Pöcc

Vigyázat, a bejegyzés csúnya szavakat tartalmaz. Akit ez idegesít, ne olvassa tovább.

Van ez a jó kis film, az Összeomlás, amiben a Michael Douglas alakította William Foster egyszer csak bepöccen a világra. Ezt érzem én is.

Mindaz, amiről most írok, nevetséges. És értelmetlen.

Tegnap végképp túlcsordult a munkahelyi pohár, aminek az utolsó cseppje az volt, hogy nem jutottam naptárhoz. Illetve határidőnaplóhoz. Marhaság, tudom.

Az van, hogy szeretem, ha van egy kisalakú határidőnaplóm, aminek a végében van egy kis papírzseb, ahova ügyesen be tudok rakni pár életfontosságú cetlit. Minden évben így február táján egy naptárkiadó elsózza a maradékot az iskolákba, ami tök jó, mert olcsóbban lehet hozzájutni a naptárakhoz, sőt, mindig nagyon szépeket hoznak. Ezért nem vettem idén januárban sem, gondoltam, majd itt találok kedvemre valót. Tegnap délután aztán szomorúan konstatáltam, hogy a naptáras megjött, de mire én délután oda jutottam, hogy megnézzem a kínálatot, már csak néhány Muppet Show mintás határidőnapló árválkodott a ládában. Hát jó, nem szóltak, hogy megjött, biztosan keveset hoztak satöbbi. Szomorkodtam.

Aztán TSB elmondta, hogy a naptárak már múlt héten megjöttek, de az igazgatóasszony utasította a titkárnőket, hogy húzzák hátra a ládát, nehogy a tanárok észrevegyék. Majd ezen a héten kirakják ...

Na, ebben az iskolában most így mennek a dolgok. Ezer szerencse, hogy Magyarországon nehezen lehet lőfegyverhez jutni. A kurva életbe.

Most már nem tudom visszafogni magam, és idéznem kell:

"Nagyon antipatikus volt akkor is. Egy rohadt, sunyi, agresszív, kicsinyes, bosszúálló picsa. Lehet őt utálni, csak egy kis szív kell hozzá." Köszönjük. Ez a három mondat örökre velünk marad.