Elég régóta nem volt Gyémánt Kör ülés. Nem is tudom, talán még egy hónapnál is régebb óta. Épp itt volt az ideje. Tulajdonképpen éppen erről beszéltünk. Az időről. Vagy hát is.
Vagyis arról, hogyan és milyen érték kapcsolható az időről alkotott fogalmainkhoz, a türelemhez, a cselekvésképtelenséghez. Arról beszélgettünk, az azonnali hozzáférés generációjának árnyékában mit is lehet mondani. Hogy van-e értékvesztés. Vagy nem értékvesztés van, hanem változás. Hogy hogyan is értelmezzük a ma egyre gyakrabban megjelenő azonnal! fogalmát, szemben a kivárás, az átgondolás, a türelem értékeivel szemben.
Mert hogyan is érdemes eltölteni a ránk kiszabott néhány évtizedet? Várni, kivárni, nem elsietni, az indulatoktól, közvetlen előnyöktől elvonatkoztatva a távolba nézni ... Vagy? Kihasználni az egyszeri lehetőségeket, a mostnak örülni, úgy élni, hogy a mostban találjuk meg a számunkra megfelelőt, mert most élünk, és talán holnap már nem fogunk ... Hiába gondolom, hogy mindkettőnek van létjogosultsága, ha a türelemből néha elegem van, a hirtelen előnyök meg ostoba lépésekre kényszerítenek.
Nem jó és rossz felosztásban gondolkodtunk, hanem a miérteket kerestük. A klasszikus 'keresztényi' értékrend alkonyát látjuk? A nők emancipációjához van ennek köze? Mi a férfi és a nő feladatvállalása között a különbség? Hova lettek a gyermekeiknek örülő joviális családapák? Csak itt nincsenek a mi közelünkben vagy ez valami országos kórság? Esetleg európai betegség?
Nem tudtuk meg önmagunktól. Majd olvasunk hozzá valamit. A ajánlott valami könyvet a változásokról, de sehol sem találom. Valamire rosszul emlékszem ...
Tanulság: Prosecco-ra ne igyunk vörösbort még akkor sem, ha jól fest a pezsgőspohárban. Sőt. Prosecco-ra már ne igyunk semmit.
A mai felgyorsult, felfordult időben még nagyobb szükség van az ilyen kérdésfelvető összegyűlésekre. Szükség van a mások gondolatainak katalizáló hatására, hogy új támpontokat kereshessünk egy megváltozott értékrendben, esetleg megvizsgáljuk, van-e valami megrendíthetetlen, amire támaszkodhatunk...
ReplyDeleteHa nem volnál ilyen messze, mondanám, hogy társulj be. Így ugyebár csak virtuálisan tudsz. :)
ReplyDeleteKöszönöm a szíves tájékoztatást. Meg is osztom. P.Waczlavik – J.H. Weakland – R. Fisik: Változás; Gondolat, Bp. 1990.
ReplyDeleteA nagyon távolba nézés nekem nem megy.Valószínű azért mert öregszem. A visszafelé nézés még nem igazán időszerű,ahhoz nem vagyok még elég idős.
ReplyDeleteTehát: "mostnak örülni, úgy élni, hogy a mostban találjuk meg a számunkra megfelelőt, mert most élünk, és talán holnap már nem fogunk ..."
Vasárnap olvastam el, majd néztem újra a Holt költők társaságá-t. Éppen ez a kérdés motoszkál bennem. A "Carpe diem" mellett döntöttem.
Értelek. Mégis nehéz keveset bízni a jövőre.
ReplyDelete