Vége. Legalábbis a tanórákkal töltött hétköznapoknak egy időre, nem, a munkának dehogy, meg amúgy is, annak sosincs vége, azt még a negyven fokban a teraszon is lehet. Már természetesen persze attól is függ, mit gondolunk munkának. De erről nem is olyan régen beszélgettünk máshol.
Ma délutántól viszont tanításmentes övezetté nyilvánítottam magam, és el kell mondjam, nagyon jó érzés, hogy megint kedvükre nyúlhatnak a délelőttök, rövidülhetnek a délutánok, és állhatnak egy helyben a fülledt kora esték.
Van még tennivaló, túl sok is egy nyárra, azt hiszem, de a vizsgákon, és a kötelező év végi szervezési, adminisztratív és beszámolási kötelezettségeken kívül azért lassan mégiscsak az idő orrára lehet csapni az ajtót, rá lehet beszélni az öltönyös fickót, hogy vegyen bermudát, és lehet bámulni majd a plafonon az árnyékot. És lehet végre olvasni és olvasni. És olvasni. Még talán varrni is lehet.
No comments:
Post a Comment