Wednesday, January 5, 2011

Pont

Az embert érik örömök minden nap. Tegnap éjjel egy szónak örültem. A metil-terciel-butil-éternek. Ami szép, az szép, hiába.
Az ember ne legyen örömtelen. Gondolom én. Ezt a nézetem Bori napközis tanárbácsija sajnos nem osztja. Már a második fekete pontot kapja, mert röhögött. Nagy kár, hogy valóban a nevetéssel nem lehet mit kezdeni. Vagy vele nevetsz, vagy fekete pontot adsz. A tanárbácsinak, gondolom, nem volt jó kedve.

Posted by at

6 comments:

  1. s@sóJanuary 5, 2011 at 10:08 AM

    .....és akkor őszintén? Itt most jobb egy kicsit?

    ReplyDelete
  2. ZéJanuary 5, 2011 at 11:44 AM

    Mondjuk inkább szellősebb. ::))

    ReplyDelete
  3. luciferJanuary 5, 2011 at 6:54 PM

    S min kacagott az a gyermek? Gyöngyözően! :)

    ReplyDelete
  4. ZéJanuary 5, 2011 at 9:08 PM

    Az nem vált világossá. Nem emlékezett rá a gyermek. :D :D

    ReplyDelete
  5. s@sóJanuary 6, 2011 at 12:02 PM

    Mondjuk én ezt nem értem. De biztos azért, mert.... tényleg nemtom :))))

    ReplyDelete
  6. ZéJanuary 6, 2011 at 11:37 PM

    Igen. Van, amit nehéz megérteni.

    ReplyDelete

Subscribe to: Post Comments (Atom)