Trauma

Tegnap hát felmondott VM, ami végtelenül szomorú dolog. Bridge kicsit nehezen dolgozta fel az információt, úgyhogy VM kábé egy órát ült nála mentálhigiénés céllal betegen. (Ő már csak ilyen.)

A dolog haszna, hogy úgy mondjam, hogy nem leszek osztályfőnök, mert állítólag elgondolkodott azon, talán mégsem kellene ezt is a nyakamba varrni. Most eltekintve attól, hogy kevés esélye lett volna annak, hogy valóban osztályfőnökként kezdek az új tanévben, talán ez volt az egyetlen dolog, ami miatt meginogtam az elmúlt két hétben egy kicsit. De ennyire ismer engem Bridge, hogy azt sem tudja, a hülye pozíciók helyett, amiket rám aggat, ezerszer jobban érzem magam a diákok között.

Mindegy különben. Jobb is így, kisebb a rossz érzés, hogy cserbenhagyok.

Persze faggatta VM-et, hogy mit szóltak mindehhez a barátnői, mármint TSB és én, mire mondta, hogy feldolgoztuk a traumát. Persze ahogy lenni szokott Bridge traumán a távozást értette, mi meg azt, hogy nem mi mondtunk fel először. Hihetetlen, hogy ennyire képtelen odafigyelni másokra.