Nem tudom a megoldást, így másoktól várom, kérem szépen, tessék az én időmet megpróbálni hatékonyabban beosztani.
Adott ugyebár kétszer 24 óra a hetek végén. Ezt kellene beosztani.
És itt a lista:
Kötelező elemek:
alvás: 2X6 óra
főzés, mosogatás: 2X3 óra
takarítás: 3 óra
rendrakás: 2 óra
mosás, vasalás, teregetés: 6 óra
gyerekek: 2X3 óra (Ez fejenként naponta ugyebár egy órácska, ez azért a minimum, amibe egy Gazdálkodj okosan már nem fér bele.)
bevásárlás: 2X1 óra
sport 2X1 óra
séta, kirándulás, családi együttlét: 2X2 óra
készülés a következő heti órákra, dolgozatjavítás: 4 óra.
Marad összesen 1 óra a hétvégén, amikor szabadon választható tevékenységbe foghatok, azaz felhasználhatom a következő tevékenységekre:
olvasás,
délutáni szunya,
elmélkedés a világ dolgain,
varrás,
baráti és rokoni kapcsolatok ápolása (e-mail, skype, Facebook, közös vacsi, diszkrét berúgás stb.)
szex,
információgyűjtés a neten,
távolbanézés,
szakmai épülés stb.
A sor végtelen, az idő véges, ha valahol elcsúszom az időbeosztással, a hétvégének annyi.
Nem tudom a megoldást, de szívesen várom az ötleteket, hogyan lehet úgy megbuherálni az időt, hogy adott esetben legalább szombaton sikerüljön hat óránál többet aludnom, fél óránál többet olvasnom, esetleg fél év után befejeznem Bori ágytakaróját.
baráti segítség: ahogy régen mondták nekem - akkor, amikor még építettük a kommunizmust, és "suttyó" aknász voltam - a nap 24 órából és egy éjszakából áll!!! Tehát matematikára fordítva. Az éjszakát, ha csak 7 órával számolom, akkor is az +14 óra.... (hát még a 12 órással számolva :))
ReplyDeleteMeg kell öregedni! Akkor már akár időmilliomosok is lehetünk, de minek?...
ReplyDeleteJaj Sasó, akkor kérek egy varázspálcát is. :)
ReplyDeleteFlora, nem jó időmilliomosnak lenni??
Főzés, mosogatás, takarítás, rendrakás, mosás, vasalás, teregetés = 17 óra. Ezekből nem lehet outsource-olni valamekkora részt a b. családtagoknak? Már csak saját épülésükre is.
ReplyDeleteValamennyit szoktam is, pölö a nagylány lelkes fürdőszoba-takarító. :) A porszívózást általában ki szoktam utalni legalább a saját szoba erejéig. Fiúgyerekkel meg próbálom megszerettetni a vasalást. Ez eléggé munkás, mert a rábeszélés kábé annyi idő, mitn a tevékenység maga. Na így van, hogy néha azért olvasok is, meg nézem a távolt a tóparton. ::))
ReplyDeleteCsak az álmodik a korlátlan szabad időről, akinek szinte nincsen... Mindig az alternatíva az inspiráló. Az örökkévalóságról is a halandók álmodnak.
ReplyDeleteIsmertem egy öregembert, aki előre beosztotta a hetét, hogy minden napra "jusson" tennivaló...
A hiány vágyakozást szül. A vágyakozás művészetet teremt. Azt hiszem pont erre jutottam tavaly a virágok kapcsán. :)
ReplyDeleteAzt hiszem, nagyon igazad van... Csak egy csipetnyi tehetség kell még mellé...
ReplyDeleteNeked is, mert mondjuk teremthet. Vagy gyakran teremt. De végül nem mindig. :)
ReplyDeleteNehéz meghatározni, hogy mi is a tehetség, különösen magunkat illetően. Másokról könnyebb megállapítani, s ez számomra mindig lelkesítő dolog. Ha rólam tételezi fel valaki (előfordult néhányszor), mindig kétségek fognak el: ha ismer személyesen az illető, nem lép-e közbe valami egyéni szimpátia; esetleg eléggé hozzáértő-e az illető, vagy csak emocionális étékelésről van szó, amit nagyon megköszönök, de "hitelesítésre" kevés...
ReplyDeleteNehéz ügy. Egyrészt innen a blogírói álnév is...
Egyáltalán magunkat illetően van-e jelentősége? Másokkal kapcsolatban mindig sokkal egyszerűbb a dolog.
ReplyDeleteAmit meg mások rólunk, nos, mivel a tehetség önmagában, ha nem is semmi, messze nem minden. Úgyhogy legtöbbször elég egy mosoly is, nem lehet ezzel mit kezdeni. Én a magam részéről hajlamos vagyok Doktor House-zal egyetérteni itt is. 'Everybody lies.'
Az embernek arra van ideje, amire fordítja.
ReplyDeleteEgyszer beszéltem egy holtfáradt anyával, aki elpanaszolta, hogy minden energiáját és idejét a gyerekeire fordítja, mégis úgy érzi, a család lassan szétesik. Aztán a gyerekekkel is beszéltem. "Anyánk ránktelepedik, nem hagy élni, már alig várjuk, hogy elmehessünk valahová." - mondták, igazságtalanul és őszintén.
Tegyél félre mindent, aludd ki magad és állj neki Bori ágytakarójának, ha azt hiszed, pont azt szeretné. Vagy Te. :)
Telepszik rájuk a fene. És nem. Az embernek nem arra van ideje mindig, amire akarja, hogy legyen. Illetve vannak olyan periódusok, amikor nem. Tudom, legyek türelemmel.
ReplyDelete