A józan ész védelmében

Megfigyeltem egy ideje, hogy a józan gondolkodás mellett sokkal kevesebben kardoskodnak évtizedek, talán évszázadok, óta, mint valami aktuálisan divatos, ámde nagy port kavaró, szélsőséges elképzelés mellett. Szenzációt zabál a világ, mondhatnám kissé szenzációhajhászan, ha szenzációhajhásznék.

Michael Pollan újságíró a józan ész táborát erősíti 2008-ban megjelent In Defence of Food (kb. Az étel védelmében) című nagyszerű könyvével. (Magyarul Életadó ételeink címmel.) Nem hallottunk még róla? Nem is csoda, hiszen nagy élelmiszergyárak nem is fogják népszerűsíteni.

A könyv nem táplálkozástudományi és nem diétás könyv. Éppen a táplálkozástudomány elmúlt évtizedes diadalmenetével megy szembe a szerző, amikor arról beszél, nem érdemes szétbontani az ételeket tápanyagokra, nem érdemes hinni az aktuálisan üdvöskének kikiáltott tápanyagban, az ételt a maga teljességében kell tekinteni. Elhisszük, hogy az omega-3 zsírsav jót tesz, de ki tudja, mivel együtt tesz jót. Pollan kiáll a természetes, összetett tápanyagokat tartalmazó élelmiszerek mellett. Nagyjából 'a fene tudja, de ha eddig ezt ették az emberek, biztos van benne valami, ami jót tesz' alapon. A józan gondolkodás jegyében, és az élelmiszeripar féktelen találékonyságával szemben. Michael Pollan szenvedélyesen harcol az élelmiszernek látszó tárgyak ellen.

A könyv nem ad diétás tanácsokat, nem mondja meg, mit együnk, pusztán néhány irányelvet fogalmaz meg. Ez a három fontos, mondjuk, tanács már a borítón is ott van. Együnk ételt. Ne túl sokat. Főleg növényeket. Tulajdonképpen ennyi. Ne együnk olyan ételt, amiről a dédanyánk nem tudta volna, hogy meg lehet enni; ne együnk olyat, amiben öt összetevőnél több van, és amely összetevők között van kiejthetetlen nevű. Együnk keveset a jó minőségű, ezért nyilván drágább ételekből. Együnk sok leveles zöldséget, mert úgy tűnik, az valószínűleg nem árt. Illetve kevesebb hely jut a táplálkozásban annak, ami viszont árt.

Az ételek minőségi és mennyiségi összefüggései mellett a szerző felhívja a figyelmet az evés társadalmi, szociológiai és pszichés szerepére, az együttevés fontosságára, mely az ételek élvezetének alapja. Michael Pollan szerint több időt és pénzt kellene az ételek elkészítésére fordítani, szemben a puszta táplálkozással.

Ennyi tényleg, amit józan ésszel el lehet mondani az élet és az étel védelmében. Michael Pollan mindezt kellő humorral, a témában meglévő nagy jártasságával és egy jó újságírótól elvárható kiváló stílusban teszi.

Aztán meg az is eszembe jutott, az élettel is ezt kellene. Hogy csak a minőségi élet kellene, amit még a dédanyáink is életként ismernének fel. A józan ész jegyében.