Luczifer ajándékposztjáért hálás köszönettel tartozom.
Mondják, a lányok eleinte a pasiba, aztán a szerelembe lesznek szerelmesek. Miközben kedvükre szerelmeskednek. Lássuk be, hogy ebben van némi igazság. De ha ezt beláttuk, akkor azt várjuk, hogy a lányok szerelmének tárgya, apropója, ürügye, a „szerelmem” izgalmas jogcím lehetséges birtokosi köre bővül. Hiszen a szerelmem szerepkörön és nem a személyen a hangsúly. A szerep megvalósítója veszít fontosságából. A személy csak apropó, akit nem kell komolyan venni, mert ő csak egy ő, és nem a nagy Ő. Nem érdekes. Szükséges érdektelen. Egy kellék csupán. Akinek kellékvoltát az élet kellemesen jutalmazza. No, de én úgy látom, hogy az „apropók” – a kiválasztottak köre – a várakozások ellenére nem bővül, hanem változatlan. A szóba jövők nagyjából ugyanazok, akik voltak, azok az öregedni rest pernahajderek, akik annak idején minden bukfenc versenyt megnyertek. Akikért akkor lehetett lángra gyulladni, azok most apropónak is jók. Ez nem tűnik igazságosnak, és ami aggasztóbb, biztatónak se. Mert így nem mozdul a sor, amiben állunk.
És ha a lányokkal ez a helyzet, mi a helyzet vajon a fiúkkal? Gyanítom, hogy valami egészen hasonló. :)
ReplyDeleteAnspruch! tiltakozom! :) a kiválasztottak köre változik - jelszó: saját kárán tanul az okos. nyilván, az alapképlet nem (sokban) változik, de hadd higgyek abban, hogy egy fokkal mindig jobb és mindig közelebb van az igazihoz. vagy ez csak az igazi megtalálása után, visszafelé tekintve tűnik csak így? nekem a legfontosabb: egyetlen próbálkozást, illetve "apropót" sem sajnálok - mindnek örülök, hogy kipróbáltam, mert ma hiányozna, és hajtana a kiváncsiság - amit ma így könnyebb elnyomni :D
ReplyDelete@:D : Ennyit a megtanulandó nevekről, mi? :::)))
ReplyDeleteHátha mindig közelebb kerülünk az igazihoz, akkor a legszebb évek a nyugdíjas klubban még várnak ránk! Előttem az élet! :)
ReplyDeleteKérem szépen, nem kell lebecsülni ám azokat a nyugdíjas rendezvényeket. Lehet hév a járókeretben is. :::)))
ReplyDeleteMit jelent az, hogy az "igazi"? Emlékszem még gimnazista koromban mennyire ripityára törte zsenge illúzióimat kedves tanárom, amikor kijelentette: "A nekünk rendelt igazi talán éppen a földgolyó túlpontján leledzik és a legcsekélyebb esélyünk sincs rá, hogy találkozzunk vele..."
ReplyDeleteAkkor mégis a "kezünk ügyében" levőkből telik ki a választás?...
Azt hiszem, bárki és bármi lehet igazi, ha megéljük azt a szerelmet. Én úgy tapasztaltam, az emberi kapcsolatok nem kizárólagosak, vagyis nincs eleve elrendelt igazi. Arról nem is beszélve, hogy az, mi kit választunk, még nem jelent semmit, hiszen ki is kell választódni ugyebár. Kémia ez, színtiszta kémia. ;)
ReplyDeletemajd kititrál(tat)juk az igazit magunknak :)
ReplyDeleteIgen. :::::))))) Én kifejezetten jó voltam kémiából.
ReplyDelete