Az a vicces, hogy igazából nem is voltam KFT rajongó soha. Szerettem a számaikat, abból sem mindet, de koncertjükön még nem voltam. Hogy jó-e, hogy ennyi év múlva megyek, abban nem voltam biztos. De mi történhet, legfeljebb majd elmélázom, milyen fiatal voltam, amikor az Afrikát ordítottuk valami kocsmában egy sikeres vizsgaidőszak végén.
Az előcsarnokban mihozzánk korban és péntek esti gyűrödtségben kompatibilis nézőközönség ácsorgott. Egy hevenyészett évfolyam-találkozót simán össze lehetett volna rántani. Néztem is az ismerőseinket, hogy na ők vajon szintén nosztalgiázni jöttek vajon, vagy ők a megszállott rajongótábor. Inkább tippeltem az előbbire.
Aztán a színpadtól mindösszesen két sorra hallgattam ezeket a fickókat, akik simán lenyomták a két órát, igaz közben beszéltek is, meséltek erről-arról, és persze Laár András és Bornai Tibor verseket is mondtak. (Bornait jól meg is néztem magamnak, éppen azelőtt olvastam bele a blogjába, mielőtt becsukta. Jó kis blog volt pedig.) Jók voltak, ezt akarom írni. Meg vannak öregedve kicsit, és bár tudom, ennek biztosan nem örülnének, amit most írok, de jót tett nekik. Bölcsebbek lettek, isteni a humoruk, az az igazi idősödő pasi humor, amikor hát nem is tudom, de szeretni való, na. (Jó, biztos azért, mert én is idősödöm, vagy érek, vagy hmmm fejlődik a humorom.) Ráadásul kiváló zenészek.
Nagy meglepetés volt ez a koncert. Nem mintha azt gondoltam volna, nem fog tetszeni, hanem mert most annyira másképpen hallottam a számok szövegét.
Különös... A KFT-t csak névről ismertem ("utánam" jöttek) és nem voltam különösebben zenerajongó... (főleg könnyű nem...) Aztán véletlenül bekukkantottam Bornai blogjába és ottragadtam... Minden nap azzal kezdtem, hogy megfordultam nála, kom' nélkül, incognitoban. Még a könyvét is megvettem tavaly nyáron! Hihetetlen, hogy mennyire kötődhet az ember vadidegenek mindennapi gondjaihoz, kutyájuk-macskájuk viszontagságaihoz...
ReplyDeletePersze, a humora meg a mérsékelt, majdnem "bölcs nézetei... Magyarországi mai értelmes emberek nézőpontjairól tájékoztat, mint pl. Szűts Miklós (aki csodásan fest emellett!) és dr. Nagy Miklós gyönyörű fotóival, akivel levelezek is néha, ismeretlenül...
(elnézést, hogy ilyen hosszú lére eresztettem!...)
::)) Ha jól értem, Szűts Miklós festményeit kedveled, dr. Nagy Miklósnak pedig a fotóit? Jól értem? Látod, nem eresztetted elég hosszú lére. ::))
ReplyDeleteJól értetted, kedves Zé! Kapitány Gabinál fedeztem fel őket. A mai értelmes értelmiségiek kategóriájában beszéltem róluk... "és még sokan mások" társaságában!
ReplyDeleteNagyon nagy kár, hogy Bornai abbahagyta, nekem is napi olvasmányom volt már hosszú idő óta.
ReplyDeleteIfjonti koromban érdekesnek tartottam őket és a zenéjüket. Ma élvezem a sorok között olvasható mondandót. Bornaiért pedig vénülő fejjel kezdtem el rajongani. Pont a blogja miatt. Nekem is napi olvasmányom volt. Hiányzik.
ReplyDeleteKészített egy önálló estet a blogjából. Na az viszont nem lett jó. Csalódást jelentett.
@Flora: Nagy Miklós képei tényleg nagyon jók. ::))
ReplyDelete@Ági: Üdv itt. Tényleg nagy kár. De majd biztosan lesz megint egyszer csak.
@Györgyi: Valóban. Fiatalabb koromban csak a ritmust hallottam ki a szövegből. Most sokkal többet. Nem olvastam Bornai könyvét, és az estet sem láttam. Kár, hogy az utóbbi nem lett jó. Azt hiszem, a blog az egy nagyon sajátságos műfaj, amiből a legritkább esetben lehet valami más jót (könyv stb.) csinálni. Ez a varázsa. :)