Dereng. Nem tud nem érdekelni. Az ember igyekszik, sajnálja magát ahogy csak tudja, a költészet napjára gondol, meg a karóira. Aztán jácintillat van ... A neki tanácsolt Oshót valami szeretkezős résznél nyitja, a reggel nyögve magára húzott élettelen bőrét meg egy ártatlan mosoly simítja ki.
Hetek óta nem fotóztam semmit. Becsukom a szemem, ha rügyet látok.
De ez a céda, ez nem hagy nyugodni. Vigye már innen valaki, mert megerőszakol ez a tavasz.
Mindegy már. Hagyom magam.
Hagyd magad! Ltótiba pedig tessék vinni fényképezőgépet, ha korábban nem is "porolod" le!:-)
ReplyDeleteDe addig is történnek a természetben eseménynek!
basszus ez nagyon lehangoló egy írás lett.... És sajnálom, hogy nem vittelek magammal ma mauzóleumot fotózni (napfény is volt, meg tavasz...)
ReplyDeleteHát le vagyok hangolódva kicsit, azért. Lehet, hogy jót tett volna a fotózás tényleg.
ReplyDeletea fotódon JÁZMIN illatozna, ha...
ReplyDeletedeén igy is érzem, mert gyerekkorom óta... a kertünkből..:)
de szerintem idén a jázmin még nem nyilik!
Nem, tavalyi kép. Még csak a leveleit hajtja. :)
ReplyDelete