Ma azt kérdezte tőlem egy tanítvány, hívő ember vagyok-e. A kereszt miatt kérdezte, amit Claudia hozott nekem Mexikóból, és aminek a hátoldalára azt írták: CUIDAME.
A semmiből a semmibe tartva, legyen az Sarakrael bicikliútja, avagy ez a másik, amit életnek szoktunk hívni, én hiszek. Nem a védelem, nem a vigasz, és nem az örök jövő ígérete miatt. Egyáltalán. Nem valami miatt. Nem valamiért cserébe.
Úgy emlékszem, nem mindig hittem Istenben, de ez valahogyan megváltozott.
Nem tudom ezt szebben mondani, mint ahogy éppen ma olvastam Flora blogján Pilinszky egyik levelében: "A világ évről évre veszít a súlyából ..." Ahogy a világ, én is évről évre veszítek a jelentőségemből.
Furcsa dolod a hit kérdése... Ezen a héten a francia TV-ben több műsor is volt, véletlen-e vagy nem, melyben ismeretlen személyek azt mesélték el, hogyan "estek a hitbe", mint mások szerelembe... Egyébként van benne valami közös tényleg: nem lehet akarni, csak szabaddá, befogadóképessé tenni magunkat (disponible) és akkor magától jön...
ReplyDeleteAmi engem illet, az emberben próbálok mindennek ellenére még mindig hinni...
Kedves Flora, nem akarok túl sommásan fogalmazni, de hát a hit talán nem furcsább, mint maga az élet. És amit a szerelemről írtál, ahogyan a hitet a szerelemhez kapcsolod, abban nagyon egyet tudok érteni. Nehéz az emberi léleknek nem szeretni, mondta Szent Jeromos. Ezzel is talán éppen arra utalva, amit te mondasz a nyitottsággal kapcsolatban.
ReplyDeleteTalán nem leplek meg, ha azt írom, az én véleményem szerint tulajdonképpen mindegy, miben hisz az ember, ha a hit alapja lesz a toleranciának, ha utat nyit a szeretetnek, ha ... ha barátjává tesz a világnak. Itt most nem azt a világot értve, amiről Pilinszky írt, hanem a mindenséget magába foglalót.
Erről olyan sokat lehetne beszélgetni! Tízegynéhány éve jelent meg egy könyv, amit nagyon szerettem. Carlo Maria Martini Milanó érseke és Umberto Eco nyílt leveleit (is) tartalmazza. Az a címe: Miben hisz, aki nem hisz. Nagyszerű kis kötet. Ha esetleg hozzájutsz, érdekes gondolatok vannak benne. :)
Teljesen egyetértek veled. Sok hívő keresztény és egyéb barátom van s a kölcsönös tolerancia elvének alapján jól tudunk eszmét cserélni. Ha az ember a saját igazságát nem akarja a másikra kényszeríteni - sem pedig a másikét alacsonyabbrendűként megvetéssel kezelni - mindez lehetséges is. Senki nem lehet holtbiztos a dolgában, amíg meg nem holt...
ReplyDelete