Fánkokról és szalagokról

Szerintem én áldozatos vagyok. Már persze leginkább akkor, ha erre rákényszerítenek. Ma például egy copfos nyolcésfeles. Vidáman szaladt felém az udvaron, és miközben utánozhatatlan hangon ordította a két ügyelő pasinak, hogy 'Dícsértessékajézuskrisztus', már ott is volt, hogy a nyakamba ugorva hadarja: 'Ugye nem baj, hogy vállaltam, hogy holnapra sütsz farsangi fánkot?'

No, itt most nyílt színen szeretném cáfolni azt a rólam némiképpen tévesen, bizonyos gasztrokatasztrófákat bemutató posztjaim okán, kialakult képet, miszerint nem boldogulok a konyhában. De, sőt. Ámbár a boldoguláshoz annyiban köze lehet a dolognak, hogy boldogan jobban főzök.

De ne kanyarodjak el. Tehát nem főzök rosszul. Néha jól is. Csak van ez a fánkizém. Ez az antifánk génem. Öröklött.

Én soha életemben nem sütöttem fánkot. Még csak nem is szeretem. Egyetlen fánk tudott némi szánakozó érzelmet kiváltani belőlem, még Amerikában a Halloweenkor árult kistökmintás . Abból ettem kettőt. Annyira megsajnáltam.

Tehát ma este fánkot sütöttem. Szeretném mondani mindazoknak, akik még soha, hogy ne dőljenek be a neten a fánksütést egyszerű kis délutáni elfoglaltságnak beállító weboldalaknak. Mert a dolog egyáltalán nem egyszerű.

Először is gyanútlan (vagy gyanakvó) elkövető dagaszt és keleszt. Mint kés a vajban. Majd kinyújt. Rendben. Jön a szaggatás. Hmm. Mivel, mint kiderül, nincs fánkszaggatója. (Különben is, mi a jó rohadt élet az a fánkszaggató???? Mindegy, nagy pogácsaszaggatója sincs. Volt, de elveszett.) Vagyis virágmintás linzerszaggatóval. Pihentet. A fánkok kicsit gyanúsan laposak.

A lényeg a sütés, mondja a hobbirecept. Először alacsony hőfokon fedő alatt, aztán fordít, magas hőfokon fedő nélkül. Jó, csak mondom, van 36 fánk ugye. A serpenyőbe mondjuk 8 fér. Akkor kis fejszámolással kiderül, egyszerre nem lehet sütni. De aki a receptet írta, az hallott kerámialapos tűzhelyről??? Mert a gázon visszaveszem a gázt, meg rátekerem, meg bűvészkedek a lángokkal és a szalagosodó fánkkal, mint Merlin, de ... Na a fedő bepárásodik. Meddig sütünk egy fánkot? Nem tudom. Improvizálok.

A helyzet a következő. Eddig is utáltam a farsangot. A fánkok elkészültek. Hajaznak valami kicsit túlsült pogácsákra. Szalag nuku. Nem is értem. Túl sok volt az olaj? Megsült a fánk dereka is. Mindegy majd azt mondom a gyereknek, bahamai farsangi fánk. Vagy hmmm, brazil inkább.

Egyébként valamire a fánksütés is jó. Egyrészt a kulturfitnesszben megint belezsongta a fiú a fülembe, hogy 'Mikor nézhetek majd rád?', és nem, nem a fánkra gondoltam akkor egyáltalán. (Amilyen egyszerűcske ez a kis dal, annyira a fülembe másznak a sorai.) Másrészt az sem kizárt, hogy Greenaway az én konyhámban forgatja jövőre a Fánkokba fojtva című új filmjét.

Nem, képet nem teszek fel, nem alázom magam.

Ja, ha minden fánkra kötök egy kis szalagot, az számít? TSB?