Szelektor

Azt mondta a diákjaim egy része, hogy az utóbbi időben morcos vagyok. Ezt a minden félévben kitöltetett kérdőíven mondták. És azzal együtt is, hogy ez egy marha hasznos kérdőív, eléggé szar kedvem lett tőle. Akkor ezek szerint igazuk van.

Persze lehetne mentegetőzni, hogy igen, nehéz jó pofát vágni, ha nem vagyok mindazzal elégedett, amit magam körül látok, de tényleg semmi értelme nincs, mert olyan ez, mint a boltban, hogy a vevőnek mindig igaza van.

Most mit mondjak, ember vagyok én is. De megígértem nekik, hogy megpróbálok változtatni, és amikor nem rájuk vagyok dühös, akkor azért mosolygok. Szerintük több viccet kellene mesélnem megint. Próbálok.

Az jutott eszembe erről az egészről, hogy amikor tanítani kezdetem, akkor a kollégáim elkönyveltek valami komoly nőnek. Aztán elmentünk tantestületi kirándulásra Erdélybe, és szétröhögtük az agyunkat. Sokan csodálkoztak.

Pedig szeretek jókedvű lenni. Sokkal jobban áll, mint amikor búvalbélelt pofával vánszorgok fel és alá. Majd jókedvet kérek névnapomra ...