Beszámolok

(jovike fotója)
Tulajdonképpen biztosan lenne értelme beszámolókat írni. Amit most írtam, annak viszont a világon semmi értelme. Ez van. Nem volt választásom.

Meg kellett volna mondanom, mi volt az egyes és ötös érdemjegyet szerzett diákok aránya. Például. Ehhez kaptam négy tanártól valamit. A tízből. A főnökömtől annyit, mennyien buktak.

A többi pontban hasonlóan.

Megmondom, mit csináltam, azt is, miért. Rizsáztam egy oldalt. Már ami ezeket a kérdéseket illeti, amikkel nem tudtam mit kezdeni. Nem vagyok rá büszke egyáltalán. Még az egyetemen volt egy vicces amerikai tanárunk, kedveltem. (Pár évvel később kitették a tanszékről, mert akkor már állítólag be sem járt órákra.) Már nem emlékszem, mi volt a kurzus címe, de volt egy feladat, amikor rizsázni kellett. Bullshitting - mondja az amerikai. Volt belőle dolgozat. Ötöst kaptam a kecsua világkép és a kecsua építkezési szokások összefüggése témában. A készség megmaradt.

Nem mondom, hogy nem bánom ezt az egészet. Sajnos viszont tök mindegy, mert ahogy ti nem, más se olvassa majd el soha. Se Bridge, se a fenntartó. Odacseszik mellékletben az értekezlet anyagaihoz, aztán valami polcon köt ki, ahonnan öt év múlva a kukába hajítják. Azért nagyon kíváncsi lennék, ha ezeket valaki egyszer elolvasná, menne-e előrébb a hazai közoktatás helyzete.

Ja, és fáj a fejem. A gyomrom helyén meg egy lyuk van. És most már nagyon szeretnék rágyújtani. Ha kapnék levegőt.