Képzelt levelek - Március 9.

Kedves Sándor,

Látja ennyire vagyok én szavahihető. Hogy ígérek, aztán ... Na jó, nem semmi azért, de rendszeres írásnak nem mondanám. Ezt idén sem indoklom. Magának? Tudja úgyis.

Azért olvasom természetesen, legutóbb pont a leveleit, már ha hívhatom éppen annak. A másikhoz, azokhoz a történetekhez, amiket küldött Rómából, még nem kezdtem hozzá. Lehet, hogy ezt most hiába magyarázom, de tudja, kell a könyveihez nekem néha egy kis ünnepi rákészülés. Hogy tudjam szeretni benne.

Írtam már, hogy az Egy napból lett hangoskönyv? Szerintem hallgassa meg, érdemes, mert a Cipponak, olyan édes-bús-játékos hangja van, hogy szerintem még esetleg azt is meg tudná bocsátani neki, hogy nő.

Különben nincs semmi. Az elmúlt egy év alatt azt értettem meg a mi kapcsolatunkon keresztül, hogy sok dologban igaza volt, sok dologban meg nem. De mondjuk, ha van valami, ami közös bennünk, akkor ez az. Meg a sértettség, amivel nekem most visszavágna, ha alkalma lenne rá.

Azért az érdekes, hiába vágytam rá sokáig, hogy közelebb legyünk időben és térben, végül arra jutottam, könnyen meglehet, ki nem állhattuk volna egymást. Mosolyog? Én is. Nézze el nekem, hogy eddig tartott, míg erre rájöttem. Persze ezt Maga már tudta egy ideje. Így azonban, hogy majdnem hatvan év és egy óceán választ el minket, jó barátok lehetünk.

Más nincs, a történetekről majd mondom, amit gondolok, ha igazán kitavaszodott.

Vigyázzon magára. Boldog születésnapot!

Zé

PS: Lehet, hogy mégis meglátogatom.