Az a helyzet, hogy nem mennek a dolgok. Pedig tényleg nem vagyunk az a HP kategória pedagógusban, itt tanítunk ebben a vidéki középiskolában, lassan azt kell mondjam, évtizedek (brrrr) óta, de ilyet még nem éltünk.
Bemegyünk, kijövünk, tartjuk az órákat rakásra, de szeretett diákjaink agyszerkezetében nem tudunk változást létrehozni. Ha lenne diákhoz kötött EEG, az a tananyaggal kapcsolatban (és mindegy ám, mi az!) kábé ezt a képet tudná produkálni:
--------------------------------------------------------------
Tényleg, nem vagyok én telhetetlen, elég lenne hetente egy óra csoportonként, amikor valamiféle érdeklődésre utaló jelet lehetne kiolvasni a tanítványok szeméből. De nincs.
Tegnap aztán, a korszakalkotó piaci rés felfedezése mellett VM-mel megfejtettük a mai tanár-diák viszony alapvető problémáját. A gond az, a diák a Facebookon van, a tanár meg nem. Neeem, ne tessék itt arra hivatkozni, tudja ám a tanár is, hogy kell lájkolni, meg megosztani, meg kommenteket írni, és délutánonként tananyaghoz is kapcsolódó linkekkel szórakoztatja barátait és üzletfeleit. A felkészültebbje még bannolással is próbálkozik, de nem ez a dolog lényege.
A lényeg az, hogy a diákok nagy százaléka oly módon magáévá tette ezt a fajta kommunikációs formát, hogy KÉPTELEN más módon kommunikálni.
Ez már valóban az azonnali hozzáférés és megosztás generációja. De lássuk be, nem meglepő, hiszen vannak diákok, akik kizárólag az alvásra szánt néhány órát töltik a Facebooktól távol. Így élnek. Akkor az iskolában sem lehet ez másképpen. Ami eszükbe jut, azt azonnal kiteszik a falra =kimondják, azonnal kommentelnek = beszólnak egymásnak, lájkolnak, felnyomnak egy vonatkozó linket, esetleg képeket osztanak meg. Hogy néz ki kérem az ilyen Facebook élet és kommunikációs stratégia az iskolában? Leírom. Ma kipróbáltam, le lehet-e fordítani a tanári utasításokat és beszólásokat FB nyelvre. Az eredmény kétséges.
Felhasználók: T= tanár, D1-16=diákok 1-16
Fali aktivitás:
T: belinkeltem a tankönyv 78- oldalán a 3. feladatot
D1-16: diszlájk
D1: De atom buli volt tegnap.
D8, D3, D4: lájk
D3: Csoda betaláltál vaze :) :)
D4: Nem miattad jött :P
T: diszlájk
T: belinkelem a hangfelvételt
D5: Hol tartunk?
D4: De hülye vagy... (D8 lájk)
D11: Bakker, belement a fogamba egy húsdarab.
T: D11 ne offoljon az órámon, mert bannolom.
(D4,D9,D3: lájk)
D14: Haza akarok menni.
T: Én is.
(D4, D5, D6 lájk)
D9: De poénos ma a tanárnő!
(D12: diszlájk)
(D1,D2,D4,D23:lájk)
D12: Köcsög D23, te nem is ebbe a csoportba jársz!
(D23 : komment törölve, D23 eltávolítva)
T: Foglalkozhatnánk végre a feladattal?
(D16: diszlájk)
T: D16, olvassa akkor Ön, látom érdekli.
D16: ( komment törölve, felhasználó majd az év végén)
D4:Látom magam a tükörben!!!
D2: De hülye vagy!
D3, D10: De cukiii vagy. Szeriiiii XDXD
T: Diszlájkolom mindannyiukat.
D3: De tanárnő, miért beszél ma ilyen furcsán?
T: Nem beszélek, kommenteltem.
D3: lájk
D8: Vaze, hogy kell letiltani a tanárokat?
D9: Privászi szettingzbe belemész, ott kilövöd.
D2,D3: giga lájk
D10: De hülyék vagytok bazmeg, ezt még látja.
T: lájk
T: a házit felraktam a profilomhoz, a szóanyagot guglizzák meg, a projekteket péntekre mélen kérem.
T: ja, és holnap szódolgozat XDXD
D1-16: gigadiszlájk
D4: ezt a szar órát.
T: tiltson már végre le!
D10, D4, D5: lájk
T2: Na, mi van, szar órát tartottál?
T1: Tulajdonképpen fogalmam sincs. Eléggé meg voltak zavarodva.
Na így. Megbeszéltük, április elsejére csinálunk helyes kis like, dislike táblákat, meg komment táblákat, meg emotikonokat. Legalább egyszer mi is jól szórakozunk.
Hát, én kurvajót röhögtem, de most akkor magyarázd el, mit csináltál pontosan, úgy, hogy én, a tanar is értsem. :)
ReplyDeletetudod Zé ezer szerencse az, hogy sosem akartam tanár lenni.... (miért is ?) Mert akkor sem lennék már tanár - helyette kb. 12 éve ülnék a Csillagban......
ReplyDeletemarhaság.... ez pozitív.
