Sunday, January 9, 2011

Hullám

Néha, így tél végén bekúszik egy tavaszi csók. Inkább februárban szokott, jól megbolondítva a sárgavirágú bokrot az iskola előtt, aztán faképnél hagyja, mint az egyhetes szerető. A bokor meg duzzog, persze, aztán visszaalszik télire. Majd tavasszal úgy ébred megint, hogy nem is tudja, már volt egyszer tavasz, vagy csak álmodta.
Ilyen. Mint egy nagy hullám. A tetején süt a nap. Kellene egy szörfdeszka, amin átsiklok tavaszig. Vagy egy csók.



4 comments:

  1. Ha téli jázmin, az már virágozhat ilyenkor

    ReplyDelete
  2. Nahát! Növénylátnok vagy másodállásban??? Tényleg téli jázmin, most már én is tudom. Köszi. :D

    ReplyDelete
  3. "Nagy a zacskó, kicsi a fánk
    Ami eddig volt csak hazugság volt
    Mutogat, mutogat, mutogat rád
    Ami eddig volt csak hazugság volt.
    Csókot, csókot, csókot akarunk
    Csókold már meg, hogyha szereted.
    Hogyha szereted,
    Csókold meg egy jó nagy kővel.

    Gurul a kő, repül a nehéz kő
    Amikor fejbevágott majd megtudod milyen kő.
    Egy kicsit rád lép, rád lép,
    Rád lép a fejedre
    Ha rászakad
    Ahogy a madarak
    Repül a nehéz kő.

    Ez a liba nyaka, ez a kés
    Gá-gá! Hová mész?
    Jaj de csúnya a világ
    Gá-gá! Meghalnak a libák.
    Csókot, csókot...

    Üss a fejére a lapátnyéllel!"

    ReplyDelete
  4. Most merjem megkérdezni, hogy a libának van-e köze ehhez a Biedermannhoz? ;) Különben nem vagyok Republic tudós, google kellett hozzá.

    ReplyDelete