Még pár napig emelkedett a klatromicin koncentrációja a szövetekben, van esély, hogy meggyógyulok. Ezt mondta igazhitű doktoromat helyettesítő gyaur névrokonom. Elképzeltem a szöveteimet, köztük megbújva a vidám és elszánt molekulák, hogy ha feltűnik egy baktérium, lekardozzák. Így képzeltem gyerekkoromban is.
De a szövetekről inkább az motoszkál tegnap óta a fejemben, hogy egy szövegé milyen. Flóra írta valahol, hogy nem tud úgy olvasni egy irodalmi szöveget, hogy ne figyelne a szöveg fércelésére. Erről jutott ez eszembe.
Befejeztem a Galeano könyvet, és tegnap azzal töltöttem az időt, hogy javítgattam. Hirtelen láttam a szöveg textúráját én is: a magyarra fordított szövegszövet itt-ott eltérő mintáját. Javítgattam a lyukakat, az elszakadt szálakat, a felfeslett széleket magyarul. Igyekeztem, hogy a minta, a tapintás, a színek a lehető legjobban hasonlítsanak. Persze másképp lehet ugyanazt mondani angolul és spanyolul, mint magyarul; nincs tökéletes másolat.
Mégis arra gondolok, megint nekiállok valaminek. Talán a Juno Diaz könyvnek. Akkor is, ha nem kell senkinek, mert jó érzés végigcsinálni valamit. Valami nagyobb ívűt, mint egy-egy cikk.
Persze jön a vizsgák miatti hajtás. A rengeteg határidőre elvégzendő és elmaradt munka. Az álláskeresés nyűgjei. Talán egy költözködés is. Egyre inkább azt gondolom, keletre vágyom. Egy időre színes szövetek közé. Talán az emberi élet felfeslett cérnáit is rendbe lehet hozni.
Fordítottam elég sokat, de furcsa módon többnyire magyarról vagy néha oroszról franciára. Az irodalmi fordítás rendkívül izgalmas munka. Egyszerre kell a szöveg szavaihoz a lehető leghűségesebbnek maradni, ugyanakkor visszaadni a színét, a hangulatát... Mint írod, a "színes szöveteket", de azt is hozzáteszed : "keleten"...
ReplyDeleteValóban izgalmas. A sok nehéz dologból még mindig az a könnyebbik, azt hiszem, ha az ember az anyanyelvére fordít. Nem tudom, te mit gondolsz.
ReplyDeleteA keleti színes szöveteket ez esetben szó szerint gondoltam. Hogy talán keletre kellene menni lakni egy időre. ::))
Egyszer elgondolkodtam azon, hogy írok egy szöveget, majd később, más hangulatban (ami természetesen előfordul, ugyebár), átírom, és ezt a műveletet többször megismételve, egy idő után összehasonlítom a kezdetet és a végeredményt. Ez a gondolatkísérlet egy afféle magyarról magyarra fordítás lenne. Lehet, hogy első hallásra komikus, vagy morbid az ötlet, de én komolyon filózok rajta.
ReplyDeleteNem. Nekem tetszik az ötlet. Érdekes kísérlet lenne. Lehet, hogy ki is próbálom egyszer. Szabadalom a tiéd.
ReplyDelete