ReplyDeleteGofri: A diszlájkot, meg a lájkot mutattam, a többit verbalizáltam. És mindig mindent lereagáltam. Fárasztó voltam és bunkó. :)
ReplyDeleteSasó: Dehogy lennél. ;)
Azannya, már itt tart a közokt? Like!
ReplyDeleteÉn úgy emlékszem, diákkoromban nem rakásra tartották az órákat, hanem tettek róla a tanáraink, hogy érdekes legyen amit előadnak.
ReplyDeleteA későbbiekben találkoztam nem ilyen tanárral, azt diszlájkoltuk - az adott iskola illetékes vezetőjénél. Amikor ennek ellenére is megpróbálták megtartani, bizony sztrájkoltunk azonnal, míg el nem távolították az iskolából.
Ja, hogy azt mondod, öreg vagyok? Igen. Nem a "demokratikus" időkben volt. Viszont működött.
@Bognár László: Dehogy tart itt, viccelünk. :)
ReplyDelete@NessieGraf: :) Persze, hogy tettek. Most is teszünk róla, bár én pillanatnyilag nem tudom megmondani neked, öreg vagyok-e vagy fiatal. Is.
Amiről írtam már néhányszor, és amiről gyakran beszélünk, és aminek ez itt egy humoros(nak szánt lecsapódás) az az, hogy a tanárnak mindenképpen meg kell újulni, meg kell találni az utat a diákokhoz, hiszen erre szerződött, erre esküdött fel (most tényleg, tesznek manapság még esküt a tanárok?).
Ez nem könnyű. Gondolom, régen sem volt az, ennek ellenére ebben a pillanatban olyan kommunikációs szakadékot tapasztalunk a diákjaink és közöttünk, ami veszélyes. Az eredmény szempontjából. Hogy ezt mondjuk egy elitgimnázium motivált diákjai között is lehet-e érezni, azt nem tudom megmondani.
Amit mi tapasztalunk, az egy, az eddigi koncentrációs képességektől való nagyon lényeges eltérés. A mi kis elméletünk szerint ez a változás nagyon sokban köthető a mindennapi internetes kommunikációs formák elterjedésével.
Hogy mi működött régen, arról természetesen van fogalmam, hiszen gyakorlatilag negyven éve közoktatási intézményben töltöm az időm nagy részét. Hogy mi működhet most, az szerintem a most problémája. Most kell megoldani. Hiába mondom vágyakozva, hogy elsős koromban hátratett kézzel ültem a padban.
Ami meg a (nem) "demokratikus" időket illeti, azt nem biztos, hogy pontosan értettem. Erről csak annyit tudok mondani, hogy a demokrácia nagy rajongója vagyok. Legyen az társadalom, legyen az oktatási intézmény. A demokratikus idők az én időm. ::))
Bocsánat: lecsapódása, illetve elterjedéséhez.
ReplyDeleteÉn örülök annak, hogy olyan tanár ismerőseim vannak a neten, mint Te, vagy mondhatom bátran Myrtille-t is, aki bloggal-blogban is tanít, nem kötelező nála a füzet...
ReplyDeleteVagyis a hamu alatt a legjobb tanárok értik, hogy miről szól ennek az évszázadnak az eleje, vagyis tudnak az információs korszakról, annak eszközeiről és nem feltétlenül múlt századi viseletbe bújt rangos tanerőktől várják a tanügyi tanácsot, s nem sminkelt germanizmusban gondolkoznak, hanem a jelenidejű tapasztalataikkal, az életükkel.
Manapság vacak tanárnak lenni sem egyszerű, igazi tanárnak lenni meg egyfelől meglehetős büntetés, másfelől viszont izgalmas és szép!
Ami engem izgatott, az a negyven év a közoktatásban. Nos, a mi Izánk úgy lehet negyven éve a közoktatásban, ha azon nyomban, ahogy lehetett bevitték az oviba és kértek egy kis protekciót, hogy ott is hagyhassák. Mert év vesztes. De elképzelhető. Nagyon necces, de elképzelhető. Ha azonban csak 39 az évek száma, akkor is ott a kommunikációs szakadék. :)
ReplyDelete@Laci: Köszönöm. ::))
ReplyDelete@Lucifer: Egyrészt bölcsődés is voltam, tehát több, mint negyven, drága apa. Izé, negyvenegy. Ha két éves koromban kezdtem járni. És nem hagytak ott, de azért az napi 6-8 óra ám. :D
Zé, élveztem a fércbukk nyelvű minidrámádat, egyben sajnálom is, hogy ilyen helyen kell dolgoznod. (Hat-hét éve lehetett, hogy megjelent Salinger Richárd: Apám beájulna c. könyve. Alig valamit értettem belőle, ezért kijegyzeteltem, és az unokáim elé tártam tudatlanságom bizonyítékait.Mindent elmagyaráztak, mellette éreztem, hogy furcsa tiszteletet váltott ki belőlük a kíváncsiságom.) Zé, nincs minden veszve!! :)
ReplyDeleteZseniális ez a poszt. Lájkolom piszkosul! :)
ReplyDeleteKöszi Akimoto, remélem én is. :)
ReplyDeleteTrendo, ne túlozz! ::))