Miért van az, hogy ennyire hihetetlenül elegem van mindenből? Komolyan, ennyi erővel húzhatnám a beleimet a porban, akkor se lennék kevésbe búval bélelt. Már igazán vége lehetne ennek az állandó nyűglődésnek.
Az ember néha semmi mást nem tud megváltoztatni, csak a hozzáállását. Azt hiszem, akkor kezdett elmúlni ez az életérzés, amikor eldöntöttem, hogy ez így nagyon szar, és nem akarom így leélni az életem. Elhatároztam, hogy boldog leszek, többet fogok mosolyogni, főleg belül, kevésbé veszem komolyan a dolgokat, hagyom a fenébe a folyamatos kritizálást, ami lehet, hogy igényességet jelent, de egy ponton túl inkább hülyeség és megkeseríti az ember életét. Átállítottam a szemem a jó dolgokra, a rosszakat pedig csak akkor vagyok hajlandó figyelembe venni, ha változtatni is tudok rajtuk. A legtöbbször persze kiderül, hogy a saját életem dolgait nézve szinte mindenen tudok változtatni, megválaszthatom, hogy kivel és hol akarok élni, mit akarok dolgozni, és így, hogy pl bármikor felmondhatnék, máris értékesebb a munkám jó oldala (mert hát persze, hogy van neki, nem is kevés), a rossz részeken pedig folyamatosan dolgozom, jelen helyzetben leginkább úgy, hogy megpróbálom a dolgok minden oldalát megnézni (pl miért jó, ha az embernek gyáva a főnöke?:), és mivel mindenben van jó, erre koncentrálok.
Azt hiszem, a jó a szó a megalkuvás. Ezt a szót (na meg a jelentését) régebben undorítónak tartottam (most is érzem a gyomorforgást, hehe), de biztos vagyok benne, hogy ez a megoldás. Megszoksz vagy megszöksz, és a döntés után, miszerint már nincs kedvem megszökni, mert rájöttem, hogy nem megoldás, egyértelmű, hogy a megszokást kell választanom. Persze folyamatos javítással, már amennyire ez rajtam múlhat.
A fő gondolat: nem befolyásolhatom azt, ami jön felém, de azt igen, hogyan reagálok rá.
Érdekes. Nagyjából erre jutottam egy beszélgetésben az előbb én is. Mondjuk azzal együtt, hogy egyelőre a szökésre áll a lábam. De remélhetőleg a fej irányít. :) Neked is szép napot Jé. Néha nagyon tudlak irigyelni. :D :D
Elárulok egy titkot:) Mivel alapból vitatkozni szerető ember vagyok, folyton a másik oldalt védem, és hát veled szemben (a blogokban mutatott arcoddal szemben) mindenképpen a pozitív oldalt kell képviselnem. Szóval nem vagyok én sem ennyire pozitív, bár az igaz, hogy törekszem rá:) Talán majd ha elhülyülök és már nem fogom látni a világot a maga valóságában, akkor teljesen ez a pozitív oldal leszek, de még várnom kell pár évet az agyritkulásra. Na de addig... egy dolog biztos: nem valami kellemes dolog rosszul érezni magunkat. Csíííz:)
Nincs is ezzel semmi baj. Rosszul érezni magunkat nem jó. Én is az agyritkulásra várok. Addig néha írok egy-két depis bejegyzést. (Vagy talán kicsit többet.) Azért a zsilettet nem kell még elzárni előlem. ::))
Az ember néha semmi mást nem tud megváltoztatni, csak a hozzáállását. Azt hiszem, akkor kezdett elmúlni ez az életérzés, amikor eldöntöttem, hogy ez így nagyon szar, és nem akarom így leélni az életem. Elhatároztam, hogy boldog leszek, többet fogok mosolyogni, főleg belül, kevésbé veszem komolyan a dolgokat, hagyom a fenébe a folyamatos kritizálást, ami lehet, hogy igényességet jelent, de egy ponton túl inkább hülyeség és megkeseríti az ember életét. Átállítottam a szemem a jó dolgokra, a rosszakat pedig csak akkor vagyok hajlandó figyelembe venni, ha változtatni is tudok rajtuk. A legtöbbször persze kiderül, hogy a saját életem dolgait nézve szinte mindenen tudok változtatni, megválaszthatom, hogy kivel és hol akarok élni, mit akarok dolgozni, és így, hogy pl bármikor felmondhatnék, máris értékesebb a munkám jó oldala (mert hát persze, hogy van neki, nem is kevés), a rossz részeken pedig folyamatosan dolgozom, jelen helyzetben leginkább úgy, hogy megpróbálom a dolgok minden oldalát megnézni (pl miért jó, ha az embernek gyáva a főnöke?:), és mivel mindenben van jó, erre koncentrálok.
ReplyDeleteAzt hiszem, a jó a szó a megalkuvás. Ezt a szót (na meg a jelentését) régebben undorítónak tartottam (most is érzem a gyomorforgást, hehe), de biztos vagyok benne, hogy ez a megoldás. Megszoksz vagy megszöksz, és a döntés után, miszerint már nincs kedvem megszökni, mert rájöttem, hogy nem megoldás, egyértelmű, hogy a megszokást kell választanom. Persze folyamatos javítással, már amennyire ez rajtam múlhat.
A fő gondolat: nem befolyásolhatom azt, ami jön felém, de azt igen, hogyan reagálok rá.
Szép napot:)
Érdekes. Nagyjából erre jutottam egy beszélgetésben az előbb én is. Mondjuk azzal együtt, hogy egyelőre a szökésre áll a lábam. De remélhetőleg a fej irányít. :)
ReplyDeleteNeked is szép napot Jé. Néha nagyon tudlak irigyelni. :D :D
Elárulok egy titkot:) Mivel alapból vitatkozni szerető ember vagyok, folyton a másik oldalt védem, és hát veled szemben (a blogokban mutatott arcoddal szemben) mindenképpen a pozitív oldalt kell képviselnem. Szóval nem vagyok én sem ennyire pozitív, bár az igaz, hogy törekszem rá:) Talán majd ha elhülyülök és már nem fogom látni a világot a maga valóságában, akkor teljesen ez a pozitív oldal leszek, de még várnom kell pár évet az agyritkulásra. Na de addig... egy dolog biztos: nem valami kellemes dolog rosszul érezni magunkat. Csíííz:)
ReplyDeleteNincs is ezzel semmi baj. Rosszul érezni magunkat nem jó. Én is az agyritkulásra várok. Addig néha írok egy-két depis bejegyzést. (Vagy talán kicsit többet.) Azért a zsilettet nem kell még elzárni előlem. ::))
ReplyDelete