Honfoglaló

Mindig utáltam a stratégiai játékokat. Még sakkozni sem tudok tisztességgel. Azt hiszem, az a bajom, nem tudok beáldozni dolgokat ahhoz, hogy később biztosan nyerjek. Leegyszerűsítem: mindig azt a nyomorult parasztot sajnálom.

Magyarázzuk az egészet szűklátókörűséggel, romantikus naivitással (kérem, mégis mi a fenéért hívnak engem Biedermannak!?), ostobasággal, mittudomén mivel még. Amivel csak tetszik. Nekem aztán édes mindegy.

Ezért nem játszom Honfoglalót sem, meg Catan telepeseit sem, meg ... több nem is jut eszembe. Különben nem ezért bosszantott, hogy van kollégám, akinél a diákok feszt honfoglalóznak tanórán, míg a tisztelt kolléga vakarja a (tökét) fejét. Eddig ugyanis azt gondoltam, ez a kollégám kibújik a tanítás alól, nem dolgozik, és szarik arra, a diákok mit tanulnak meg a tananyagból ésatöbbi. Értjük. Ma meg simán rájöttem, hogy méltatlanul alábecsült kollégám csak az életre készít fel. Nem is akárhogyan.

Bár nem ismerem a Honfoglaló nevű stratégiai játékot, szégyellem is, annyit azért tudok róla, hogy kérdések vannak, aztán ha jól felel az ember, akkor megszerezhet megyéket. Vagy ott már vármegyék vannak? Gondolom, mint minden stratégiai játékban, néha fel kell adni ezt, azt, ki kell várni, hagyni kell, hadd hulljon a férgese, aztán az nyer, aki megszerzett magának mindent. Hurrá.

Most teljesen igazságtalan leszek. Ha jó sokat tudok, és átgázolok mindenkin, sikerem lesz. És ünnepelhetem magam. Ez tök jó.

Ma, ahogy nyeltem vissza a tehetetlen düh könnyeit az autóban, rájöttem, hogy, bár nem regisztráltam, sőt a barátaim se nagyon, benne vagyunk mi ebben a Nemzeti Honfoglaló partiban. Ma búcsúztattuk a kolléganőnket, akit a főnök 55 évesen kirúgott. Kirúghatott volna mást is, olyat, aki nem végzi tisztességgel vagy hozzáértéssel a munkáját, de nem tette. Egy vármegye az övé. Ennek következtében felmondott az egyetlen épeszű, hozzáértő operátorunk. Két vármegye az övé. VM férjét, aki a helyi közlekedési vállalatnál dolgozott, ma már nem engedték be a munkahelyére, mert a város elfoglalta a céget. Na azért ez már valami! Ez legalább két vármegye. VM férje persze nem egy nagy stratéga, tisztességét nem volt hajlandó beáldozni, tehát marad az egy pedagógus fizetés. No meg a fejtörés, hol is kaphat a környéken egy közlekedésmérnök állást. Mondjuk sok helyen nem. Akkor végeredményben ez még pár ember esetében jár némi otthonfoglalással is. Az hány vármegye?

Amerre nézek, állás nélküli emberek. Barátok, szomszédok. Ők lennének a gyalogok? Az elkerülhetetlen veszteség? A szükséges áldozat? Észre kellett volna venniük, hogy ... De mit?

Demagóg leszek. Elérkezett a kiskirályok és a hűbéresek kora. Aki nem játszik, áldozat lesz. Aki kiáll önmagáért, a tisztességéért, elsöprik. A döntések megmagyarázatlanok és megmagyarázhatatlanok. Nincsenek szakmai érvek, csak lózungok vannak. Minden szinten.

Tegnap (ma?) a főnököm kedvesen megemlítette TSB-nek és VM-nek, hogy tíz évente váltani kell a munkában és a párkapcsolatban is. De legalábbis az egyikben.

Lehet, hogy regisztrálnom kellene a Honfoglalóra és megnézni, van-e Bridge nevű játékos, mert le merném fogadni, hogy valahol benne van az első százban. Csak az a baj, hogy én ilyet nem játszom.