Az előzetes alapján valami fergeteges vígjátékot vártam szívszorongatóan megható jelenetekkel. Ehhez képest ... A történet röviden annyi, egy húsz éves házasság zavarosodni látszó állóvízét kavarja fel egy harmadik, a két kamasz gyerek kicsit lázadozik, a szülők egyszerre küzdenek megkopni látszó érzelmeikkel, a gyerekekkel és öregedő önmagukkal. Kicsit vérszegény. A nagy dobás a dologban az lett volna, hogy ez egy leszbikus házaspár, a harmadik pedig nem más, mint a spermadonor.
Sokáig nem is tudtam kitalálni, mi a bajom ezzel a filmmel, aztán úgy a huszadik perc táján azért rájöttem, hogy annyira klisékből építkezik, hogy borzalom. Fogalmam sincs, a rendezőnő miért gondolta, hogy egy heteroszexuális házasság szerepeit kell kiosztania a szereplőknek, csak leszbikussá lefordítva. Persze tudom, lehetne az az egészből a tanulság, hogy hát "náluk" sincs ez másképp, lám, lám. Fene tudja, nekem ez kevéske. Vannak benne persze poénok, amik pont ebből táplálkoznak, hogy az ember ráismerhet a férje reakcióira Anette Beningben, de és? Mi ebben a nagy szám? Azon kellene csodálkoznom, hogy ezt egy nő is tudja hozni? Ugyan már! Egyszerűen nem szeretem, ha valami ilyen didaktikusra van lefordítva nekem. Még akkor sem, ha minden bizonnyal vannak olyan leszbikus párkapcsolatok, ahol ilyen "te vagy a férfi, én a nő" kiosztással élnek. Csakhogy ahogyan a heteroszexuális házasságokban sem feltétlenül az a helyzet, hogy a "férfi feladatokat" a férfiak, a "női feladatokat" meg a nők végzik, hát ne kelljen már ilyen laposan egyszerű gondolatmenetet 106 percig követnem.
Egyébként az is zavart, hogy mintha Lisa Cholodenko nem egészen tudott volna megbarátkozni a gondolattal, hogy ő "csak" egy vígjátékot rendez, ezért hol túl drámaik a fordulatok (de drámához nem eléggé), hol egy didaktikus hogyanoldjukmegházasságigondjainkatéslegyünkboldogokörökké oktatófilmre emlékeztető lélektisztító bölcsességcsomagot kapunk. A forgatókönyvvel lehet a baj, mi másra tudok gondolni.
A színészek ehhez képest tisztességesen teljesítenek. Leginkább Julianne Moore. Annette Bening sem rossz, bár ezért legjobb női alakításra jelölni enyhén szólva is túlzás. A bohém spermadonor-apaként hozza a karakter formáját Mark Ruffalo, jóképű is, kedves is, el is játssza, amíg van mit. A film végére sajnos a forgatókönyv számára érdektelenné válik a figura, pedig ...
Nem is tudom, mit mondjak, kinek tudom ajánlani a filmet. Mondjuk pár kertépítőnek, mert van benne egy készülő kert. Vagy annak, aki szereti a vörösbort, mert Annette Bening elég sokat megiszik belőle. Esetleg azoknak, akik buknak a BMW motorokra vagy a rózsaszín vibrátorokra. Azért elaludni nem kell rajta, van benne poén is szép számmal, meg néhány műszex-jelenet. Egyszer végig lehet nézni, ha éppen olyanunk van, de mozijegynyit nem ér az egész.
Szerintem a film nem a férfi-női sztereotípiákra fókuszált, hanem általános, bármiféle (!) családban előforduló válsággócokra. Ha ez klisé, akkor az élet is az. De szerintem nem ez volt a lényegi elem, hanem hogy a felmerülő problémákra ki hogyan talál megoldást.
ReplyDeleteA karakterek pedig szerintem ennél, mint amit leírsz, összetettebbek, mint ahogy minden hasonló válsághelyzetet megélő kapcsolat/család is más.
Hogy mi lenne a "truváj", azt nem tudom, de éppenséggel az a fergeteges vígjátékokra sem igazán jellemző... mert minden vígjáték klisékből építkezik, ha már.
És én meg pont úgy láttam, hogy a dolgok nem feketék és fehérek, nem egyértelmű, ki 'jó' meg a 'rossz' vagy hogy mi lenne a helyes megoldás.
Az Oscarokat, pedig, mint tudjuk, legtöbbször a társadalmi kérdéseket (is) érintő filmek kapják, azt meg hadd ne magyarázzam el, hogy az itt szerintem hol van.
Annette Benning szerintem remek, rég láttam ilyen jó alakítását, a karakter a maga műfaji keretein belül (ha van értelme ilyet felállítani) keserű, kiszolgáltatott, humoros, nevetségesen igyekvő és fásult meg belátó egyszerre... én megvettem. De az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a díj a párosnak járna Julianne Moore-ral.
