Sunday, February 27, 2011

Somnia

Olvasni próbáltam, és gondolkodni azon, ha másnak lehetnek látomásai, nekem is lesznek-e, de nem nagyon ment, mert minél hosszabban néztem azokat a mondatokat, annál kevesebbet értettem belőlük.
Azt sem hallottam, hogy megérkezett, hogy már ott van velem. Csak az első tétova simogatásnál eszméltem, de tiltakozni akkor már nem volt erőm. Átölelte a derekam, végigcirógatta a csigolyáimat fel, egészen a nyakamig. Eljátszott egy homlokomba lógó hajfürttel, szorosan magához ölelt, aztán hosszan belesóhajtott a nyakamba.
Többre nem emlékszem. Egy óra múlva ébredtem egy kicsit fejfájósan.
Mint egy elsietett első csók után.

No comments:

Post a Comment