanatokat mindenképpen Vitéz Mihály és TSB szolgáltatta, de ez teljesen normális. Mihályom életem valami baromsága hallatán hidegvérrel csak annyit mondott nekem: 'Ezt most nem kommentelném, jó?'. TSB pedig, amikor pénteki leamortizáltságában az én bögrémbe tette a 3 az 1ben kávét, amit én ugye tejmentességem miatt nem, a tőle megszokott egyszerűséggel így szólt: 'Cseréljünk bögrét? A barátság mégiscsak fontosabb, mint a szerelem.' Ja, és Bridget-et Bridget-nek hívja már az iskolában is, ami kicsit veszélyes, de mindegy. Nekem már legalábbis.
Szinte egész héten beteg voltam, majd kiköptem a tüdőmet valami vírus-bacilus kombinációtól, de nem drogoztam magam, inkább kicsit többször gyújtottam rá. Arra azonban büszke vagyok, hogy nem csábultunk el csütörtök délután pálinkázni, így legalább a másnapossággal nem kellett küzdeni.
Nagyon örülök, hogy lezártuk az első félévet. Nem szerettem. Hétfőtől második félév, átírták az órarendem, ezért most szívok. Ezt nem ragozom hosszasan, hogy látsszon, konstruktívan állok hozzá az iskolai dolgokhoz. A hétvégére sikerült három csoporttal témazárót íratnom, de most először ki kell várják a két hetet, mert ma reggeltől már a szerdai előadásom miatt izgulok, úgyhogy dolgozatjavításról szó sem lehet. Hajnali fél négy és öt között nagyjából kitaláltam, mit is fogok mondani a rendelkezésre álló húsz percben annak a sok doktornak, aki összejön szerda délután. Komolyan, megnéztem a műsort, hát gyakorlatilag mindenki doktor. Na jó, van egy sorstársam, szintén tanár. Szóval izgulok. Le kell gyártanom a ppt diákat, össze kell vadásznom a képeket, és el kellene olvasnom Howard Gardner összes megjelent írását.
Leszek még agybajos szerda estig, az is biztos.
Különben a konferenciára Bridget hivatalosan (!) elengedett (miután szólnom kellett a bizottságnak, hogy küldjenek már egy hivatalos kikérőt), de mivel este későn végzünk, így csütörtökre gyereknapot kellett kivennem. Na ezen is anyázhatnék, de nem, mert különben is maradtam volna. Így legalább nem kell hálásnak lennem. Amúgy se kellene, de elvárná. Nem tudok vele együtt dolgozni, ez van. Én túl mittudomén, ő túl bizonytalan és merev. Erre van egy kifejezés angolul. Azt most nem írom ide.
No comments:
Post a Comment