Kedves Anoním hozzászóló,
ReplyDeleteA film valóban vásággócra összpontosít, de nekem túlzottan erőltetett volt ez a fajta kiosztás, leosztás. Miért kell azt gondolni, hogy egy leszbikus párban van egy ilyen macsó irányító, meg egy lányos lány? Még akkor is, ha biztosan ilyen is van. Ez zavart.
A társadalmi érintettség meg pont ezért bosszant. Kicsit úgy érzem, most akkor csináltak egy ilyen vicces filmecskét egy családról, de hát tényleg ez így ül, mint poén?
Nem tudom, lehet, hogy bennem a hiba. Az jut erről eszembe, amit a lánygyerek kiabál a film vége felé. Hogy akkor ő mindent megcsinált, hogy megfeleljen, hogy ez egy ilyen tökéletes kis család legyen.
Ezt érzem én is. Hogy így mindent megcsináltak, hogy ez egy ilyen tökéletes kis film legyen. Mondom, ez az én véleményem. Hogy ilyen megcsinált az egész. Természetesen nem kell egyetértenünk. :)
És bár a klisé a vígjáték fontos eleme, és valóban, a komikus elemek meg is vannak, nekem túl sok volt belőle.
A karakterek ugyan valóban nem feketék és fehérek, nem gondolom, hogy erre utaltam volna, de nagyon családterápiás tankönyvszövegnek éreztem a vége felé a párbeszédeket. Egyszerűen elnagyoltnak éreztem a végét. Vagy könnyedebbre kellett volna venni, vagy nem is tudom.
Amit Bening karakteréről írsz, az teljességgel igaz. Szerintem a színészek jók voltak. És ha lehetne, akkor már valóban páros díj. De nekem Bening az Amerikai szépségben még mindig valahogy sokkal többet adott.
Vígjátékra vágytál, nem azt kaptad....ezért csalódtál, s fogást kerestél fanyalogva egy olyan filmen, ami több mint érdekes társadalmi helyzetet tárgyal - átlag embereknek, olyanoknak, akik nem néznek túl mélyre, de esetleg érdekelheti Őket egy másmilyen társadalmi perspektíva, egy faramuci, s nem igazán elfogadott családi helyzet, jogállás. A film témája nehéz, a megoldásai könnyedek, azt gondolom, pont azért, hogy sokfelé eljusson....
ReplyDeleteNekünk itt máshogy kell látni, többet kell nézni, több mindenre nyitottnak lenni, s akkor kevesebbet fanyalgunk ilyen filmeken, s ilyen remek színészeken....
Szerintem a macsó pont hogy nem volt macsó, a lányos meg pont hogy nem volt lányos, leszámítva persze mondjuk a kenyérkeresést a családban... Ezek a szerepek (mármint hogy pl. ki dominál és miben - ez utóbbi lényeges kérdés például) akkor is kialakulnak, ha az ember egyenrangú kapcsolatban él. Számomra a film arról szólt, hogy ezeknek a kialakulása hogyan ellen- ill. egyensúlyozható ki.
ReplyDeleteA társadalmi érintettség pedig a téma kapcsán adott. És szerintem betölti a funkcióját, ezzel is magyarázható a sikere. És ezért nem véletlen, hogy nincs magyar címe például, és soha nem is lesz... mert ez a film itt minálunk csak az internetezők számára létezik.
Gyevos, fejen találtad a szöget. Nem azt kaptam, mint gondoltam. Sokkal többet vártam a filmtől. Nem gondolom, hogy fanyalogtam. Inkább csak csalódott vagyok, mert jobbra gondoltam látatlanban. :)
ReplyDeleteSzerintem a film nem közvetített kirekesztést egyáltalán. De lehet, ebben tévedek.
Ja, de a színészeken meg pláne nem fanyalogtam. :D
Anonymus, miért vagy te ... Na jó. Én így éreztem ezt a dolgot. Túl sztereotipikusnak. Most is így érzem.
A társadalmi érintettséget nem vitattam. Vitattam?
És a filmnek lesz magyar címe, erre megesküdnék. Akár fogadhatunk is egy sörben. ;)
Én szerettem ezt a filmet! Mostanában talán ez volt az egyik legjobb, amit láttam...nem tudtam róla semmit, nem olvastam róla semmit, megnéztem.
ReplyDeleteNem voltak elvárásaim, előítéleteim, sztereotípiáim, s nem voltak kliséim....
Sokszor mi gondolkodunk klisékben, mi akik a vasfüggöny mögött nőttünk fel.
Emir Kusturica A cigányok ideje, vagy a Macskajaj c. filmje jobban megfog, jobban érint, mert saját tapasztalattal rendelkezem ezen a téren...
Én ajánlom ezt a filmet mindenkinek, aki egy kicsit is nyitott akar lenni a másságra:)