Ennyi oldal. Ennek ellenére azt kell mondjam, számomra Schätzing nem tud túl sokat írni. Minden könyvét úgy teszem le, hogy értem én, hogy valahol már be kell fejezni a történetet, de pont most?
Pedig kerek, jól felépített a Limit is. De annyi minden van benne ...
Műfaját tekintve egy science-fiction krimi. A cselekmény 2025-ben játszódik, és egy tervezett merénylet történetét járja körül. Ennek kapcsán aztán Schätzing belemászik a kínai történelembe, a fosszilis energiahordozók utáni hajsza végkifejletébe, az olajkonszernek csillapíthatatlan étvágyába, a környezetvédelembe, afrikai puccsokba, Konfuciuszba, az űrkutatásba, az alternatív energiaforrásokba, meg még ki tudja mibe nem.
Jól felépített, izgalmas krimi. Alapos történelmi kitekintés. Felkészült háttér az energiakutatás témájában. Érdekes karakterek. Magával ragadó cselekmény.
Gazdag és szórakoztató könyv egyszerre. Mégis, mégis, az erkölcsi kérdések boncolgatása talán a legfontosabb szál, ami a cselekmény alatt végig a fejemben motoszkált. A felszínen kínai hekkerek, egy szájbernyomozó, celebek és olajmágnások, az új energiahordozó főpapja, igaz és álnok űrhajósok, odalent, az alapoknál pedig a limit.
Mi a határ? Lehet-e határt szabni az emberi kapzsiságnak? Elég-e a világgazdaság egyensúlya vagy a politika, az egyéni érdekek, a pénzsóvárság, a hírnév, a teljesítmény iránti megszállottság nem engedi az egyensúly fenntartását.
Frank Schätzing javíthatatlan moralista. Az első igazán nagy sikert arató könyvében, a Rajban sem volt ez másképp, de a nagy kedvencemnek, a Híradás egy ismeretlen univerzumból címűnek is az egyik fontos kérdése az emberi felelősség.
Amíg a jó írástechnika, az érdekes és szövevényes cselekmény, a jó megszerkesztettség már önmagában is olvasásra érdemessé teszi a könyvet, az igazi plusz, Frank Schätzing alapossága. Shätzing minden bizonnyal éveket töltött kutatással, mert mindennek nagyon alaposan utánanézett. Az ankangoktól kezdve a kőolaj és földgáz üzletágon keresztül a holotechnikáig. De nem is sorolom.
A Limitben az a jó, legalábbis szerintem, hogy a sok belepasszírozott anyag ellenére mégiscsak egy nagyszerűen megírt történet. Az már egy más kérdés, hogy elgondolkodva ezen a történeten, teszünk-e mi bármit is annak érdekében, hogy az emberi faj ne csupán kósza ötlet maradjon az univerzum történetében. Hogy sikerül-e valaha határt szabni önmagunknak és vágyainknak. Hogy megvalósítható-e bolygóméretben a konfuciuszi egyszerű élet .
Gilbert, a férjem, a science-fiction nagy szakértője volt, kritikák, esszék szerzője, sőt, még sok minden állt előtte, ha 56 évesen el nem viszi a rák... Minden tanulmányán átrágtam magam, de legnagyobb bánatára egyetlen ilyen műfajú regényt sem bírtam elolvasni... Minden csodálatom a tiéd!
ReplyDeleteFrederick Fossythe-tal vagyok úgy, mint Te ezzel a Snecivel :) Nagyon imponáló, ha valaki a rögeszméihez képes nagy apparátussal hatalmas anyagot összegyűjteni :)
ReplyDeleteFlóra, gyógyíthatatlan sci-fi olvasó vagyok. Egészen pontosan meg is tudom mondani, mikortól. 1991 januárjában beültem egy kis terembe egy kis amerikai egyetemen. Egy nagyszerű, széles látókörű professzorhoz. Frank Scafella megérdemli, hogy ne felejtsem el a nevét. Csodálatos novellákat és regényeket olvastunk.
ReplyDeleteAzóta már túl Asimovon, túl Clarkon, túl Wellsen, nem szűnök örömet találni ebben a műfajban. A tudomány is vonz, talán ezért.
A férjed, gondolom, franciául írt, így nem sok esélyem van, hogy el is tudom olvasni a kritikáit. Ezt sajnálom.
Trendo, azt akartam írni, fogalmam sincs, ki ez a fickó, de aztán volt annyi eszem, hogy megnézzem, miket írt. A sakál napja. :) De milyen jó kis könyv az. Elhiszem, hogy rá vagy gyógyulva. ::))
A sakál napja az a könyv és az a film, aminél az ember nem tudja eldönteni, hogy melyik a jobb, a könyv vagy a film. Mindkettő remekmű. Egyikből sem lehet egy sort, egy képet sem kihúzni, ill. hozzátenni, úgy zseniális, ahogy van! Ritkaság!
ReplyDeleteAzt a fontos dolgot nem mondtam, hogy a blogod oly mértékig gondolatébresztő, hogy be fogok szerezni Schätzinget. Vágyaim szerint ez internetről letöltött lenne, majd meglátjuk. Még nincs E-book-om, de dolgozom a megoldáson.
ReplyDeleteNem sci-fi, de ha angolul olvasol, ajánlom John Irving-t a figyelmedbe! Ne a Garp-ot olvasd el, az a leggyengébb műve - szerintem.
Hogy vagy, meggyógyultál? (A sci-fiből én ki. Lehet, tudnak már újat mondani.)Az ajánlásod biztató.
ReplyDelete@turdus merula: Valóban. Kevés ilyen film van.
ReplyDeleteNem tudom, mennyire lehet neten hozzáférni Schätzinghez, de meg kell próbálni. Nekem mindhárom könyve megvolt, de a Rajt a 'Hagyjunk el egy könyvet' mozgalom égisze alatt valaki végleg magához vette. Remélem nem lustaságból, hanem mert tényleg megtetszett neki. John Irving? Jó. Felveszem a listára. :)
@ Akimoto: Nem tudom. Sokkal jobban vagyok, de olyan, mintha valami nagy betegségből gyógyulnék. Talán holnap már elenged dolgozni az orvos, ha ma délután meghallgat. Egyelőre gyengének érzem magam, de majd csak alakul. És te? Remélem te is gyógyulsz. :)
Mit hallott az orvosod? ( Letelt a három hetem, és tényleg vége. :))
ReplyDeleteNekem még van belőle. A helyettes orvos szerint legalábbis. Mindenesetre csütörtöktől feltételesen szabadlábra lettem helyezve. Meglátjuk, bírom-e.
ReplyDelete